Gábor megad egy ultimátum: vagy az anyja költözik be hozzánk, vagy válunk. Vagy a szombaton jön be a szüleim, vagy én benyújtom a válókeresetet. Válassz, Liliána. Nem akarom tovább nézni, ahogy a saját embered egyedül szenved.
Gábor hangos csapással helyezi le a csészét a tányérra. A tea felborul a terítőre, barna foltot hagyva, de ő egyet sem néz meg. Csak Liliánára bámul, és a tekintetében egy új, ijesztő elszántság tűnik fel, amit a tizenöt év házasságuk alatt nem vett észre.
Liliána egy konyharuhát szorong a kezében, és megáll a konyhában. Csak a hűtő zúgása és a falon lógó óra tikkitámasza törik meg a csendet. Úgy érzi, mintha félre hallott volna. Költözés? Válás? Reggel még csak arról beszéltek, milyen tapétát tegyenek a bejáratba, most pedig ilyen feltételeket tesz.
Gábor, komolyan? kérdezi csendesen, miközben a ruhát a sütő fogójára akasztja. Anyád csak két megállónyira lakik tőlünk. Minden hétvégén látjuk egymást. Mi a gond? Milyen magány? Három barátnője van a lépcsőházban, jár a veteránkórusba és a skandináv sétákra.
Egyedül nehéz! emeli a hangját Gábor, felállva az asztaltól. Nem érted. A vérnyomása ugrál. Ha éjszaka roham jön, ki ad egy pohár vizet? Ha a mentőhöz kell menni, már késő lesz. Nem tudok nyugodtan aludni, tudván, hogy ott egyedül van a négy fal között.
Liliána fáradtan leül a férje szemben. Ez a beszélgetés már nem először hangzik el, de eddig csak utalások voltak, próbálgatások. Most már ultimátumnak tűnik.
Gábor, gondoljuk meg logikusan. Két szobás lakásunk van. Az egyik a hálószobánk, a másik az irodám, ahol a fiunk is néha aludik, amikor tanulmányaitól hazatér. Hova tegyük Ilona Anyát?
Az irodába, persze heves válaszát úgy dobja, mintha ez magától értődne. A fiadnak nincs ott semmi helye, ő már felnőtt, menjen kollégiumba vagy béreljen, ha kényelmet akar. A számítógéped is áthelyezhető a hálószobába vagy a konyhába. Nem egy nagyipari gép.
Liliána levegőhiánytól felgyullad a mellkas. Az iroda a menedzsment szentélye, ahol könyvelőként otthon dolgozik, csendre és dokumentumokra van szüksége. A fiú, Ádám, bár más városban tanul, gyakran jön és mindig tudja, hol van a hazája.
Szóval azt akarod, hogy a fiunkat kiűzd, az irodámat elveszítsük, és a tizenkét négyzetméteres szobánkba költözzön a anyád, akinek a jelleme nem egyszerű? kérdezi Liliána, megpróbálva nyugodt hangon maradni.
Jellem, ahogy jellem! kitör Gábor. Ő egy régi, következetes ember. Követelőző, de rendet szeret. Ráadásul ez az én anyám! Éjszakákat álmatlansággal nevelt. Kötelezett vagyok, hogy méltó öregkort biztosítsak. Te meg csak a saját kényelmedet véded.
A férje dühösen kinyílik a konyhából. Liliána a kihűlt vacsorára néz: a Gábor kedvenc húspogácsája elmaradt. Az étvágyát elpárolta.
Ilona Anyó, hatvannyolc évesen is a fiatalabbaknál is energikusabb, hangos, egykori iskolavezető jellegű, magabiztos. Egyedül nehéz számára annyit jelent, hogy nincs kivel állandóan vitatkozni.
Liliána a konyhapultot törli, a fejében csak a Vagy anyát, vagy válást szöveg kavarog. Nem hinné el, hogy egy tizenöt éves házasságot egy anyai szeszély miatt fel akar szedni. Ilona Nem szenved komoly betegséget, csak a korosztályra jellemző magas vérnyomást, amit gyógyszerrel kezelnek.
