Az én volt feleségem beperelt volna a ház feléért, de nem számított rá, hogy mindent előre megterveztem

Kapcsolatom az exfeleségemmel egy kísérteties bírósági teremben ért véget, ahol a falak suttogtak, mintha elakadt idő hullámaiban veszne minden szó. Nem mondom, ki a hibás vagy ki nem, hiszen a magyar mondás szerint a párkapcsolatban mindig mindketten viselik a felelősség kalapját.
Az azonban tény, hogy a második feleségem, Dóra, akinek neve csak a magyar tájon virágzik, új szeretőt talált magának. Egy tehetős üzletember, Márton, aki valamikor régen költözött Budapestre, majd később egy apró, kósza illatú kávézót nyitott az Andrássy úton. Eleinte Dóra próbálta titokban tartani ezt a furcsa viszonyt, de végül már nem is törődött vele, hogy meglátják őket kettesben a Gellért-hegy tövében.
Egyszer jött hozzám, mint egy éjszakai lidérc, és közölte, hogy beadja a válópert, és igényt tart a lakásunk felére. Türelmetlenül várta, hogy ideges leszek, reszketek, és számolom az utolsó forintot, de a lakást csakis a saját két kezemmel, saját pénzemből, tisztán és becsületesen szereztem. Dóra kizárólag két évig lakott ott, őt csak az ablak okos fénye kötötte ahhoz a helyhez. Most pedig engedékenyen jogot követel magának.
Nyugodtan fogadtam szavait, nem próbáltam lebeszélni, hogy menjen bíróságra. Csak vártam, hogy elveszíti az ügyet, és kifizeti a bírósági illetékeket. Volt már tapasztalatom, hiszen az első feleségemmel, Anna-val, három évig tartott a pere, minden találkozásunk a tárgyalóban magyar drámában végződött, mintha a színpadon szerepelnénk.
Végül Anna, az első ex, elérte célját pere révén elvette tőlem az örökségemet, a lakást, amelyet édesapám örökül hagyott. Jól választotta ki az ügyvédjét, okos volt, mint a magyar inas.
A Dóra-val való frigyben már óvatosabban jártam. Mielőtt összeházasodtunk, már volt egy lakásom a XII. kerületben, amit saját magam újítottam fel, de testvérem, Gábor nevére írtam. Ő az egyetlen, akiben minden bizonytalanság között is meg tudok bízni. Amikor eljött a válás ideje, kiderült, hogy nincs semmim, semmilyen birtok írása nálam. Első magyar házasságom után már senki nem tudna becsapni egy asszony sem tudna elvenni tőlem semmit, mintha álomban járnék, ahol a vagyonom csak egy halvány árnyék a Dunán.