Hogy is fogod ezt már ilyen sokáig tolni, Eszter? Elnézést a durvaságért, de már a nyakamba is belejön a feszültség! mondtam, miközben a tágas nappaliban idegesen járkáltam fel-le, időnként a tökéletesre fésült hajamat egy kézzel javítva. Balázs ad egy lehetőséget, hogy részesedjünk a betonozás korai szakaszában. Egy év múlva ezek a lakások kétszeresére nőnek! Tízmillió forintot fektetünk be, húszmillióra jut a hozam!
Eszter egy mély fotelben ült, kezében már kihűlt tea bögre. Szemei alig nyíltak ki, csak a csendet akarta hallani, de már a második hete nem engedtem neki ilyen luxust.
Gábor, tízmillió forint a teljes szabad tőkem. Ez a vállalkozás védőpárnája. Ha valami balul sül el, nem lesz pénzem a dolgozók fizetésére, nem tudok anyagot venni. Tudod, most a szezon közeleg a iskolai egyenruha, aztán a karácsonyi rendezvények
Megint a szöveted! szúrtam fel a szemöldököm. Eszter, te okos nő vagy, üzletasszony. De gondolkodsz, mint egy szabómotoros. A műhelyed nem fog eltűnni. Ez a lehetőség egyszeri. Balázs a legjobb barátom sosem adna neked semmi álszalagot. Ő magának is befektet.
Eszter mélyen lélegzett. Szerettem őt a fiatal energiáját, a lángoló tekintetét, a szép szavakat és a gondos bánásmódot. Három évvel ezelőtt, amikor megismerkedtünk, ötvenöt éves voltam, ő harminchét. A saját szabószakmájával és egy kisebb varrodai egységgel éltem, mindig magamra bíztam a terheket. Az első férjem egy fiatalhoz ment, magamra hagyva egy tinédzser fiút és adósságok hegyét. Felálltam, felépítettem a vállalkozást, megtartottam a fiúnkat. Amikor Gábor megjelent udvarias, vidám, nem kívánt tőlem vaslány szerepet elolvadtam.
Én értékesítő menedzserként dolgoztam egy építőcégnél, a csillagokat nem érintettem, de Eszternek ez nem számított. Nekem fontos volt, hogy a munka után forró vacsorával várja, virágokat adjon ok nélkül, és nyaralásra tengerpartra vigyen.
Az utóbbi időben a projektjeim egyre határozottabbak lettek. Autót akart vásárolni, hogy megfeleljen a feleségem üzleti státuszának, kriptovalutába invesztált, most pedig egy építkezés.
Gábor, hagyj egy kicsit átgondolni, jó? Szeretném ellenőrizni a papírokat, jogi tanácsot kérni.
Milyen jogászról beszélsz? A te öregedő Bértoltódról? Az meg egy századja a múlt századnak! Ő azt mondja, a pénzt matracon tároljuk. De itt gyorsan kell dönteni. Holnap az utolsó nap, hogy ezen az áron belépjünk. Balázs már fenntartotta a helyet.
Léptem a fotelbe, letettek a térdeimre, és megfogtam a kezét. Meleg, puha tenyerekkel.
Eszter, higgy nekem. Én csak a legjobbat akarom nekünk. Olyan életet, ahol nem kell egész nap dolgoznod, csak pihenni. Építsünk házat, utazzunk. Jöjjön, a jövőnkért.
A szemeimbe néztem, a káróca barna tekintetbe, és úgy akartam hinni, hogy valóban törődik velem, nem csak a könnyű pénzért.
Rendben, suttogta. Holnap reggel bemegyek a bankba, de időre van szükségem az átutalás előkészítéséhez.
Te vagy a legjobb! ugrottam fel, felkapva őt a karjaimba, forgatva a szobában, miközben ellenállt. Látni fogod, milliomosok leszünk! Most hívlak Balázst, örülök neki!
Másnap valóban elment a bankba, de nem pénzt venni, hanem a számlákat ellenőrizni. A belső hang, amely egyszer figyelmeztetett a kockázatos szerződésre, most szisztematikusan susogta: Ne siess.
A nap zűrzavaros volt: először eltört a varrógép a főműhelyben, aztán megjelent az adóhatóság egy tervezett ellenőrzéssel. Eszter olyan volt, mint egy mókus a keréken, papírokat írt, aláírta a jegyzőkönyveket, nyugtázta a varrót. Este a fejét olyan szétrotta, mintha kalapáccsal ütötték volna.
Aztán elindult haza korábban, anélkül, hogy munkába menne a laptopjával. Szeretett egy forró fürdőben relaxálni.
Amikor a házhoz közelített, egy ismeretlen fekete Jeep állt a bejáratnál. Talán a szomszédokhoz jár valaki, gondolta, parkolva a saját autóját.
A lakásban csend honolt. Eszter óvatosan nyitotta ki az ajtót, a nappaliban halk hangok és pohárcsengés hallatszott.
Fura, Gábor nem mondta, hogy vendégek jönnek, gondolta. Nem akarta kiáltani: Otthon vagyok!, de valami megállította. A hangnem nem volt vendégszerető, inkább gondolkodó, túlzottan laza.
Csendben lépett a folyosóra, a szobába nyílt ajtó csak félig volt nyitva.
Na, haver! Végre sikerült? hallatszott egy durva, rekedt nevetés. Balázs hangja volt.
