A kulcsok csengették a zárban, annyira ismerősen, hogy Kincső Tóth még a laptopját sem emelte le. Kedd, fél tizenegy óra reggel. Na meg persze Ilona Nagy.
Kincső, csak egy percre! hallatszott a bejárat felől. Hoztam neked vitaminokat, a gyógyszertárban akció volt. És ez a tengeri kelkáposzta, ma érkezett egy új szállítmány, egy új gyártótól.
Kincső becsukta a szemét, számolt tízig, aztán húszigig. A határidő szorult, a munka még nem készült el, és ekkor megint
Jó napot, Ilona Nagy! szólalt meg a legnyugodtabban hallható hangon, miközben kilépett a szobából.
A szűk anyós már levette a papucsát, és meghívó nélkül a konyhába lépett. Egy óriási táskája volt, amelyből üvegek és zacskók szöktek elő.
Ma beszéltél arról, hogy találkozót tartasz a beszállítókkal emlékezett Kincső óvatosan, miközben Ilona Nagy a táska tartalmát a konyhapultra öntötte.
Á, átköltözték. Semmi gond intette el. De végre bejöttem hozzátok. Már egy hét óta nem láttalak.
Három nap gondolta Kincső. Három nappal ezelőtt a anyós csak egy percre akart betenni egy egészséges gyógynövénykeveréket, amit a szokásos tea helyett hozott, majd eldobta, mivel a koffeinre gyanakodott.
Itt a Dvitamin, omega3, meg ez az immunerősítő komplex. A műsorban mondták, most mindenkinek kell. Ti meg, fiatalok, sosem gondolkodtok az egészségen nyitotta Ilona a hűtőszekrényt, és Kincső érezte, ahogy a feszültség a hasában szorul.
Ilona Nagy, most dolgozom, sürgős projekt van Gábor is
Nem fogok zavarni, csak nézd! tette hozzá az anyós, miközben egy drága sonkacsomagot húzott ki. Ó, Kincső, ez meg a nitráttal tarkított sonka! Nemrég egy szakértői műsorban mondták, ez a kolbász csak vegyszer, rákot okoz! És ti még gyereket akartok tervezni
Kincső szorított egy kézzel. A sonkát a kedvenc bioüzemi boltjából szerezte, tartósítószerek nélkül. De már volt túl késő magyarázni.
És ez mi? Bor? húzta elő Ilona egy drága vörösbort, amit Kincső a házassági évfordulóra tartogatott. Kincső, az alkohol csak méreg! Különösen a ti életkorotokban, amikor a szervezet már nem bírja el.
Nem
Ehelyett hoztam egy csodás tengeri kelkáposztát. Jód, mikrotápanyagok! És biojoghurt, élő baktériumok. Igazán hasznos!
A sonka egy zacskóba került, mellette egy drága sajt, amit Gábor szeretett. A bort Ilona ítélő tekintettel a asztalra tette.
Kiöntjük, vagy ti magatok
Mi magunk válaszolta Kincső szigorúan.
Figyelte, ahogy a hűtőpolcok üresednek a saját termékektől, és tele lesznek kelkáposzta üvegekkel, sovány joghurtokkal, különféle táplálékkiegészítőkkel. A harag nőtt benne, de Kincső tartotta magát. Mint szokta.
Ilona Nagy, maradhatna legalább a sajt? Gábor nagyon szereti
Gábor? Már nem is észrevenné! De az egészségre figyel, lássuk. Harminc után a koleszterin csak felhalmozódik, borzalom! Nem, nem, a fiamnak ez kell.
Miután a hűtő átszerkesztésre került, Ilona a fürdőszoba felé indult. Kincső megállt a helyén, érezve, hogy belül mindent felrobbant.
Mit csinálsz itt? hallatszott a fürdőből. Kincső, ez csak pénzpazarlás! Hoztam egy gyermekkrémet, sokkal hasznosabb, természetes! Az önök krémjei csak szilikon, a bőr nem lélegzik.
Kincső lassan belépett a fürdőbe. A drága francia testápolója, amit két hónapra spórolt, már a csomagban volt. Mellette a kedvenc kézkrém, a rúzs, amit a kiárusításon vásárolt.
És ez a fogkrém folytatta Ilona, anélkül, hogy látta volna Kincső kőkemény arckifejezését csak hülyeség! A fogporcuk az igazi! Mi régen csak azt használtuk, a fogak egészségesek voltak. A fluoridos krémek pedig ártalmasak, ez bizonyított!
Kincsőnek úgy tűnt, mintha valami elszakadt volna a gyomrában. Visszafordult a számítógéphez, file-t nyitott. Még nem tudott dolgozni keze remegett. Írt Gábornak: Az anyád megint itt van. Nem bírom tovább.
Válasza öt perc múlva: Türelem, drágám. Ő csak ártatlan. Épp megbeszélésen vagyok, de később beszélünk.
Ártatlan ezt a szót Gábor minden anyós-látogatás után ismételte. Miután Ilona Nagy átrendezte a tányérait a szekrényben, mert túl kényelmetlen, miután a fűszerek felét kidobta, mert túl erősek, miután a mosópor helyett házi szappant hozott, mert a porok allergiát okoznak. Ártatlan.
