GONDOLATOK A FÜLÖN.
Ma Dániel majdnem elalszik a munkába induláskor. Nem akarja elhagyni a meleg takarót és a puha ágyat! Dániel fejét a takaróba burkolja, mint egy kisgyerek, és várja, hogy megszólaljon a riasztó. Talán titokban arra gondol, hogy anyukája most a konyhában frissen süti a mazsolás túrós pogácsákat vagy a csirkepogácsákat, és hamarosan meghívja reggelire.
Bár Dániel idén elérte a harmincötödik születésnapját, mégis ugyanaz a vágy él benne: egyszer csak úgy érezni magát a kedves anyja kedvenc gyerekének, akit mindenki ölel és kényelembe burkol.
A riasztó ma Dánielnek nem barát, hanem áruló; nem szól a megadott időben.
A felesége, Tímea, már korán felébredt, hogy a kisfiókát, Sándort, és a kislányt, Nórát, elvigye az óvodába.
Miért nem keltettél fel? kérdezi Dániel sértődve a szokásos puszi helyett.
Neked meg van a riasztó, miért nem csörrent? válaszolja Tímea. Mindig felkelsz rá. Azt hittem, megváltozott az órarended, ezért nem zavartalak, csendben végeztem a házimunkát.
Dániel gyorsan felöltözik, visszautasítja a Tímea által felkínált reggelit: Nincs idő, már késésben vagyok, mindez a te hibád, drága feleségem.
Miközben Tímea becsukja mögötte az ajtót, Dániel hallja szavát:
Mindig így van velem mindig én aludok el, megint ő hibás. Nem csókolt meg búcsúzáskor. Rég nem beszélünk egymással őszintén, már hónapok óta elhúzódik a szakadék. Valamit változtatni kellene, ez a szívszorító élet nem az, amiről egykor álmodoztunk. Dániel még csak nemrég volt gondoskodó és vidám, mennyire érdekes volt vele! Mi történt, hogy ennyire elszakadtunk?
Tímea, mit szólsz? fordul meg Dániel.
Nem mondtam semmit. Ne késj el a munkából. Nadály Olga néni nem fogja megbocsátani. Viszlát, Dániel! a nő levegőpukkanó csókot küld neki, csak a ajkait mosolyogva int felé.
A villamos 1-es megállója felé indult, Dániel csak néhány percet vár. Idegesen bámulja az órát, nehéz levegőt vesz.
Sietnem kell a fizika órámra, különben a főnök szúrni fog, a helyettes, Nadály Olga néni is csak rájön, hogy miért nem tűnik tetszésre a tanár, gondolja, miközben lábát a lábáról a lábára húzza.
Az utcán nyirkos és hideg van. Magányos hópelyhek szállnak körbe, de szomorúan, bizonytalanul pörögnek és hullanak a földre, nem változtatva Dániel fekete-fehér gondolataiban.
A gyomra morog, egy hűvös tea és egy szelet friss kenyér nyújtana neki energiát, ám most a legnagyobb próba az, hogy mások gondolatait hallja. Ezek a hangok a fülén át jutnak a fejébe, amikor csak ránéz valakire, vagy egy gondolat felcsap az illetőben. Időnként szavak, átkok, siránkok, kifogások és panaszok is megjelennek, s néha még trágár kifejezések is felcsendülnek a tömeg fejében.
Dániel a járdára néz, ahová a könnyed hópelyhek a rövid, talán értelmetlen táncukat végzik. Vajon ezek a forgólabdák táncmozdulatai: axel, sálch és rittberger, vagy talán lutz? Talán a hópelyhek már elértek egyfajta tökéletességet, és bonyolult, csodás kaszkádokat mutatnak? Vagy csak a Korbuthoz hasonló körforgást? Ki tudja, mi jár a hópelyhek fejében?
A mások gondolatainak hallgatása Dánielt teljesen elbizonytalanítja. Feje olyan, mint egy eldugult csatorna. Úgy érzi, fokozatosan elveszíti a türelmét. Egy hihetetlen gondolat kavarog benne:
Olvashatják-e mindenki a gondolatokat? Soha nem történt velem ilyesmi. Meg vagyok betegedve? Tegnap és előtegnap nem ittam alkoholt. Vajon ez betegség vagy csak átmeneti állapot? Fertőző? Ha becsukom a szememet, eltűnik? Nem. Nem változik semmi. Ezeket a gyűlölhető gondolatokat hallom! Kiért fordultam rosszul?
Az első villamos megjelenik a kanyarban, az emberek sorra állnak be, hogy felkapják. Egy csendes, szürke korhű nagymama, régi drapékos köpenyben és macskaellenes zöld sálban, hirtelen megnyomja Dánielt a hátán. Visszanézve meghallja titkos gondolatát:
Itt járnak az elkészületlen, fel nem született intelligens elitisták! Semmi hasznuk nincs! Inkább az utcákat söprögnék, de ők a gyerekeinket oktatják! Nézzék meg először a saját tükörképüket! Ilyen idióta megölelném, sírva ölteném, aztán megfojtanám, hogy ne tudjanak okos könyveket olvasni. Csak a seprűt kellene a kezükben tartaniuk, mert arra van szükségük.
Mit mondott nekem? kiáltja Dánielt.
