Felejts el örökre mondta, mintha egy szikrával söpört volna le, a saját lányom, Eszti.
Mindez száguldó tempóban közeledett. Szívemet megtöltötte együttérzés mind Eszti, mind a volt férjem iránt. Mi egy tisztességes családként voltunk ismertek: szeretet, megértés, támogatás azt hittük, örökké tart. Egyik pillanatban mindez összeroppant.
Eszti akkor épp tizenöt éves volt, a felnőtté válás nehéz évei. Hirtelen a férj elhagyott egy másik nőért! Hogyan lehet elfogadni, megérteni? Eszti a lejtőn csúszott lefelé: kétes társaságok, gyanús srácok, alkohol… Én sem tudtam, mit tegyek a visszatérő férjével. Kirúgjam vagy megbocsássak? Megbocsátanék, de hogyan élhetnék tovább, ha mindenben gyanakodnék? Nincs válasz.
Az én Sándorom tudott szeretni. Iskolai padon ismerkedtünk meg, ő bájosan udvarolt, elvarázsolt, lenyűgözött. Szerelembe estem, nem gondoltam másra. Sándor, csak ő! Anyám és apám is jóváhagyták a választásomat: Nem is találhatnál jobb vejét. A házasságot ragyogó módon szerveztük, hogy örökre emlékezetes legyen.
A mindennapok elindultak. Sándor mindig igyekezett színesíteni őket. Egy este hazajöttem a munkából, és a házunk ágyát rózsaszirmok borították. Miért ez a dísz? kérdeztem, megcsókolva a fülét.
Emlékszel, Eszti, arra a napra, mikor a tantermed mellé ültem és közelebb kerültünk? nevetett Sándor.
Ne paráld már! vettem vissza, de a szívem táncra perdült. Egy ilyen férfi a nap apró részleteit is megőrzi igazi arany!
Sándor egy üzleti útról hazatérve rengeteg arckrémmel érkezett.
Eszti, minden tubusról részletesen tanultam, most elmesélem neked. Hagyjad el a serpenyőket, főzőedényeket! Nekem egy gondozott feleség kell, nem szakács. ültetett le a kanapéra.
Az idő múlásával Sándor továbbra is gyengéd, gondoskodó, előrelátó maradt. Büszkén mutattam őt Esztinek, a lányunknak. Családi vállalkozásunk jól ment, semmiről sem hiányzott, csak élveztük az életet.
Át kellett költöznünk egy másik városba, a fővárosba Budapestre ahol jobb kilátások vártak. Minden vagyont hátrahagytunk, és új tájak felé vettük az irányt. A vállalkozás bővült, megismerkedtünk egy üzleti nővel, akinek saját cége volt. Partneri kapcsolatot építettünk, de ha tudtam volna, hová vezetne, már nem fordultam volna felé.
Minden csodálatos volt, és úgy döntöttünk, bővítjük a családot: egy második gyermeket terveztünk. Naiv álmok
Egy nap Eszti hazatért az iskolából, óvatosan kérdezte:
Anyu, biztos, hogy a papa üzleti úton van?
Persze, mi mást várnál? válaszoltam, gondolatlanul.
Mert Viki látta a szupermarketben. Talán tévedett. mondta, és visszatért a szobájába.
Viki Eszti barátnője gyakran járt nálunk, nem keverhette össze Sándort senkivel. Felhívtam őt:
Sziasztok, Viki! Ma találkoztál a bácsi Sándorral a piacon? Nem tudom elérni.
Igen, nagynéni, láttam. Sándor egy nővel volt, ölekeztek és nevetgéltek. mesélte élénken.
De Sándor már öt napja úton volt Vártam a történet kimenetelét.
Három nap után Sándor fáradt, de vidám arccal tért vissza.
Hogy volt az üzleti út? kérdeztem.
Jó volt. válaszolta röviden.
Tudom mindent, Sándor! Nem volt üzleti út! Minden hazugság! kiáltottam.
Honnan tudod, Eszti? védte magát.
