Nem a mi ügyünk
– Különféle közömbösség létezik hallotta Réka, ahogy a nőtől származó szótag lógott a levegőben , néha elég csak becsukni a szemet, mintha semmit sem látnánk, semmi nem érintene bennünket. De olykor az a közömbösség bűnös.
– Ó, Réka, ez csak filozófia szólt a másik női hang.
Réka elfordult az ablak felé, figyelve a házak mellett száguldó autókat és a járókelőket. A kisváros már teljesen felébredt, újjáéledt.
Ma kissé kellemetlennek tűnt a tömegközlekedés, de János már este hívott, és közölte, hogy egész éjszakát a munkában kell töltenie, szóval mire is haragudni? Munka van munka. Réka már többször kapott felajánlást, hogy a kollégája, egy fiatal férfi, aki még a kezdetektől figyelmesen nézett rá, felvegyen, de ő visszautasította. Egy házas nőnek úgy nem illett, ha idegen férfival utazik.
Újra betett a férje számát, és a végtelenül hosszúnak tűnő csengőhangok után sóhajjal letette a telefont, a telefonját pedig a táskába rejtette.
Újra az ablakba bámult. Elfoglalt, biztosan. Mindig a legrosszabb pillanatban foglalt gondolta Réka. A korai terhesség már most jelezte magát: egy kis görcs a fenekén.
***
A munkahelyén a nő a rossz közérzetét csak azért tudta félretenni, mert a boltigazgatónak a híres lánchoz tartozónak alig volt szabad perce. Bár szédült és hányinger kísérte, nincs idő a részletekbe merülni.
Aznap különösen sürgős volt: percenként érkezett a központi iroda ellenőrzése. A megijedt, ijesztett Réka gyorsan megkérte a kasszánál álló, szőke, göndör Dórát:
Dóri, menj el Anikának segíteni a hűtő tisztításában, különben mindenki elfogy! Én a jelentéseket írom!
Majd rohant a saját irodájába.
Dóra, miután látta, hogy Réka elszaladt a műhelybe, odahajolt társához, aki épp a tejpalackokat rendezte, és suttogta:
Anikám, hallottad már, hogy Réka férje megcsalja?
Ágnes szemei kitágultak, és ijedten nézett Dórára:
Ténylek ilyesmit mondani? Igaz ez?
Igen, láttam, ahogy reggel kilépett a közös ismerősünk, Lívia házából. És a búcsúcsókot adta neki! Elképesztő, nem?
Akkor ezt Rékának kell mondani. Miért szólsz nekem?
Dóra nevetve feltekerte ujjaát a tarkójára:
Te ostoba, Ágnes! Ha megcsal a férj, hát megcsal! Meséljünk majd a válásról!
Ágnes elgondolkodott, majd így felelt:
Hogy váljanak ki vagy ne, az ő döntésük. De Rékának jogában áll tudni az igazat Talán jobb, ha elválnak, hiszen a család áruláson nem épül.
Dóra ismét felnevetett, és leereszkedő pillantással nézte barátnőjét:
Nem ez a mi dolgunk. Az ilyen jólelkűek végül bűnösök lesznek.
Ágnes sóhajtott, és nem vitatkozott tovább. Talán Dóra igaz volt, de valami nem hagyta nyugodni.
Réka és Ágnes nagyon közel álltak egymáshoz, szinte barátnők voltak. Ágnes már kiskorától azt tanulta, hogy a keserű igazság jobb, mint az édes hazugság, a fájdalmas felfedés őszintébb, mint a boldog illúzió.
Talán az áruház adminisztrátora, Dénes, is érezte a feszültséget, amikor megpillantotta a megviselt Rékát a szobában. Gondolatosan kortyolt egy kávét, miközben a laptopon befejezte a jelentést.
Réka, ne aggódj, minden rendben lesz mondta mosolyogva.
Réka intett, majd sóhajtott:
Nem aggódom. János nem veszi fel a telefont, ezért aggódom.
Dénes hallgatott. Réka már az első napóta kedvesnek tűnt neki, mikor a boltba lépett. Kezdetben egyszerű eladó volt, de hamar a szorgalmas, leleményes fiú adminisztrátorrá nőtte ki magát.
