Réka sehová nem tudott menni. Szóval egyáltalán sehova Néhány éjszakát átvészthetek a pályaudvaron. Aztán mi lesz? Hirtelen felcsillant a fejében egy mentő gondolat: A nyaraló! Hogy is felejtettem el? Bár a nyaraló már félrepült faház, de mégis jobb, mint a vasúti vártól tovább menni. gondolta Réka.
A HÉV-be szállva Réka a hideg ablakhoz dőlt, becsukta a szemét, és a közelmúlt nehéz emlékei özönlöttek rá. Két évvel ezelőtt elveszítette a szüleit, egyedül maradt, semmi támogatás nélkül. Nem volt pénze a főiskolai díjakra, ezért otthagyta a tanulmányait, és a budapesti piacra kezdett dolgozni.
A nehézségek után szerencse mosolygott rá, és hamarosan megtalálta a szerelmét. Tamás kedves, ízléses férfi volt. Két hónappal később szerény esküvőt kötöttek.
Úgy tűnt, minden rendben, de az élet nem adta fel a próbát. Tamás azt javasolta, adja el a szülői lakást a belvárosban, és nyissanak saját vállalkozást.
Tamás minden részletet annyira csodásan megfestett, hogy Rékát nem maradt semmi kétely. Bizonyosan hitt benne, hogy férje mindent helyesen csinál, és hamarosan családjuk elfelejti a anyagi gondokat. Már a lábunkra állunk, most már gondolkodhatunk a babáról. Alig várom, hogy anyuka legyek! álmodozott a naiv lány.
A vállalkozás azonban nem ment végbe. A pénz felhasználásáról folytatott állandó veszekedések miatt a kapcsolatuk gyorsan megromlott. Nemsokára Tamás egy másik hölgyet hozott haza, és Rékát a bejárati ajtóba küldte.
Először a rendőrséghez akart menni, de rájött, hogy nincs mit vádolni férjét. Ő maga adta el a lakást, és a pénzt Tamásnak adta át
***
A pályaudvaron kilépve Réka egyedül bolyongott a kihalt peron mentén. Kora tavasz volt, a nyaralási szezon még nem indult el. Három év alatt a telkét elhanyagolták, és szánalmas állapotba került. Semmi baj, rendbe hozom, mint régen gondolta, bár tudta, hogy a régi idők már nem tér vissza.
A kulcsot könnyen megtalálta a bejárati járda alatt, de a faajtó megakadt, és nem akart kinyílni. Réka mindent megtett, hogy kinyissa, de hiába. Feladta, leült a bejárat melletti padra, és könnyek között szomorult.
Hirtelen a szomszéd telken füst és zaj hallatszott. Örömmel, hogy valaki a közelben van, Réka felébe roskadt.
Szóval, itt vagy? kiáltotta.
Egy rongyos, de barátságos hangú idős férfi jelent meg, egy piszkos bögre mellett állva, miközben kis tűzben vizet melegített.
Ki vagy? Hol van a nagymama? kérdezte Réka, hátrálva.
Ne félj tőlem. És ne hívd a rendőrséget, semmi rosszat nem teszek. Nem lépek be a házba, csak itt a udvaron élek mondta a férfi, melynek hangja barátságos bariton volt.
Te vagy hajléktalan? kérdezte Réka óvatlanul.
Igen. Igazad van suttogta a férfi, alulhajtva a tekintetét. Szomszéd vagyok. Ne aggódj, nem zavarok.
Hogy hívnak?
Mihály.
És az apja neve?
Farkas.
Réka figyelmesen nézett Mihály Farkasra. Bármennyire kopott, ruhája tiszta volt, és megfontoltan ápolt.
Nem tudom, kihez forduljak segítségért sóhajtott.
Mi történt? kérdezte együttérzően.
Az ajtó beragadt Nem tudom kinyitni.
Ha engeded, megnézhetem ajánlotta a hajléktalan.
Hálás lennék! mondta a kétségbeesett lány.
Mihály ujjával próbálta feloldani a zárat, miközben Réka a padon elmélkedett: Miért ítéljek meg vagy nevetek? Én is hajléktalan vagyok, hasonló a sorsunk
Réka, segítek! mosolygott Mihály, és erővel a nyitott ajtó felé tolta. Maradsz itt éjszakázni?
Igen, hova másra? kérdezte a meglepett lány.
Van fűtés?
Biztosan lesz vakon tűnődött Réka, semmit sem értve.
Milyen fa? kérdezte a férfi.
Nem tudom bólintott a lány.
Jó, menj be, kitalálom, mondta határozottan, és kilépett a udvarról.
Réka körülbelül egy órát takarított. A ház hideg, nedves és barátságtalan volt. Nem bízott benne, hogy itt élhet. Hamarosan Mihály tűzifa-kocsival jelent meg, és Rékát meglepte, hogy mégis van valaki, aki gondoskodik.
A férfi megtisztította a kályhát, és lángra lobbantotta. Egy óra múlva meleg lett a szobában.
