Réka már három húsz év házassága óta úgy érezte, hogy a házassági élet végtelenül unalmassá vált. A lánya házasságot kötött, és a férjével Budapest felé költözött, míg Réka és a férje, Gábor, egyedül maradtak otthon. Réka látta, hogy Gábor is egyre távolabb húzódik tőle.
– Ágnes, jössz szombatra hozzánk? Lillát is meghívom, mint régen, csak üljünk le körbe, mint egykor, mondta Réka. Gábor a barátaival halászni akar.
– Igazán régóta nem volt ilyen, válaszolta Ágnes. Várunk.
Réka leült a barátnőivel a kanapéra, halk zenét indított, aztán a konyhába lépett. Egy tálcát hozott vissza, azt a dohányzóasztalra tette, mártott egy üveget áfonyakrémes likőrt, majd körbenézett, és mosolyogva feltette:
– Na, a mi szépségeinkre!
Mindenki felemelte poharát, csak Lilla komor maradt.
– Miért nem vagy kedves, kérdezte Réka barátnőjét, nem sikerült találkozni a virtuális barátoddal?
Lilla kortyolt a likőrből, majd ráncolta a homlokát:
– Fú, hogy iszogatok ilyen rákócot?
– Hogy? De jó, ugye, Ágnes? nevetett Réka. Nem iszunk minden nap, csak alkalomra…
Ágnes kacagott, tudta, hogy Lilla valójában nem szeret semmit: sem likőrt, sem bort, sem vodkát.
– Persze, nézd csak, ő a mi tiszta szívű barátunk, száz év alatt csak egy kortyot iszik intett, de maga is eltorzult egy kicsit a keserű íztől.
– Miért nem sikerült? nézett Rékára, és Lilla válaszolt.
– Mesélj, hogy ment a randi.
– Egészen rendben volt kedves, vonzó, jó beszélgetőpartner, nem unalmas jó állása van, lakása, menő autója.
– Szép kezdés, kacagott Ágnes. Egyébként, Niki, írjunk fel a társkereső oldalra is.
– Miért nekem? kérdezte Réka. Van férjem, Gábor, meg hát ez hiányos. Ti csak azt csináljátok, amit akartok.
– De az asszony házas! vette bele Lilla. Ki panaszkodott most a férjére, hogy nem figyel rá, mintha üres hely lenne?
– Nem kell viszont romantikát szőni, közölte Ágnes, csak beszélgessünk, jókedvre. Regisztrálunk téged, és írok.
A likőrt fogyasztva Réka beleegyezett. Azonnal leültek a laptop elé, és feladták a hirdetést: Vicces, széleslátó hölgy keres férfit jó beszélgetésre. A nevem Lilla.
A munka közben elfelejtették az üzenetet. A hétköznapok áradtak, a jelentkezők száma már húsz, a legtöbb kérést elutasította. Egyik levél azonban megfogta a figyelmét.
Már régóta vágyom egy okos, vidám nővel beszélni. Bevallom, házas vagyok, de a feleség már nem érdekel, a házasságunk rutinra vált. Nem vagyok már öreg, harminchárom vagyok, a nevem István.
Réka érdeklődéssel olvasta, mert pont a saját életére emlékeztette. Írt is vissza:
A mi házasságunkban is valami hiányzik. Szomorú bevallás, már rég nem beszélünk egymással mélyen, ezért írtam ide. Szeretnék meleg, őszinte kapcsolatot, de továbbra is szeretem a férjemet. Csak egy rokon lelket keresek, akivel gondolataimat megoszthatom, még ha csak levelezésen keresztül is.
– Niki, válaszoltak? kérdezte Lilla.
– Igen, de csak egy érdekes levél maradt, a többit töröltem, túl vulgarisak voltak.
– Tudod, mit mondanak a virtuális barátokról? nevetett Lilla. Én már Gáborral vagyok, de a lelke még sebesült a válás után. Egy fiatalabb nőt választott, a legközelebbi barátunk fiát
– Hadd gyógyuljon a lelked, talán újra házasságra is gondolsz mosolygott Réka. Ki tudja, talán ez a sorsod
Két nappal később István válaszolt.