Talán elfoglalt szavazta Dénes. Nem merülhetek bele mások ügyébe, de látta, hogy János távolságtartó a feleségéhez.
Valószínűleg mosolygott Réka, elpakolta a telefont a zsebbe, és sietve kilépett.
A terem zajával elárasztották a beérkező ellenőrök.
***
A következő héten Ágnes Rékát figyelve nem találta a helyét. Barátnője meséi alapján tudta, hogy János gyakran marad otthon, és hogy a terhes Rékának a buszok szeszélye miatt kénytelen tömegközlekedéssel eljutni a munkába, pedig a férj könnyedén behozhatná. Így elhatározta, hogy maga ellenőrzi a feltételezéseit.
Reggel közölte, hogy késik a munkába, és a gyanús szerelmesnő házához ment.
Az anyja azt mondta Ágnesnek, hogy azoknak, akiket szemében a szív hordoz, betegszik a szívek. Ma Ágnes saját magát megerősítette: amikor Jánost látta, ahogy egy ragyogó szőke hölgyet karol, csókkal megáldja, és este ígéretet tesz szíve szúrt. Hogy élhet Réka ilyen csalóval? gondolta. Réka mindig kedves, segítőkész, de ilyen gazta mellett marad?
Aznap este Ágnes cselekedett. Nem kimondva, hanem más módon. Amikor Réka elhagyta a házat, Ágnes a műhelybe lépett, ahol Dénes épp hazafelé indult.
Dénes, van egy ügy mondta szigorú tekintettel.
A fiú nem értette.
Rékáról van szó magyarázta Ágnes , láttam saját szememmel, hogy a férj másik nővel jár.
Dénes elgondolkodott, és tekintete leereszkedett:
De ez a családi életük nem illedelmes talán beavatkozni?
Illetlen, nem? mosolygott Ágnes , tudnia kell az igazat.
Ha születendő gyermeke van, mi lesz? vitatkozott Dénes.
Akkor ez a sors vágta át Ágnes , az igazság fontosabb a hazugságnál. Vigyél el a falujomba, ahol egy bölcs nagymama él, talán segít. Nem mondjuk Rékának, a sors magától megtalálja.
Dénes habozott.
Réka számodra kedves szólította Ágnes az utolsó érveként , valóban megadnád neki a lehetőséget, hogy megtudja az igazat?
Dénes sóhajtott, és beleegyezett.
***
A nagymama Zsófia szívélyesen fogadta a fiatalokat. Nem hasonlított egy boszorkányra, csak egy egyszerű, szürke hajjal, túlságosan színes pulcsival és térdig érő szoknyával, amely alatt ráncokkal teli lábak meleg harisnyában rejtődtek. Zsófia tekintete, szürke, de szúrós, mintha közvetlenül a lélekbe hatolna.
Ágnes előadta neki a problémát, miközben Réka fényképet nyújtott át.
Zsófia mosolyogva nézett Dénesre, majd gyújtott egy gyertyát, és a láng fényével átvilágította a telefon képernyőjét.
Látom, a jelenlegi férj nem a sorsát hozta a feleségének. Később szét fognak válni. Nem jó ember, hazudik és trükközik. A nő lelke tiszta, jóságos.
Tudnám-e felgyorsítani? suttogta Ágnes.
Nem vagyok ebben hatalommal, de segítek a látásban. Azután Réka maga dönt majd
Zsófia felállt, lassan kilépett a hideg teraszra, visszahozott egy vászonzsákot és egy nagy cserépedényt. Egy marék szárított gyógynövényt szedett ki, és susogva a zsákba töltötte:
Földek szellője, mezők szellője, segíts Rékának, nyisd meg az igazat. Legyen úgy Anna, ezeket adva a ételhez, íze gyenge, észre sem veszi. Ártalmatlanok.
Terhes, ugye? pontosította Dénes, aggódva a nagymamát nézve. Zsófia szűrte a szemét és ravaszul nézett rá:
Nem árt, ott van kamilla, ezerlevél, meg néhány titokzatos fű. Nem mérgezőek És te, fiú, készen állsz rá, hogy a másik gyermekével együtt feleségül vegyed, ha ő a csalátlan férfit elűzi?
Dénes nyelvét megrövidítve bólintott:
Készen állok. Idegen gyermek nincs.