Kész is! A kályha felizzadt, csak helyezd be a tűzifát, este pedig oltsd el. Ne aggódj, a meleg átvészel a reggelig magyarázta.
Hová mész? Szomszédokhoz? kérdezte Réka.
Igen. Ne ítélj szigorúan, egy kis időt a telken töltök. Nem akarok vissza a városba Nem akarom felidézni a múltat.
Mihály, várj! Itt vacsorázunk, megy a forró tea, aztán távozol szólt határozottan Réka.
A férfi nem ellenkezett. Levegye a kabátját, és leült a kályha mellé.
Bocs, ha belenyúlok a gondjaidba kezdte Réka. Nem tűnsz hajléktalannak, miért élsz a utcán? Hol van a családod?
Mihály elmesélte, hogy egész életét egyetemi tanárként élte Budapesten, fiatal korát a tudományra szentelte. Az öregség hirtelen megcsapta, és egyedül maradt a nyugdíj napjainak szélén.
Egy évvel ezelőtt a lány unokaöccse, Tímea, megjelent, és finoman nyomta, hogy ha örökölhet a lakásból, ő segít. Mihály örült, és beleegyezett. Tímea hamarosan meggyőzte, hogy adja el az eldugult belvárosi lakást, és vegyen egy tágas, nyugodt házat a külvárosban, egy nagy kerttel és egy szép pergolával. A pénzért egy bankszámlát nyitottak, hogy ne kelljen nagy összeget maguknál tartani.
Tímea, ülj le a padra, én megnézem, mi van. Vegyünk egy táskát is, csak ha valaki figyel. mondta a lány a bank ajtajánál.
Tímea eltűnt a bankban, Mihály pedig órákig várt. Végül rájött, hogy a nagynénje csak egy üres helyen állt, és a másik kijárat miatt rájött, hogy őt is becsapták. Nem tudta elhinni, hogy a saját családja ilyen kíméletlenül elárulta.
A következő napot a ház felé indult, de egy idegen nő nyitotta ki az ajtót, és elmesélte, hogy Tímea már két éve elköltözött, a lakást eladta.
Milyen szomorú történet sóhajtott a férfi. Azóta az utcán vagyok. Nem hiszem el, hogy már nincs otthonom.
Én is úgy érzem, mintha egyedül lennék Hasonló a helyzetem mondta Réka, megosztva a múltját.
Bocsánat, hogy hallgatom De minden probléma megoldható. Fiatal vagy, minden rendben lesz, próbálta megnyugtatni.
Miért csak a rossz dolgokról beszélünk? Menjünk enni! mosolygott Réka.
Mihály nagy étvággal falatozta a petrezselymes tésztát kolbásszal. Rékát mélyen meghatotta, mennyire egyedül érzi magát.
Milyen ijesztő egyedül maradni az utcán, úgy érezni, hogy senki sem számít rád gondolta Réka.
Réka, segíthetek visszakerülni az egyetemre. Sok régi barátom van, tudok neked ösztöndíjat is szervezni. Nem tudom, hogy felvehetném magam a régi kollégáimhoz, de írok a dékánnak, és találkozunk Konstantinnal, a régi barátommal, ő biztos segít.
Köszönöm! Nagyon jó lenne! örült Réka.
Köszönöm a vacsorát és, hogy meghallgattál. Már késő, mentem mondta a férfi, felállva.
Várj! Hol mész? kérdezte csendesen Réka.
Ne aggódj. Van egy meleg kunyhóm a szomszéd telken. Holnap meglátogatom a te helyedet mosolygott Mihály.
Nem kell az utcára menned. Három tágas szobám van. Bármelyiket elfoglalhatod. Őszintén, félek egyedül maradni. Félek a kályhától, amit nem értek. Nem hagyod magamra?
Nem, nem hagylak válaszolta komolyan Mihály.
***
Két év telt el. Réka sikeresen letette a zárthelyi dolgozatokat, és a nyári szünidőre hazautazott. A nyaralóban élt, vagy inkább a kollégiumi szobában, hétvégente és szünidőben jött ide.
Szia! kiáltotta örömmel, miközben átölelte Mihályt.
Réka, kedvesem! Miért nem hívtál fel? Már a pályaudvaron vártunk volna. Hogy ment a vizsga? boldogult a férfi.
Igen! Minden szuper! dicsekedett a lány. Vettem egy tortát, rakd fel a teáskészletet, ünnepeljünk!
Réka és Mihály teát itták, és mesélték egymás híreit.
Szőlőt ültettem. Ott építek egy pergolát, kényelmes és meghitt lesz mesélte a férfi.
Szép! Itt vagy a főnök, csináld, amit akarsz. Én jövök, menekülök nevetett Réka.
Mihály teljesen megváltozott. Már nem volt egyedül; volt otthona, unokája, Réka. A lány újra visszanyerte a reményt. Mihály Farkas lett számára egy családi személy, akit a sors küldött, hogy pótolja a szüleit és támogassa a nehéz időkben.
