Monika észre sem vette, mikor kezdett el lábujjhegyen járni a saját otthonában – mindent halkan és feltűnésmentesen csinált, hogy ne zavarja a lányát és a vejét.

Jaj, anyu, már megint halat sütsz? szólt be Virág a konyhába.
Igen, de kinyitottam az ablakot, és bekapcsoltam a páraelszívót felelte Julianna.
Amióta az elmúlt négy hónapban a lánya hozzájuk költözött, naponta többször kapott megjegyzést.
Túl sós lett az ebéd, vagy rossz helyre tetted a ruhákat. Vagy túl hangos a tévé a szobádban.
Julianna már fel sem tűnt, mikor kezdett lábujjhegyen járni a saját lakásában. Próbált mindent csendben, nesztelenül csinálni, hogy ne zavarja Virágot és a vejét.
Eleinte minden teljesen rendben tűnt…
Virág és a férje az esküvő után úgy döntöttek, külön költöznek. Elkezdtek albérletet fizetni Budapesten. Csak hétvégenként látogatták meg Juliannát. Érthető is volt: dolgoztak, saját vállalkozást vezettek.
Egy nap Julianna rosszul lett. A szomszédok hívták ki hozzá a mentőt. Pár perccel később megérkezett a lánya is. Amikor hazaengedték a kórházból, Virág azt mondta:
Készülünk egy meglepetéssel. Szerintem tetszeni fog. Majd otthon meglátod.
Julianna belépett a lakásba, és a folyosón rögtön bőröndökbe botlott.
Megbeszéltük, és úgy döntöttünk, mostantól együtt lakunk veled. Vigyázunk rád.
Julianna megdöbbent a gyerekek döntése miatt.
Első időben Virág tényleg gondoskodott róla. Takarított, főzött, vasalt. De két hónap után már megfeledkezett arról, miért is költöztek össze.
Julianna jobban lett. Lassan mindent újra ő csinált. Amíg a gyerekek dolgoztak, ő főzött, takarított.
Többször kérte a lánya, hogy pihenjen, törődjön magával, de Julianna mindig meggyőzte, hogy így sokkal jobban van.
Virágék viszont hamar felmérték, mennyi előnnyel jár együtt élni az anyával. Nem kell albérletre pénzt kiadni, a lakás mindig tiszta, az ebéd finom, és nem kell főzniük sem.
Anyu, ma este jönnek a barátaink. Nem mennél át egy kicsit Juliska nénihez teázni? Nekünk is könnyebb lenne, neked sem lenne unalmas kérdezte egyszer Virág.
Julianna nem szeretett volna este átmenni. Főleg, mert a szomszéd néni korán lefeküdt. Mivel kint jó idő volt, elhatározta, sétál egyet a ház körül, friss levegőt szívni. Az idő telt, a vendégeknek eszük ágában sem volt távozni. Julianna szeretett volna lefeküdni, de makacsul várt, hátha hívja a lánya, hogy bemehet.
A szomszéd, András, lement a kutyával, félóra múlva visszajött, Julianna pedig még mindig a padon ült.
Ne haragudjon, minden rendben? kérdezte András.
Persze, csak a gyerekeimnél van társaság, nem akartam zavarni őket.
Gondolom, emlékszik rám. Az első emeleten lakom.
Persze, hogy emlékszem.
Többször találkoztunk már, de mindig csak köszöntünk egymásnak. András felesége nemrég halt meg. A gyerekei külön élnek.
Jöjjön be hozzám egy teára. Kint már hűvös van. Hívja fel a lányát, mondja meg, hogy nálam marad.
Julianna tárcsázta Virágot, de nem vette fel. Láthatóan most nem hiányzott neki az anyja.
Rendben, akkor megyek válaszolta Julianna.
Teáztak, beszélgettek. Egyszer csak csörgött a telefon, Virág hívta:
Anyu, hol vagy? A vendégek már rég elmentek, mi mennénk aludni, te meg sehol!
A lánya hangjából megint elégedetlenség hallatszott. Julianna nem értette, most meg mit csinált rosszul. Lassan elindult haza. András felkísérte a lépcsőházban.
Csak a másodikra kell mennem mondta Julianna.
Elkísérlek, nekem is jobban esik felelte András.
Onnantól Julianna gyakran járt le Andráshoz. Együtt teáztak, vagy főztek. Néha András is megfőzött valami saját receptet. Aznap is nála kötött ki, mert Virágék megint vendéget fogadtak, most a veje születésnapja volt.
Olyan nyugalom van nálad mondta egyszer Julianna.
Akár örökre itt is maradhatnál ajánlotta fel András.
Olyan komolyan nézett rá, hogy Julianna rögtön tudta: ez nem csak vicc.
Megfontolom mosolygott vissza.
Pedig már érezte magában, hogy elfogadja az ajánlatot.