Már megvannak a tanúid. nyomultam.
Eszti, jobban csináld, etess meg egy falatot, aztán ne haragudj úgy! próbálta viccelődni.
Azt akartam, hogy ez csak egy vicc, egy véletlen, egy őrület legyen, de a valóságot éreztem. Kétségtelenül, hogy eltévesztettem a szeretett férjemet, nem figyeltem, nem védtem meg. Közöttünk feszültség, kimondatlan szavak, félreértés lógott. Eszti észrevette a családi feszültséget; a gyerekek azonnal érzik a szülők közti változásokat.
Nem akartam tovább faggatni a férjet, lapozni a piszkos házat. Akarja, hogy Sándor maradjon? gondoltam, de ő már a másik üzleti nőhöz ment.
A kórházhoz jött a mentő, és elveszítettem a gyermemet egy vetélés a stressz következtében. Az orvos azt mondta, a túlzott feszültség okozta. Úgy éreztem magam, mint egy kiégett elektromos vezeték.
Sándor keze elveszítette az irányt, hamar elhagyta a másik nőnél is a kapcsolatot. Csak Eszti maradt velem. Gyászolni kezdtünk, a föld elcsúszott a lábunk alól, a világ megrendült. Az élet már nem tűnt vonzónak. Ha Eszti nem lett volna mellettem, feladtam volna magam.
De Eszti, a lányom, a fájdalom közepette is megpróbált mellettem maradni, a szívemhez bújt és közel került hozzám ebben a nehéz időben. Egyre csendesebb lett a ház, Eszti csak néha megszólította anyját, mintha meg akarná megmenteni a mamát.
Két év múlva megjelent a volt férjem, de nem tudtam rá nézni. Undorodtam tőle; a fájdalmat, amit Sándor okozott nekünk, nem lehet megbocsátani. Bár hazahívtam, hogy miként fogadna, már csak Eszti maradt köztünk. Minden elpárolgott, mint a víz a homokban.
Hogy vagytok, Eszti? kérdezte Sándor, buta kérdéssel.
Miért érdekel? Miért most gondolsz ránk? próbáltam csípni.
Eszti otthon van? akarta a lányaiban támogatást keresni.
Eszti nehezen lépett ki a szobájából, karba tett kezekkel nézett a férjére.
Anyukám, kérlek, bocsáss meg! nyögte Sándor szegényül.
Felejtsd el, hogy lányod volt! mondta Eszti, visszatérve a saját világába.
Megismételnéd? gúnyoltam az ex-férjemet.
Sándor elment.
Közös ismerőseink mesélték, hogy Sándor üzletét elnyomták egy másik nő, és semmi sem maradt neki, ezért jött hozzánk, remélve, hogy megbocsátanak.
Három év telt el. Eszti egyetemre járt, én egy nagyvállalatnál dolgoztam. Nyugodt, békés életünk volt, semmi szenvedély, semmi küzdelem.
Újra álmokat szőttem: Eszti házasságát egy jó fiatalemberrel, a nyugdíjas éveket, egy cicát vagy egy kiskutyát, akit gondosan nevelhetnék. Már harminchét éves voltam.
A sors barátságosabbá vált. Gyakran jöttek a cégünkhöz török delegációk, és egy ilyen török férfi, Fatih, nyíltan udvarolt nekem. Fatih, a kedves, intelligens, vonzó, udvarias férfi, aki minden szóval, minden kis ajándékkal elbűvölte a szüleimet. A szüleim eleinte meglepődtek egy külföldi vejéről, de Fatih török ételekkel, viccekkel és átkelésekkel meghódította őket, s Ankarából meghívottak, és végül áldást adtak házasságunkra.
A lányom, Eszti, látta, hogy mennyire ragyogok, és egyetértett, hogy elköltözöm a férjemhez.
Anyu és Fatih, kívánok nektek örök boldogságot!
Idővel Eszti megbocsátott a megtévesztő apának, s még meghívott a saját esküvőjére.