Pofájából! szólt Gábor önelégülten, ahogy soha nem szólt hozzá. Mondtam, a lényeg a megfelelő megközelítés. Egy kis nyafogás a jövőnkről, egy pár bók, néhányszor térdre guggolni és a kliens már kész. Holnap átutalják a pénzt.
Eszter a falhoz nyomódott, a szíve a torokban dobogott.
Tíz millió? kérdezte Balázs.
Igen. Megmondta, mindent kiürít. Öreg bolond. Azt hiszi, építünk valami luxus komplexumot.
Komplex? A mi álmainkban csak létezik, nevetett Balázs. Nem gondolod, hogy észrevehetné? A dokumentumok ott vannak, minden rendben.
Dokumentumok? Nincs vele semmi! mondta Gábor, miközben a női szemekben csillogott a bizalom. Csak egy hitel szerződést adok egy napos cégnek, ő aláírja. Hű, mint egy szent könyv. Láttad, ahogy ránéz? A bőr, a nyak. Nem számít, mennyit krémel. Minden este a munkahelyemen vagyok, a szemem a Svetka-ra fókuszál. Ahogy a pénz megérkezik, Balázsra és én Balisra leviszem. Én a projektnek csak egy részét adom, a többiek meg a sajátjaik.
Kemény vagy, mondta Balázs, csodálkozva. Ha bebörtönöz?
Nem fog. Büszke lesz, ha nyilvánosan beismerik, hogy elárult egy vaslányt. A kölcsönszerződés igazi, csak a cég csődbe megy. Üzleti kockázat, drágám, szerencsétlen.
Eszternek a hátánál megbújt a hideg, mintha jégcsapok folytak volna a vérébe. Minden Gábor szava még azt is, hogy tegnap a kezét csókolta olyan volt, mint egy forró szögesdinnye. Három év volt, három év tétlen ábrándban éltem, azt hittem, boldogság. Valójában csak egy befektetés volt, hosszú távú projekttel, a végén a vagyontárgyak eladva.
Vágni akartam a szobába, felborítani az asztalt, az arcát karcolni, a mosolyát megszakítani, de nem mozdultam. Az évek a vállalkozás vezetésében, a 90es évek banditákkal, a 2000es évek hivatalosokkal való harcok erősen edzették a gerincemet. A sírálom csak a gyengéknek való. Nem voltam gyenge.
Csendben, lélegzetet kontrollálva, felálltam, megfogtam a cipőt, és ugyanúgy, ahogy beléptem, kiléptem a lakásból.
A lépcsőházban felhívtam a liftet, lementem, a kocsihoz mentem. A kezem remegett, de a fej tiszta, félelmetes tiszta.
Balis, Svetka, egy napos cég gondoltam, miközben a ház ablakai felé néztem, ahol két kígyó osztotta meg a bőrömet.
Bekapcsoltam a motor, és nem anyámhoz, nem barátomhoz, nem a szomszédhoz mentem, hanem a saját irodámba. Ott, egy széfben, volt a útlevél, a cég okiratai és a pecsét.
Két órával később hazatértem, teli ételcsomagokkal és egy drága brandy-ből egy üveggel. Hangosan becsapódtam a bejárati ajtón, a kulcsok a földre hullottak, a csomagok zakatoltak.
Gábor! Otthon vagyok! kiáltottam a küszöbön, hangom boldogan csengve.
Balázs feje kilógott a nappaliból, gyors mosollyal, de a szemében szűk félelem villant.
Gábor, korán vagy ma. Van egy megbeszélés Balázzsal, megünnepeljük a bölcs döntésedet.
Bementem a nappaliba, sugárzóan.
Üdv, Balázs! Milyen jó, hogy itt vagy! Csak most vettem be a finom falatokat, ünnepeljünk!
Balázs, egy nehéz férfi, ragyogó szemekkel, felállt.
Gábor Viktor, tisztelet! Örülök, hogy csatlakoztál. Azt mondtad, hogy egyetértesz? Nagy pénz szereti a határozottakat.
Igen, minden átgondoltam, kezdtem a asztalra ételféleségeket tenni. Elég a pazarozásból, ideje növekedni. Gábor megnyitotta a szememet.
Megcsóktam a vállát, ő egy pillanatra megfeszült, de aztán ellazult.
Te vagy az én zseniális párom, dorombolt, ölelve a derekám körül. Tudtam, hogy támogatni fogsz.
Persze, kedves. Holnap reggel a bankba megyünk. Már előkészítettem a készpénzt. Inkább így, mint átutalásokat felfuttatni, díjakat fizetni. Kiveszem a pénzt, és azonnal Balázsnak adom egy kölcsönszerződés aláírására.
Balázs szeme ragyogott.
Készpénz nagyszerű! Ez a mi módunk. Tisztelem.
Az este ködbe veszett. Mosolyogtam, öntöztem a férfiakat brandyvel, hallgattam a fényes jövő koccintását. A férjemre néztem, meglepődve, hogy mennyire nem vettem észre a hamis mosolyt, a hideg számítást a tekintetében. A szerelem vak, de a csalás a legjobb szemész.
Balázs elhagyta a helyet, döcögve, egy dallamot dúdolva. Gábor átölelte Esztert.
És így, újra magára hagyva a múlt árnyait, Eszter magabiztosan lépett be a saját jövőjébe, ahol már nem kellett senki másnak a szabályait követnie.
