Fodor János a munkahelyén nem annyira kedveli, inkább kerül. Szorgalmas sofőr, tapasztalt hosszú távú kamionista, de egyedülálló, nem igazán barátságos. Senki sem akar mellé állni, ő is örül ennek. Egyik nap elkapja a Sötét becenevet, és még így hívják, néha még a szemébe is.
Az útja ma sem ígér semmi újat: ismert útvonal, szokásos áru. Kanyarog, figyel az aszfaltra hirtelen az úttest szélén valami mozgó, mintha egy élő lény volna a fűben. Azt akarja elhaladni, de valami szíve belül megszorítja, és megállítja a kamiont.
Egy hatalmas, csíkos macska sziszeg, mintha az életét eladná. Azt mondják, a macskáknak kilenc élete van; ez a bajtársa már elpusztult több, s alig lélegzik. Vérben és sáros mancsokban nyög.
Mi történt veled, macska? kérdezi Fodor, lehajolva.
A macska fogazott, köhögve nyavalyog, mintha azt mondaná, nem akar segítséget, inkább maga mentene tovább.
Értem, büszke vagy, gondolja Fodor, és emlékszik a nagyszülői macskára, mellyel gyermekkorában a tűz körül dorombolt. Most már nincs sem macska, sem nagymama, csak a jó emlék maradt.
Nem vagyok állatorvosi szakértő, de látom, hogy ezen nem lehet gondolni. Itt nincs szálláshely, de vittem a kórházba.
Fodor óvatosan felveszi a sziszegő macskát, bepakolja a kamion hátsó ülésebe. A macska nyugodtabban áll, mintha elfogadta volna a sorsát.
Kikerülve a szokásos útvonalról, megáll egy kis Kecskeméti városkában, ahol egy állatorvosi rendelő található. A komor férfi macskával a karjában belép, és a néhány betegbeteg azonnal hozzáadja őket a sor elejére.
Szerencséd van, macska, mondja a nyugdíjas orvos, most fertőtlenítünk, felvesszük a gipszet, aztán továbbmehetsz.
Holviszem? tiltakozik Fodor. Van még fuvarom!
Nálunk nincs menhely, a macska nem kiscica, egészséges, így senki sem fogadja.
A macska zöld szemei Fodor lelkébe néznek, és szívében furcsa bűntudat ébred. Talán meg kell menteni, ha már elindultam vele? gondolja.
Aztán a rendelőben két idős hölgy beszélget:
Lénk a lányom tegnap megint hozzám jött, el akart bújni a férjem elől, meséli az egyik.
Micsoda szerencsétlen helyzet! A férje egy igazi szörnyeteg, azt mondják, még a házat is felrobbantja! válaszolja a másik.
Fodor nem merül el a pletykákban. Az élet néha kegyetlen, de ő is tudja, milyen könnyű elveszni a saját gondolatokban.
Az állatorvos átadja a macskát: Remélem, három hét múlva meggyógyul, akkor jöhetsz vissza a gipsz levételéhez.
Fodor megköszöni, és visszahelyezi a macskát a kamionba. Nem tudja, mit kezd most ezzel a képességgel, de a határidők szorítják, így először el kell vinnie az árut.
Út közben egy útpárhajra két alakot lát: egy nő sikoltozik, egy kislány csodálkozva néz körül.
Nem veszek fel utasokat! szólja Fodor, ahogy a kamiont lassítja.
Miau! hallatszik valahonnan.
Felébredtél? kérdezi Fodor a macskát.
Miau! ismétli a macska, mintha kérdezne valamit.
Talán csak egy kis szórakozásra van szükség? gondolja Fodor, és a macska azonnal felhúzza a farkát, jelezve, hogy egyet ért.
A nő és a lánya rohannak felé, a nő sírva kér: Kérlek, vigyél el minket! Csak harminc kilométerre vagyunk a következő várostól!
Fodor nyög, de nem szállásbérlő, hanem kamionista. Nehéz vagyok, de segítek, ha tudok!
A macska, bár megbetegedett, lép a kislány felé, dörzsöli a lábát, a lány megnyugszik és simogatja.
Legyen, hogy elviszem, de vigyétek el a macskát is! ajánlja Fodor.
A nő könnyekkel a szemében: Szeretném, mert dolgozom egy állatklinikán, de most nem tudom, hová helyezhetném el.
Fodor hallja, hogy a nő neve Eszter, a lánya Kincső, és ahogy a macska dorombol, a légkör megváltozik.
Rendben, felviszem nektek, mondja Fodor, és a macska a hátsó ülésre helyeződik.
Fizetek, ne aggódj! kiáltja Eszter, de Fodor csak bólint: Elviszem.
Köszönöm, macska! kiáltja Eszter, miközben megkérdezi: Mi a neved?
