Utolsó ruha
Kislányom, a kolléganőm, Varga Gizella lánya, Réka férjhez megy, tégedől szeretnének menyasszonyi ruhát rendelni. Elvállalod?
Anyu, annyi a munkám, egyáltalán nem érek rá. Keressenek inkább más varrónőt.
Csak hozzád akartak menni, mert annyira szépen dolgozol, mindenki téged dicsér.
Nem tudom vállalni, anyu
Hát jó Szomorúak lesznek, persze
Izolda otthon dolgozott, folyamatosan jöttek a kuncsaftok, sokaknak kénytelen volt nemet mondani. Már kislány korában is tudta, hogy szép ruhákat akar majd készíteni, öltöztette a babáit, már akkor kitalálta, hogy mihez fog tanulni. A főiskola után sem volt kérdés, mivel akar foglalkozni.
Elképesztően precízen dolgozott, a kész ruhák mindig hibátlanul simultak a vendégekre, mindenki imádta munkáit. Nem csak örömét lelte benne, hanem szépen keresett is vele. A bolti ruhák bősége ellenére sokan ragaszkodtak az egyedi, személyre szabott varráshoz.
Egy hét múlva édesanyja könnyek között jött hozzá.
Kislányom, iszonyatos tragédia Gizella lánya, Réka, aki a ruhát akarta, autóbalesetben meghalt a vőlegényével. Vendégségbe mentek egy másik városba, a vőlegénye éjjel elaludt a volánnál, a kocsi lesodródott az útról, és belecsapódott egy fába. Olyan fiatalok voltak, annyira boldogok, készültek az esküvőre, és most Ilyen kegyetlen a sors Esküvő helyett temetés
Izolda teljesen letaglózva hallgatta. Milyen igazságtalan tud lenni az élet
Most a szülőknek menyasszonyi ruhát kell venniük, hogy abban temessék el Rékát Nem volt idejük megrendelni tőled Micsoda borzalom, a saját lányukat temetni
Izolda késő éjjelig dolgozott, miközben csak Rékára és a családjára tudott gondolni. Neki magának sosem adatott meg a gyermekáldás, az orvosok szerint meddő. Sokáig küzdött vele, végül beletörődött. Negyvenhárom múlt, nem is a legideálisabb kor a szüléshez. Elképzelni sem akarta, milyen lehet elveszíteni egy gyermeket szíve mélyéből együtt érzett velük.
Hirtelen szélesre tárult az ablak, mintha magától nyílt volna ki. Izolda döbbenten csukta vissza, hogy történhetett ez? Elindult vissza a munkaasztalához de ott a sarokban egy fiatal lány állt. Az alakja áttetsző volt; átragyogott rajta a szoba fénye.
Túl sokat dolgoztam Már látomásaim vannak, ideje lefeküdni dünnyögte.
Kérem, varrjon nekem egy ruhát Nem adatott meg, hogy férjhez menjek ebben az életben; legalább oda hadd menjek úgy, ahogy elképzeltem Ez lesz az utolsó ruhám. Lászlóval együtt indulunk el Ezt rendelték nekünk odaföntről.
Ki maga? Mi ez az egész, álmodok?
Réka vagyok Csak maga tudna pont olyat varrni, amilyet szeretnék
Lehetőséget kaptam, hogy előre lássam, ami vár rám, és tudja, ott légies, csodás minden, nem félek László is ott lesz velem. De még egyszer nagyon szeretnék szép lenni.
Izolda dermedten állt. Tényleg vele történik mindez? Ilyet csak filmekben hallott… Valószínűleg a túl sok stressz és a fantáziája játszott vele. Aludnia kellett inkább.
Elment aludni, és mély álomba zuhant. Reggel tovább dolgozott, az éjszakai jelenetre fáradtságként gondolt vissza.
Este viszont, mikor időben elpakolt, újra ott lebegett előtte a lány, most egészen ködös fényben.
Egyre könnyebb nekem itt, csak anyámat fáj így látni. Próbáltam neki jelezni, de nem érzékeli a rezgéseimet, túl nagy a fájdalma. De te… te érzékeled. Nem mindenkinek adatik meg ez.
Réka, mi lesz, ha eltemetnek? Feljutsz mennybe? Hogy történik ez tovább?
A kísérőm azt mondta, még egy ideig itt leszek, ahol éltem. Ha eljön az idő, elvezet onnan. Máshol folytatódik minden újjászületünk, akár fiúként is. Csak szeretném, ha ebben az utolsó földi képemben egy szép menyasszony lennék. Segítesz nekem ebben?
Izolda megvonta a vállát. Hogyan lehetne így, egy holttestnek személyesen álomruhát varrni?