Semmit, fiatalember, csak úgy állok, mint egy szellem, válaszolja a néni, és belép a villamosba.
Dánielnek feltétlenül el kell érnie az első fizika órát. A diákoknak az alapvető fizikai elveket kell elsajátítaniuk, és a tanár nehéz helyzetben van, ha lemaradnak. Miközben a nagymama előtt átsuhan, a fagyos ajtóhoz nyomja magát.
Nincs pénze autóbuszjegyre, ezért a tömegközlekedés a megoldás a reggeli csúcsforgalomban a piros kabátú rendőrségi őrök és a morcos úriemberek sürgősen mennek valami fontos feladatra.
Az ajtónál a 10/B osztálybeli Anna áll.
Jó reggelt, Dániel úr! csilingel a kislány, miközben elkapja a villamosajtót.
Jó reggelt, Anna válaszolja Dániel, és elfordítja tekintetét, hogy ne hallja a gondolatait: Későn fogunk érkezni, szerinted?
Dániel, te vagy a legmenőbb! Szeretnék beléd, még ha egy kicsit idősnek is tűnsz. A szemek olyan mélyek, mintha a lelkembe pillantanak. Középiskolás lányok már odasúgnak Nadály Olga néninek, de ő csak a fejét rázza, nem veszi észre! Mindig átrendezi a feladatokat, mintha forró víz lenne!
Remélem, időben érkezünk a fizika órára, mondja Anna, és felugrik a villamosból.
A suli kapujánál Dánielt egy nő várja. Rájön, hogy ő a diák, Válód anyja, akinek a lábát egy bonyolult boka törés miatt kórházban kezelték.
Jó reggelt, Dániel úr! mondja Olga, egy percre később kezdeményezzük a testnevelést Válóval otthon vagy Zoomon, ahogy szeretné. Sok órát lemaradt, nehéz lesz felzárkózni. Természetesen díjat kérünk.
Már hallotta Olga gondolatait:
Nincs pénz, mindenki a műtét miatt költ, a matektanárnővel, Nadály Olga nénivel is kell egyeztetni, rengeteg költség jön, de Válóhoz segíteni kell! A takarítónő felmondott, ezért a lépcsőházakat fogom kimosni. Egy kis pénz majd jön a szomszédokból. Le fogunk élni.
Olga néni, ne aggódjon, este elküldöm Válónak a Zoom-jelszót. Nem kell pénz, a matematika és a geometria is megtanuljuk. A fiú hamar újra járni fog válaszolja Dániel.
Köszönöm, szól a nő könnycseppjeivel, ez itt a kertünk alma és egy nehéz zsákot nyújt át.
Dániel kinyitja a zsákot: piros, fényes almák mosolyognak rá, és szíve felmelegszik. A jócselekedetek sokkal boldogabbá tesznek.
A tanári dolgozó, Nadály Olga néni, belép a tanári szobába, és Dániel hallja gondolatát:
Ez a szívásos! Meg fogom adni neki a legszebb szerepet, de mindig változtatni fogom az órarendet! A csúnya kisember nem érti, hogy szeretném, ha jobban figyelne rám, talán még egy kicsit több fizetést is kapna.
Mosolyogva Dániel belép az irodájába. Még 15 perc van az óra előtt. Kinyitja a táskáját, és a mély zsebben egy csomag reggelit talál, amit felesége Tímea hagyott: egy termosz forró kávéval.
Az ebédszünetben belép a nyolcadikos Svetlana, és Dánielnek a szemébe nézve:
Mit akarsz, Svetlana? Mondd el! kérdezi Dániel.
A lány gondolata:
Miért kell Nadály Olga néni ezt a szettet felhúzni? Kinyitni a gombokat, mellette állni a tanár mellett, és ígér egy jó jegyet a negyedévben.
Dániel gyorsan reagál, és kifut a szobából, ahol Nadály Olga nénihez ütközik:
A főnökök mindig csak színjátékot szerveznek, kell egy új munka… gondolja.
A harmadik óra után egy egykori egyetemi barátja felhívja, felkínál egy állást egy magánlíceumban. Dániel megígéri, hogy átgondolja, és megkérdezi Tímeát egy kávézóban. Ma a bankszámlájára beérkezik a fizetés, az összeg forintban csodálatosan gazdag! De a legnagyobb kincse a szerető felesége, a gyerekek és a jólelkű szíve.
Amikor kilép a suli ajtajából, egy hóember száll le a fejére, de Dániel nem törődik vele. Még egyre fel kell egyenlítenie Tímeával.
Csak ne halljam már el a mások gondolatait, bár ma tényleg jól jöttek , gondolja, miközben fehér krizantémot vesz a metrónál feleségének. Kifizeti a virágárut, és már nem hallja Tímea gondolatait.
Milyen szerencsés vagyok! gondolja, miközben Tímea mosolyogva rohan felé, hajszálat a szájába csúsztatva. Lassan megérinti haját, megcsókolja, és a meleg illata átjárja.
A hópelyhek tovább táncolnak a levegőben, mintha fehér szárnyukkal a békét hirdetnék. Talán ők hozták meg a megbékélést Dániel és Tímea között, egyetlen mozdulattal elintézve a múltat.
