Utolsó alkalommal figyelmeztetlek, ha nem változtatod meg az esküvői helyszínt, egyszerűen nem megyek hozzád feleségül mondta a lány két héttel az esküvő előtt, kezében tartva a meghívókat, melyeket már alá kellett volna írnia, de valami visszatartotta.
Mi ütött beléd megint, Szilvia? kérdezte csalódottan vőlegénye, Gábor.
Rossz előérzetem van!
Ezt megértem mosolygott Gábor. Nem minden nap megy férjhez az ember lánya. Az idegesség természetes, de elmúlik majd. Ígérem, minden rendben lesz!
Hogy ígérhetsz olyasmit, amiben te sem lehetsz biztos? Ennyire nehéz lenne egyetértened velem? Mi lesz velünk, ha már most sem vagy képes meghallgatni az érzéseimet?
Nem úszunk a pénzben, Szilviám mondta sértődötten Gábor. Már lefoglaltam a termet, kifizettem a foglalót is. Ha lemondom, a pénzünk bánja.
A pénz nem minden. Kérlek, hidd el nekem!
Nem fogok mindenféle butaságban hinni. Ez egyszerűen nem ésszerű. És ha elbukjuk a pénzt, nem lesz pénzünk nászútra sem. Fogod mondani végre, mi az egésznek az oka?
Rendben, de ne nevess ki. Az, hogy te nem hiszel effélében, nem jelenti, hogy nem létezik.
Ígérem válaszolta Gábor.
A munkahelyemen nemrég megjelent egy új kolléganő, Zsófia. Zárkózott, mindig sötét ruhában jár, kerül mindenkit. Minap odajött hozzám, és azt mondta:
Nagymamád, Juli néni üdvözletét küldi.
Mi? lepődtem meg, hiszen Nagyi már három éve nincs köztünk.
Elmondjam, mire szeretne figyelmeztetni? De csak munka után.
Beleegyeztem. És ezt mesélte:
Régen, amikor a városban megnyílt egy új étterem, külön terme volt a lakodalmaknak. András, aki építőmunkásként dolgozott ott, jól keresett, így menyasszonyával, Mártával úgy döntöttek, ott tartják az esküvőt. Márta szegény családból jött, vidékről, soha nem fordultak elő étteremben, ezért mindenkinek nagy élmény volt.
Az esküvő napján Márta ragyogott a fehér ruhában, Gergő pedig daliásan állt mellette. Az esketés után a násznép autókkal és egy busszal indult a helyszínre. A terem szépsége mindenkit lenyűgözött, csak egy idős néni csóválta a fejét:
Élő virág helyett művirág az asztalon? Nem jelent ez rosszat?
De senki sem figyelt rá: abban az időben a legtöbb dolog műanyag volt, a textiltől a tányérig, minden. Szerencsére a vendégek hoztak élő virágot, a menyasszony és vőlegény asztalára vázába kerültek.
Az ünneplés kellős közepén Márta és András lassú táncra indultak, majd visszaülve a fehér rózsacsokor, ami előttük állt, teljesen elhervadt.
A pincérek kivitték, ment tovább a mulatság, de Márta hirtelen rosszul lett, és elájult. Kinyitották az ablakokat, mert azt hitték, elfogyott a levegő, de pár perc múlva megint rosszul volt. Zúgtak a suttogások:
Csak nem terhes a menyasszony?
Inkább az, mint ha beteg lenne, viccelődtek mások.
Véres foltot láttam a ruháján súgta oda az egyik rokon, de közelebbről semmit sem találtak. Kisvártatva elterjedt egy másik pletyka: láttak valakit feketében az ajtóban. Keresni kezdték, de nem bukkant elő.
Az esküvői éjszaka rémálom volt. Mindkettőjüknek úgy tűnt, valaki van velük a szobában. Hallották a neszeket, suhanást, s András úgy érezte, valaki figyeli.
Reggelre pánik uralkodott el rajtuk.
Akkoriban nem nagyon mentek nászútra, másnap már mindketten dolgoztak. De András nem érte meg a hétvégét: balesetet szenvedett, elhunyt. Tapasztalt sofőrként, jó időben, hibátlan úton sem értették, hogyan történt. Márta teljesen összetört, napról napra sorvadt, majd egy évvel később eltűnt sosem került elő.
Hátborzongató történet szólt közbe Gábor. De hogy jön ez hozzánk?
Közvetlenül! majdnem sírt Szilvia. Hiszen ez a borzasztó esküvő pont abban az étteremben és abban a teremben történt, amit lefoglaltál…
Akkor sem értem makacskodott Gábor. Mi köze ennek hozzánk? Sok mindenkivel történt már furcsa dolog…
Hallottam, hogy azt a helyet egykori temető fölé építették. Az a terem pedig épp ott van, ahol egy, ifjú esküvője után pár nappal öngyilkosságot elkövetett menyasszony sírja volt. Megcsalta a férje, és… Most már érted?
Nem hiszek a babonákban!
A lelke azóta is bosszút áll. A vőlegényt hamar elragadja a sors, a menyasszonyt egy évvel később. És amikor eljön az ideje, újra megtörténik. Mi van, ha ez a mi esküvőnk lesz? Nem véletlenül figyelmeztetett a nagymamám!
Engem már untatnak ezek a mesék mondta Gábor ingerülten. Ha nem jössz hozzám, elveszem Mariettát. Marietta Szilvia barátnője volt. Írd alá a meghívókat, vagy…
Szilvia egy pillanatig hezitált, de aztán nemet mondott az esküvőre. Gábor szavai, miszerint máshoz menne hozzá, nagyon megviselték.
Gábor be is tartotta fenyegetését, és Marietta is belement. Egy héten belül beteljesült a jóslat: Gábor egy motorbalesetben meghalt, amikor elromlott a fék.
Szilvia nagyon megijedt Mariettáért, bár haragudott is rá árulása miatt. Másnap megpróbálta megkeresni Zsófiát, a kolléganőt, hogy segítsen valahogy, hiszen egy év múlva Mariettát is utolérheti a végzet. De Zsófia kilépett, nem lakott a megadott címen sem.
A történet szerint az a szörnyű esküvő valamikor a hetvenes években történt Dunaújvárosban. Semmilyen hivatalos bizonyíték nincs rá, de abban az időben nem is verték nagydobra az ilyen eseményeket.
Ám a helyiek mind a mai napig tudnak róla
A történetből talán annyi tanulságot érdemes levonni: Hallgassunk a megérzéseinkre akkor is, ha mások kételkednek bennük. Néha egy belső hang többet tud, mint a józan ész, és a múlt titkai olykor azért súgnak nekünk, hogy elkerüljük a bajt.