Sok közös pontunk van. Én is virtuálisan keresek, mert szeretem a feleségemet, bár néha idegesít. Nem szeretem a barátnőit, a lánybulijait, úgy érzem, csak időt töltenek velem, nem velem. Nem tudom ezt nyíltan elmondani, mert bántaná.
Réka elgondolkodott.
– Valóban, unalmas az ő élete, de szereti a feleségét. Mi is gyakran tartunk lánybulikat. Lehet, hogy Gábornak is nem tetszik, de ő sosem mondja. Ha nem tetszene, megnyerné a szívem
Írt Istvánnak:
Megértem a helyzeted. A lánybulikat nem kell bántani, a nőknek társaságra van szükségük, kioldást, nevetést, néha sírást. Persze a családról sem feledkezhetünk meg. Úgy tűnik, nálunk a férfi teljesen elégedett.
A barátnői támogatták Rékát, Lilla Gáborral haladott előre a kapcsolataiban.
– Gábor két hét múlva nyaral Turcsországba, szállást foglalt, dicsekedett Lilla. Napfény, pihenés!
– Szerencsés vagy, Lilla, válaszolta Ágnes. Senki sem hív meg a nyaralásra Én is vágyom valamihez
– Hány éves vagy? nevetett Réka. Talán még egy barátot is találsz. Az élet kiszámíthatatlan, csak várni és remélni kell.
– Hová jár ez a barát? szórta Ágnes.
Lilla nyaralni indult Gáborral, míg Réka és István levelezése három hónapra nyúlt, naponta többször írva egymásnak. István szellemes, kedves, egyre jobban tetszett Rékának.
Eközben a házasságukban egy válság nőtt. Minél több időt töltött Gábor a munkahelyén, annál többet írt Réka Istvánnak. Egy nap Gábor virágot hozott, egy fehér rózsát, de Réka úgy érezte, hogy nem szívből.
– Gábor, honnan ez? kérdezte.
– Mert csak úgy van, mi mást ne kérdezz válaszolta, és a rózsa lassan elhalványult a kézben.
Képzelje csak el, hogy István felajánlotta személyes találkozást:
Réka, tudom, hogy nem terveztük, de mivel ugyanabban a városban élünk, szeretnék látni. Gondolom, érdekel, milyen vagy a valóságban. Találkozzunk.
Réka meggondolta magát: egy találkozás nem jelentett hűtlenséget, főleg, hogy Gábor most annyira elfoglalt.
A találkozóra felkészült: fodrásznál levágta a haját, festette a hajtövisét, mintha egy álomra készült volna. Amikor belépett a kávézóba, egy ismerős tekintet találkozott vele.
– Réka! Mit keresel itt? ugrott fel Gábor, meglepetve.
A fehér rózsa a asztalon táncolt, és Réka rájött: Ez te vagy? Istenem, az István csak egy álom volt!
– Mint Lilla, válaszolta Gábor, ülj le, sok a téma.
Az első beszélgetés morcos volt. Réka bűntudattal küzdött, hogy a férje háta mögött találkozott, miközben Gábor is ugyanazt érezte. Végül Réka szólalt meg:
– Azt mondod, hogy rosszabb vagyok most?
– Ma nem, ma szuper vagy, de ez nekem nem elég.
– Azt mondtad, hogy szereted a feleséged, még igaz ez?
– Természetesen, csak elvesztettük a közös hangot. Neked nincs időm, nekem nincs időd sóhajtott Gábor.
– És mégis a weboldalon lógunk mosolygott Réka.
– Szerintem újra kell kezdenünk javasolta Gábor, és Réka kedvesen bólintott.
– Egyetértek Gábor megragadta Réka kezeit, szemeibe nézett. Most már láthatom, hogy te vagy a kedves feleségem.
– És én is látom, hogy te vagy a kedves férjem. Bárcsak több üzenetünk lenne nevetett Réka.
– Miért ne? gondolta Gábor. Írhatunk tovább egymásnak.