***
A legnehezebb feladat az lett, hogy Rékának a gyógynövényeket adni. Már a szédülés is folytonos volt. Aznap este, majdnem a zárás előtt, Réka hirtelen erős vágyat érzett egy gyors tésztához.
Elkészítem, ülj le! ropogta Ágnes, és rohant a raktárba. Egy csomag instant tésztát vetett a kosárba, a kezébe vette a nagymama zsákját, mély levegőt vett, és visszatért a műhelybe.
Dénes csendben ült az asztalnál, belül remélve, hogy Réka elhagyja a csaló férjét, de ugyanakkor nem volt biztos a terv helyességében. Beavatkozni egy ilyen személyes ügybe jó vagy rossz?
Ágnes megkönnyebbülve lélegzett, amikor Réka élvezettel befejezte az utolsó kanalat. Ő is, mint Dénes, aggodalommal küzdött, de a neveltetés és a kötelességtudat erősebb volt.
***
Természetesen Ágnes és Dénes nem látták, hogy minden megoldódott, mert az reggel történt. Réka a buszon, az ablak melletti ülésen, elmélkedve nézte a tájat. Nem hallotta a sofőr telefonbeszélgetését, csak amikor hangosan felkiáltott:
Tisztelt utasok, kérjük, nyugodjanak meg, de el kell kerülnünk egy forgalmi torlódás miatt, a vasúti átkelőnél munkálatok zajlanak.
Aztán minden úgy történt, mint egy rossz álomban a férj a másik házból kilépve, egy ragyogó szőke nőt ölel, elköszönő csókot nyom. Réka a kinyílt ablakba vetette magát, nem hitt a szemének, a feje körbe-körbe forgott, a méh alatti fájdalom hatalmas szúrt sötétség.
Felébredt kórházban. Elsőként Ágnes zavart arca tárult elé.
Réka bocsáss meg, de talán az én hibám
Miről beszélsz? mormolta Réka , láttam Jánost Líviával. Nem lehet
János lassan, óvatosan belépett a szobába. A bűnbánó tekintetét Rékára vetette, de szavakat nem talált.
Már hosszú ideje Líviával vagy? kérdezte Réka.
Réka, bocsáss meg, az orvos megtiltotta, de én meg kell, hogy csináljam, ha a családot szeretnéd megőrizni mosolygott keserén.
Menj el! Amint kilépek, válólevéllel jövök! kiáltotta Réka.
János botladozva kiment, nem próbálva bocsánatot kérni.
A gyermeknek mi van? kérdezte Réka.
Az orvos azt mondta, minden rendben. Egy vetélés veszélye felmerült, de megmenekült nyugtázta Ágnes.
Ebben a pillanatban Dénes óvatosan belépett egy nagy gyümölcspohárral a kezében. Azonnal jött egy orvos, aki felhívta, hogy túl sok látogató van egyszerre.
Engedjék be kérte Réka, leülve az ágyra.
Az orvos sóhajtott, és intett. Ágnes is kimaradt, Dénes egyedül maradt Rékával.
Réka, nagyon aggódtam érted A te és a kicsi miatt kezdte a fiú szaggatva.
Te mindig aggódtál értem mosolyt csalt Réka, ellentétben néhányjal.
Felejtsd el mosolygott Dénes.
Ágnes fejét ismét betolta:
Réka, be kell vallanom. Én állítottam össze mindezt, hogy megtudd a férjed megcsalását. Nem tudtam már nyugton nézni, ahogy hazudik. Ne haragudj
Réka nevetve, egy pillanatra elgondolkodva válaszolt:
Nem lenne haragom, ha tudom, hogy tudsz, de nem hallok hazugságot. Egyébként egy idős hölgy jelent meg álmomban, azt mondta: a csaló nem a te sorsod, a vendég, aki ajándékot hoz, mikor felébredsz.
Réka a Dénest nézte, aki folyamatosan ráfigyelt.
Ágnes leült egy székbe, megfogta Réka kezét, és óvatosan simogatta. Most már biztos volt benne, hogy helyesen járt el. A rossz embereket ki kell iktatni, amíg van rá lehetőség, mielőtt újra kezdődik minden. A legfontosabb, hogy hű barátok és szerető emberek legyenek körülöttünk, a kis dolgok pedig maguktól rendeződnek.
Nem a mi dolgunk
