PLÜSSZ ANGYAL
Üdv, volt férjem! Valószínűleg soha nem fogod elolvasni ezt a levelet, s talán jobb is, ha így marad. Már rég minden elhangzott. Az idő múlásával más szemmel nézünk vissza a fiatalkorunk drámáira.
Már húsz év telt el, mióta hivatalosan elváltunk. Pontosan emlékszem arra a napra: a bíróság előtt a bíró azt javasolta, hogy ne rohanjuk el a döntést még a 14 éves lányunk, Kincső miatt is. Én azonban határozottan kiálltam: Már most szabadítsatok ki egymásból! Te csendben bólintottál, vagy csak a saját véleményedben maradtál.
Ettől a pillanattól a család már nem létezett. Életünk párhuzamosan folyt idegenek lettünk, s a beszélgetés is megszűnt. Miért is? Nem maradt több közös dolog. Egy pillanatra csak eszembe jutott Kincső: Miért nem élnek már együtt apa és anya? Még nem is voltak veszekedések vagy nagy viták csak vidám, boldog együttélés.
Sosem vallottad ki nekem a szerelmet. De nem is kellett, mert a tekintetedben, tetteidben ott volt. Mindig különös ajándékokkal lepte meg a napot. A szünetek alatt hozott szuvenírek mindig valami mélyebb jelentést hordoztak.
Emlékszem, amikor szilveszterkor felakasztottad a karácsonyi fenyőre azt a mókás plüss angyalt, amit a Piac környékén vettél. Az óraidő ütemére azt mondtad: Ez az angyal legyen a mi szerelmünk jelképe! Azóta az egész házban lógott, minden új évben visszatért a fenyőre, mintha őrizte volna a boldogságunkat. Nem mentette meg, de mégis ott volt.
Én vakon beleestem szenvedélyem olyan volt, mint egy tomboló vihar: fekete, mindent felperzselő, szinte démoni. Az a férfi, akivel megcsókoltuk egymást, már házas volt, két lány apja. Mi átléptük a határokat, a családok szívét összetörtük. Gyermekünk, felesége, a saját feleségem is kínozta a jótékony gondolatot mi csak a bűnbe merülve, a vágyakba fulladtunk.
Félnégy év őrültség után megvilágosodtam. Istenem! Mi különböző emberek vagyunk, mint a igen és a nem. Mit is tettem? Állandóan ugyanazt az álmot láttam: egy ház felé rohannék, de körülötte egy megátló mocsár húzódik, mely elnyel, s a ház egyre távolabb kerül. Miközben kikeltem ebből a fenéktől, te már egy új családot építettél. Nem ítélek, hiszen mindenkinek a szerelem, a stabilitás és a nyugalom kell.
Azóta sok víz eltört. A fiatalkor, a lány, az unoka ennyi maradt közösünkben, Gábor. Kevés? Csak annyi, hogy sorsaink más útra vezettek.
Az új év közeleg. Újra felakasztom a plüss angyalt a karácsonyi fára. Jól megmaradt, csak a szárnyak letörtek.