Az éjszaka nyomasztó csendben telik, Gábor a falhoz fordul, takarót húz magához. Liliána a mennyezetre néz, ahol az utcai lámpa fényétől árnyékok táncolnak. Emlékszik, hogyan vásárolták meg az ingatlant: előleg a szülei adták, a hitelt együtt fizették, de főként ő fizette, mert a karrierje jobban jött. Gábor autókereskedő menedzserként dolgozik, stabil, de nem előrelátó. Most úgy osztja be a négyzetmétert, mintha az csak az övé lenne.
Reggel nem hoz enyhülést. Gábor, miközben a cipőfűzőt kötögeti a folyosón, kiabál:
Én esteig várom a választ. Anyám már pakolni kezdett. Ha ellen vagy, elcsomagolom a dolgaimat és nála lakom.
Az ajtó becsukódik. Liliána a kanapéra süllyed, tudja, hogy a döntés már mögötte született. A már pakol csak kifogás.
Egész nap Liliána nem tud koncentrálni a jelentésekre. Számok úsznak a szemei előtt. Felhívja barátnőjét, Irént.
Lili, te őrült vagy? kiált Irén a telefonba. Milyen anyós egy két szobás lakásban? Ez már a vége mindennek! Egy hét múlva kitörsz! Ő meg már a régi szokásokat is felidézi: a születésnapján még ellenőrizte, hogy nincs por a szekrényben.
Ő ultimátumot adott, Irén válaszol Liliána. Azt mondja, válunk.
Akkor legyen! szól a barátnő. Ki a lakás? Ha kell, eladhatjátok a részesedést. De Ilona Anyóval élni lassú halál. Tudod, hogy megette majd a lelked. Először az irodát elvásalja, aztán a konyhát, végül a hálót is.
Liliána tudja, Irénnek igaza van, de a család felbontásának gondolata rettenetes. Tizenöt év nem vicc. Hirtelen Gábor hazatér egy csokor krizantémmal, ami rossz jelet jelent. Mindig virágot ad, amikor megpróbál egy helyzetet megállapítani.
Lili, mit gondolsz? kérdezi, miközben Liliána salátát vág. Tudom, nehéz dönteni, de ez mindnyájanak jobb lesz. Anyám felügyelete alatt vagyunk, nyugodtabbak leszünk. Ő főzni fog, te meg a gépeddel dolgozhatsz nyugodtan, a háztartástól mentesen.
Gábor tűzi le Liliána a kést megkérdezted anyádat, mit csinál a háromszobás lakásával, ha ide költözik?
Gábor egy pillanatra elakad, szemét elfordítja.
Hát… miért hagyná üresen a lakást? Bérbe adnánk, pénz nem árt. A költségvetésünkhöz jár, vagy az anyám gyógyszereire, vagy a gyógyfürdőre.
Akkor ez egy üzleti terv gondolja Liliána. Elfogadom.
Gábor szemei felragyognak.
Egyetértesz? Szép lány! Tudtam, hogy arany vagy!
Egyetértek, mondja Liliána határozottan. De feltételekkel. Próbálási idő: két hét. Ha ez alatt a házamon túl lesz, visszatérünk a kiindulópontra. Ráadásul: az irodám marad az enyém. Anyám a vendégszobában lévő kanapén alszik. Ez egyelőre így van, majd meglátjuk.
Gábor arca elnyúlik.
Melyik vendégszobáról beszélsz? Ott a folyosó! Anyámnak nyugalom kell!
Nincs vendégszobánk, csak egy iroda, ami egyben vendéghely is. Ott van a kanapé. Nincs más lehetőség. Ádám egy hónap múlva vizsgaidőre jön, neki is kell hely.
Oké, rendben int Gábor. Megoldjuk a helyszínen. Fontos, hogy nem ellenzel a költözést. Holnap reggel elviszem anyámat.
Szombaton Liliána élete előtte és utána szakaszra oszlik.
Ilona Anyó nem két bőrönddel érkezik, hanem egy Gázzellel, tele cuccal. Dobozok, köpenyek, fikuszok, egy hintaszék, ami elzárja a könyvespolcot.