Cirmos vagyok, válaszolja Fodor, ma csak felvettük egymást az úton.
Jó ember vagy! mondja Eszter. Mi vagy a neved?
Fodor János, mondja a sofőr, és ez a Cirmos.
A kislány, Kincső, a macska felé nyúl, és a macska visszaigazolja a figyelmével.
Eszter megemlíti, hogy nincs telefonja, a férje elhagyta a házat, és a nagynéni sem biztos, hogy befogadja a macskát.
Hozzám jön a nagynéném. A macska talán nem maradhat velünk, de a kislány már ragaszkodik, mondja Eszter.
Fodor elhozza őket a címre, átadja a macskát a nagynéninek, aki szorosan megöleli.
Kincső nem tud szétválni a Cirmosztól, még megcsókolja a macska orrát, majd hirtelen Fodor felé nyúl:
Ne érintsd, Kincső! kiált Eszter.
A lánya hiányzik, ezért nyúl felé, szól a nagynéném.
Fodor szívében cseng a dallam: a gondolatai egykor a házasságról, a gyermekekről szólnak, most egy apró kislány és egy macska vesznek el a figyelmét.
Jönnél vissza hozzánk? kérdezi Kincső nagy szemmel.
Megpróbálom, válaszol Fodor, nem tud visszautasítani.
Kincső elrohanni a házba, Fodor a kamionba visszatér, és útnak indul újra. A kislány és anyja a fejében kavarognak.
Honnan jönnek ezek a férgek, akik a gyenge emberekre csapnak? kérdezi Fodor a macskát.
A macska nyávog, mintha azt mondaná, Nehéznek a nyakukra.
Én elmagyaráznám neki, hogy ne emeljék fel a kezüket nők és gyerekek ellen! gondolja Fodor.
Miau! erősíti a macska, mintha újabb érvekkel állna elő.
Fodor úgy érzi, a macska jelenléte nyugtató, és most először van valaki, akivel beszélhet útközben. Elmeséli neki a szüleit, a szolgálatot, a politikát; a macska bólint, néha nyávog, mintha egyetértene.
Az úton egy autó tűnik fel, két férfi küzd körülötte, egyik fegyvert ránt.
Mi történt? kérdezi Fodor a férfit, és kinyitja az ajtót.
A férfi fegyvert emel, de a macska hirtelen rászalad, szarvaival a fegyvertér felé vág.
Fodor leugrik, leveszi a fegyvert, és hangosan kiabál:
Kezeim fel!
A másik bandita rátámad, Fodor egy ütéssel a harapásba nyomja, még a macska a kezében marad, és a gép felé fut.
Számot ad le, hívja a rendőrséget, a banditákat fél órán belül letartóztatják.
A rendőrök azt mondják: A macska is hős.
Hős? meglepődik Fodor. Talán mindkettőnknek hálát kell mondani.
A rendőr rámutat a macskára: Az a macska a te csapatod.
Igen, a társammá vált Cirmos, válaszol Fodor.
Szerencsés vagy, hogy ilyen társad van, mosolyog a rendőr.
A történetük elterjed a Facebookon, az interneten, és mindenki üdvözli őket. Fodor úgy érzi, hogy a macska megváltoztatta a sorsát: a jég megolvad, könnyebb a lélegzet.
Három hét után a gipsz levételére jön, Fodor betér egy kis Szentesi városba, ahol korábban találkozott Eszterrel és Kincsővel.
Kinyitja a rendelő ajtaját, és Eszter a küszöbön áll:
Te vagy az, aki megjelenik a képemben, mondja. Álmot láttam rólad.
Úgy tűnik, a sorsod újra kereszteződik, mondja Fodor, nem bántja a Kincső?
Nem, fordítja el Eszter, a nagynéném szeret, és már beadom a válást.
Rendben, eljönnél velem? kérdezi Fodor, és Eszter szemei kitágulnak.
A macska nyávog, mintha jóváhagyná a közeledést.
Nekem van lánya, kezdik szavakat Eszter.
Én is macskával vagyok! válaszol Fodor, és hozzáteszi: Nem vagyok költő, de tudom, hogy ez a találkozás nem véletlen.
Eszter gondolkodik.
Egy hónap múlva házasságot kötnek, Fodor a feleségét, a macskát Cirmoszt és a kislányt Kincsőt is magához vesz. Új állásba kerül, a városi egészségügyi kórház sofőrje lesz.
Cirmos ma is velük él, vigyáz Kincsőre, és néha a kanapén heverve visszaemlékszik a messzi utak romantikájára.
De a romantika csak romantika, és ha a macska nincs, az emberek elvesznek. Szerencsére a bölcs macskák mindig velünk vannak.
