Na, képzeld el, a szüleim már megint belevágtak. Már most maradj a nyaralóban a nyaralóban, amíg nekem vendégem érkezik hangzott a nagyi, Irén Pálfi, a konyhából. A barátnője a lányaival érkezik, legalább egy hétre, akár több is.
Megpattantam a férjemet, Viktorra, és megkérdeztem: Anyu, milyen barátnő?
A legjobb, egyetlen és pótolhatatlan! kiáltotta Irén, és besétált a szobába.
Hova menjek? kérdeztem újra, és Irén csak dühösen vágta: Lili, mindent hallottál, amit mondtam! A nagymama elkezdett a szekrényben turkálni, elővette a kristályos poharakat, amiket csak különleges vendégeknek szoktak elővenni.
Mikor küldöd el? fordult a férjem felé.
Kire gondolunk, anyám? kérdezte Viktor.
Viktor, elég buta vagy, ne is játszd a bolondot! pislogott Irén. A feleséged, a buta!
Miért ne foglalna a barátnője szállodát? kérdeztem.
Először meg nézted a árakat? A lány még a nyaralóban él, hogy ne szégyelljen engem.
Akkor én is átköltözöm a nyaralóba. Nyár van, vegyünk szabadságot, pihenjünk.
Ez jó ötlet, bókoltam a férjemmel.
Nem, te vagy az, akit itt kell tartanom! kiáltott Irén.
Anyu, háromszobás lakásunk van. Neked van saját szobád, nekünk meg a miénk, a nappali üres, a barátnőd oda lakhat.
—
Az első találkozás után úgy éreztem, hogy nehéz lesz. Irén Pálfi még a házasságunk ellen volt. A saját esküvőn sem akarta elmenni, a férjét csak a nővére húzta rá. Két hónap telt el a házasság után, meg a nagyi még mindig nem fogadott be a családba. Most a Viktor apjával élünk a szülői lakásban; az apját már egy éve elveszítette, és Irén Pálfi nagyon fél a magánytól.
Rendben, mondta Irén, akkor a feleséged ne lépjen ki a szobájából.
Irén, ezt hogyan képzeled el? kérdeztem felháborodva.
Kitalálok valamit.
Anyu, mikor érkezik a titokzatos barátnőd?
Már kellene itt lennie, nézte a karórát.
Ekkor csengett a csengő.
Mekkora pontosság! nevettem. Irén felkapta a kulcsot, mi meg Viktorral mögötte mentünk.
Jó napot, Márta! üdvözölte a nagyi.
Szia, Irén! válaszolta Márta, nagy, kerek asszony, majd a lánya.
Ismerjétek meg a hercegnőmet!
Micsoda szépség! csapta Irén a kezét.
Mi a neve a hercegnőnek? kérdezte Viktor.
Anikó! mutatta be a lány, egy nagy, 120 kilós kislány.
Irén felmutatta a saját fiát: Ez Viktor, már meséltem róla.
Emlékszem, kedves fiú, mosolygott Márta.
És ez a Irén a lányra mutatott, a nővére, unokatestvére!
A szájam lecsüngt, Viktor pedig hangosan nevetett. Irén, te ekkor Viktor húzta be a szobába.
Lili, most ne mondjuk ki, ki vagy.
Miért? kérdeztem meglepődve.
Nem érted, mi zajlik itt?
Magyarázd el.
Úgy tűnik, anyukád nem csak úgy hívta a barátát.
Kezdtem rájönni. Anyukád egy új feleséget keres neked.
Nézzük meg, mit tesznek ezután, és igazat fogunk mondani.
Visszatértünk a folyosóba, ahol a vendégek levették a kabátjukat.
Viktor, segíts Anikónak levenni azt a szép hátizsákot, parancsolta Irén.
Irén, hol vannak a mi szobáink?
Ide, Márta, vezetett Irén őket a nappaliba.
Este vacsoráztunk. Irén díszes asztalt állított fel, mintha karácsony lenne. Középen Anikó, a szélén a nagymama és Irén. Én a férjemtől külön ültem, ahogy Irén rendelte. A hercegnő csirkét és krumplit tálalt, miközben a két idősebb nő meghatódva nézte.
Anikó, ne szégyellj, egyél! kiáltotta Irén.
Az utóbbi időben rosszul étkezik, szálkás lett, panaszkodta Márta.
Mi történt? kérdezte Irén.
Elfojtott szerelem! Szerelmes lett egy srácba, de ő mindig menekült előle!
Talán meg akarta enni! nevetett Viktor.
Alig tudtam nem esni a asztal alá a nevetéstől.
Viktor, hol a neved? vádolta Irén.
Bocsánat, nem akartam megsérteni a becsületet!
Az asztalnál tovább folyt a bor, a anyukák egyre többet ittak.
Van egy fontos közleményem! kezdte Márta.
Most kezdenek házasodni, suttogta Viktor, aki felül a székébe húzódott.
Kedves Irén, Viktor, testvér! Szeretném, hogy a családjaink egyesüljenek, a hercegnőm köteles lesz férjhez menni Viktorhoz!
Egyetértünk! kiáltott Irén és tapsolt. Viktor újra felkacagott, én pedig kimentem a konyhából.
Én is szeretnék valamit bejelenteni! mondtam visszatérve.
Mi van? kérdezte Irén.
Gyermekem lesz! kiáltottam hangosan.
Már ismét braggyoltok, válaszolta Irén.
A teszttel bizonyítom: két vonal van! mutattam a terhességi tesztre.
Anikó elnyelte a csirkét, Márta meg nem tudta felnyelni a vodkát.
Unokatestvérből? tátogatta Irén.
Miért ne? Együtt aludunk, nem rejtegetünk semmit! Még a házasságot is előre legyártuk! állította Viktor.
Anikó, gyorsan fel, és menj ki! parancsolta Márta.
Mami, még nem ettem be a csirkét, panaszkodott a lány.
Nem maradunk már ebben a bűnös házban! kiáltották együtt.
A nők és a hercegnő a kijárat felé indult, Irén pedig üldözte őket.
Márta, ne aggódj, csak poénkodnak.
A ti vicceléseitek buták! Irén, jobb lenne, ha most véget vetnénk ennek a viszonynak!
Két kerek nő elment, én és Viktor maradtunk egyedül, nevetve az asztalnál. Irén még egy hétig csinált, hogy haragszik, de mi már nem igazán figyeltük.