Na lányok, most már együtt élünk! kiáltja a szülőanyja, miközben egy nehéz ikont tűz be a bejáróba. Lili, miért állsz ott, mintha idegen lennél? Vedd a csomagokat, csak ne szedd szét a savanyúságot, ez az én receptem.
Liliána beletapasztja a bolti kakas ízét, és elkezd pakolni.
Az első konfliktus két óra múlva jön. Liliána az irodában dolgozik, amikor a bejárati ajtó kopogás nélkül kitárul.
Lili, hol van a nagy fazékod? áll a küszöbön Ilona Anyó, átnézve a szobát. És mi ez a por a monitoron? Lélegzel porral?
Ilona Anyó, dolgozom válaszolja Liliána anélkül, hogy megfordulna. A fazék a jobb alsó fiókban van. Kérem, kopogjon, ha belép.
Azt hiszem, köpögtetni is meg kell tanulni morgolja a szülőanyja, de nem csukja be az ajtót. Gábor éhes, ő a képernyőre bámul. A feleségnek meleg ebédet kéne készítenie, nem egyedül vacsorázni.
Liliána mély lélegzetet vesz, elmenti a munkát, a konyhába megy. Ott káosz van. Ilona Anyó már átrendezte a fűszeres üvegeket, elvitte a kávéfőzőt (helyet foglal, csak szeszély) és valamit sercel a serpenyőben.
Ilona Anyó, miért vette el a kávéfőzőt? Reggelente Gáborral kávézunk.
Rossz az egészségnek! Inkább cikóriát hoztam, egészséges. A gépet a balkonnra tettem.
Estére Gábor elégedetten falja a szülőanyja zsíros húsgombócait, Liliána pedig csak a salátát szúrja villával.
Finom, anyu! dicséri. Lili nem is tudja, hogy a tápanyagok a sütőben jobbak, egészségesebbek, értsd meg.
Nem kell aggódni válaszolja Ilona Anyó. A férjek csak a karrierre gondolnak. Egyébként, Gábor, láttam a fürdőszobában, ti kemény törölközőket használtok. Nekem már van pamut, puha.
Liliána szinte fuldoklik.
Ez egyiptomi pamut, Ilona Anyó. Új, nem törölköző.
Ne vitatkozz anyával szól Gábor határozottan. Az anyának van igaza, ő a tapasztalt házigazda.
Tapasztalt házigazda lesz a következő hét mottója.
Ilona Anyó mindenhol jelen van. Bekapcsolja a TV-t maximális hangerővel, amikor Liliána a havi jelentésen dolgozik. Belép a fürdőszobába, miközben Liliána zuhanyozik, csak egy törölközőért kifogásolva. Kritizálja a ruháit, frizuráját, beszédstílusát.
Gábor már egy tízéves fiúvá változik. Nem mosogat (anyja megcsinálja), nem viszi ki a szemetet, de minden este panaszkodik az anyának a főnökéről, ő meg sütit hoz. Liliánát ebben a duóban egyszerűen csak háttérként kezelik.
Szerdán Liliána a boltból hazatérve észreveszi, hogy az irodai asztalt az ablak mellé helyezték, és helyette ott áll a hintaszék és a TV.
Szebb így! kiáltja Ilona Anyó. Nekem is jobb a TV, a napfényből csak tükröződik.
Ilona Anyó szól Liliána dühösen. Ez az én irodám, a munkaterületem. Ki engedte, hogy áthelyezzék a bútorokat?
Gábor engedte! hirdeti a szülőanyja. Ő a ház ura. Azt mondta: Anyám, csináld, ahogy neked jó.
Liliána betér a hálószobába, ahol Gábor a telefonjával ül.
Mit csinálsz? sikít. Miért engedted, hogy áthelyezzék az asztalomat? Nem tudok dolgozni, ha a napfény a monitorra süt!
Lili, ne kezdj nyűgöződik Gábor. Anyám egész nap otthon van, nyugalomra vágyik. Le tudnád zárni a függönyöket? Legyél rugalmasabb. Te bölcs nő vagy.
Bölcs nő most a te holmidat fogja összegyűjteni, Gábor.
Megint fenyegetés? ül a ágyon.Liliána végül elzárja a szobát, és magára hagyja a múltat, miközben a kávé illata új reményt ígér.