Nem ismerem a méreteid, nem tudom, mit szeretnél. És mit mondok a szüleidnek?
Csak varrj, semmi mást ne csinálj. Minden úgy alakul, ahogy kell. Figyelj, megmutatom, milyet szeretnék.
A lány megpördült a levegőben, fehér csipkeruhában, minden alkatrésze ragyogott. Izolda figyelte a részleteket a ruha valóban álomszép volt, igazi csoda. Lerajzolta gyorsan, ahogy a látomásból emlékezett minden részletre. A lány elhalványult, mint a pára hajnalban.
Reggel, amikor az asztalához ült, ott volt a skicc. Hát nem képzelte tényleg megtörtént.
Izolda a legszebb csipkét vette a belvárosi méteráru boltban, legfinomabb hófehér anyagot. A méretet szemre saccolta, a lány úgyis igen vékony volt. Otthon azonnal nekiállt varrni, s mintha más irányította volna a kezét, szinte magától készült a ruha, észre sem vette az idő múlását.
Már késő este volt, mikor a férje megrázta a vállát:
Izoldám, jól vagy? Olyan fura vagy mostanában. Valami baj van?
Majd egyszer elmesélem, ne haragudj, de úgysem hinnéd el.
Két nap elteltével a ruha kész volt. Soha nem dolgozott ilyen könnyedén, mintha valaki súgta volna, mit csináljon. Felhúzta a próbababára, gyönyörködött benne: a ruha káprázatos volt. Sajnáltam, hogy Réka már nem láthatja magát benne menyasszonynak
Este megjelent nála az édesanyja.
El se hiszed, még mindig nem tudják eltemetni Rékát! Egyszer nem adják ki a testet a kórházból, máskor a papírokkal van gond És sehol nem kapni menyasszonyi ruhát, mindenki visszautasítja, ez már tényleg felfoghatatlan Olyan zaklatott Oda, nem is magára hasonlít.
Anya, én megvarrtam Rékának a ruhát Ebben fogják eltemetni.
Kislányom, de hát te pont nem akartad vállalni, fel sem mértél rá semmit
Anya, hidd el, így kellett lennie. Vegyék csak el, rendben lesz minden.
Másnap jöttek a családtagok a ruháért, egy forintot sem fogadott el. Rékát és Lászlót együtt helyezték örök nyugalomra. A ruha tökéletes volt rá; valami csoda folytán a teste is engedett, hogy fel tudják adni rá.
Kislányom, olyan szép volt a koporsóban, mintha mosolygott volna Adjon az ég békességet nekik!
Pár nap múlva Izoldának különös álma volt: Réka forgott táncban vőlegényével, arcán boldog mosoly, körülöttük csodás kert, szivárványszín virágok, madárdal, a távolban patak csobogása. A tánc végén Réka ránézett Izoldára.
Gyönyörű lett, köszönöm! Olyan boldog vagyok. És még valami Nemsokára jön hozzád Ambrózia. Én mutattam neki utat feléd
Izolda felriadt. Réka boldog, a ruha is tetszett neki Nem volt hiába mindez. De ki lehet az az Ambrózia?
Belevetette magát megint a munkába, csak néha járt át régi barátnőjéhez egy csésze teára, emlékezni a régi időkre.
Te, Vili, valahogy rosszul éreztem magam mostanában, lehet, gyomrot kéne nézetni, teljesen kifárasztott ez a sok varrás. Rég jártam nőgyógyásznál, lehet már menopauza, régóta nem menstruálok. Holnap elmegyek magánorvoshoz, elegem van a várótermi tömegből is.
Izolda, itt az ideje! Te aztán igazán magadat hagyod hátra a munka miatt!
***
Izolda, ön terhes. Tudom, furcsán hangzik, de ebben a korban már ritka
Ugyan, doktor úr, régóta meddő vagyok! Ellenőrizze még egyszer!
Semmi kétség. Nézze csak, ott a képernyőn, kéz, láb, ver a szívecskéje. Minden rendben van a babával. És kislány. Gratulálok!
Izolda könnyek között jött ki a rendelőből de most az öröm könnyei voltak. Ilyen csodát! Ennyi év után, egy kislány Ez lenne Ambrózia, akit Réka emlegetett?
Vett egy szép csokor virágot, és indult a temetőbe Réka sírját keresni. Könnyedén odatalált, mintha a lábai vezették volna.
Köszönöm, Réka. Te adtad nekem a legnagyobb ajándékot; a gyermekem. Remélem, ti is boldogok vagytok most Lászlóval ott fönn
Letette a virágot a sírra, és mosolyogva, hasát simogatva sétált hazafelé. Ha nem varrja meg azt a ruhát, Ambrózia talán meg sem születik Adj jót, s visszakapod!