Miután a ruhásszekrénybe ást és ellenőrizte, mely ruhákat adjak a szegényeknek, mert miért volna ennyi ruha, ez pazarlás, Kincső felfedezte, hogy a kedvenc koktélruhája, amiben Gábor megkérte a kezét, eltűnt.
Kincső fordult Ilona a konyhába. És a szekrényeket tisztítod? Ott por van. A lámpa is. Segítsek? Látom, egyre több a munkád, elhanyagolod a házat
Valami kattant a fejében. Kincső felnézett, először azonnal nézett anyósra. Egy elégedett arckifejezés, egy uralkodó magatartás, a saját helyességének biztos pontossága.
Nem hagyom el a házat mondta lassan. Távolról dolgozom, ez a munka, ha nem érted, akkor nem tudod.
Ilona Nagy felvonta a szemöldökét, mintha nem számított volna ilyen hangra.
De én csak segíteni akartam
Segíteni? felállt Kincső. Kicseréltétek a termékeinket. Átvettétek a kozmetikumainkat. Belekukkantottatok a szekrényünkbe. Jöttetek születésnapok nélkül többször a héten. Van kulcsotok a lakásunkhoz vészhelyzetre! De úgy használjátok, mintha tiétek lenne!
Gábor az én fiam, és nekem jogom van
Gábor felnőtt, saját családja van! kiáltotta Kincső. A saját lakása, a saját élete! És ti ti még csak meg sem kérdeztek, hogy jöhettek-e!
Ilona Nagy elpirult.
Én azt hittem, a ti javátok teszem. Ti még fiatalok, tapasztalatlanok
Harmincegy vagyok! folyó könnyek csorogtak Kincső arcán a düh, a tehetetlenség, a hosszú évek feszültsége. Diplomamással, piros fokozattal, egy nemzetközi cégnél dolgozom, főzni, takarítani, kozmetikumot választani is tudok! Nincs szükségem nőágyra!
Te rám kiabálsz? ilyett a anyós, szíve felé fogva. Rám, az öreg nőre?
Önnek ötvennyolc éves, még kiváló formában, vezet is vágta Kincső. Elég, hogy öregnek tettse magát!
Ilona Nagy automatikusan kinyitotta a hűtőt, és Kincső kitört. A kedvesség, a Ilona Nagy és a ön eltűntek.
Akkor zárd be a hűtőmet, és gyere el innen! fáradtan mondta a menyasszony. Ez az én otthonom, a hűtőm, az életem. Ha nem tiszteled a határokat, itt nincs helyed.
A hang tiszta, határozott volt.
Csend követte. Ilona Nagy fehérre fakadt, száját kitárva. Aztán felkapta a táskáját, és a szobába rohangolt, ahol Gábor dolgozott.
Gábor! Gábor! sóhajtott a anyós. Hallottad, hogy beszél? Ennyi időt én is értettem nektek, de ő ő kiűz!
Mi történt? Anyám sír?
Húzd vissza mondta Kincső, amikor Gábor a távoli irodájából kijött.
Ilona Nagy a fiúhoz rohangolt.
Gábor, csak segíteni akartam, vitamint, egészséges ételt hoztam, de ő ő engem bántja! Kiabál, rettenetes dolgokat mond!
Gábor bizonytalanul nézett feleségére. Kincső nyugodtan, talán túlnyugodtan állt ott. A konyhapulton egy hegy termék, csomagok, kozmetikum, fürdőszobai vegyszer állt. A hűtőben tengeri kelkáposzta és sovány joghurtok.
Kinc kezdte Gábor.
Gábor vágta közbe Kincső. Beszélnünk kell. Azonnal. És anyádnak is hallania kell.
Nem engedem
Ilona Nagy fordult Kincső az anyóshoz. Vagy szabályokat állítunk fel most, vagy kiszállok. Van saját lakásom, visszamegyek. Gábor, döntsd el, ki fontosabb: a feleséged vagy az anyád, aki nem tiszteli sem téged, sem döntésedet, sem a családot.
Nem lehetsz komoly susogta Gábor.
Teljesen komoly vagyok. Nem tudok tovább így élni. Az anyád hetente háromszor jön előzetes értesítés nélkül, eldobja a termékeinket, cseréli a kozmetikumot, a mosószert, ellenőrzi a szekrényeket, kritizál, ahogy vezetem a házat. És te csak elhajtasz. Azt állítod, ártalmatlan. Pedig ennél rosszabb is lehet.
De ő tényleg csak segíteni akar
Segíteni? lépett Kincső a sonkapakoltra. Ezt ezer forintért vettem a bioüzletben, ellenőriztem a összetevőt. Az anyád kidobta, mert a TVben azt mondták, minden kolbász rossz. Itt a krém mutatta a flakont két hónapot spóroltam rá. Az anyád egy 75 forintos gyermekkrémet cserélt rá, mert úgy gondolta, jobb.
Gábor hallgatott. Ilona Nagy sírni kezdett.
Anyám szólt végül. Valóban kiadtad a személyes dolgaimat?
Én csak a károsat cserélem a hasznosra! Mindig a jó miatt!
Engedély nélkül? Gábor hangja keményedett. Mi felnőttek vagyunk. Saját lakásunk van.
De én anyám vagyok! védte Ilona. Jobban tudom!
Nem, mondta határozottan Gábor, és Kincső először reményt érzett. Nem tudod. Kincső a feleségem. Ez a házunk. Ha te átléped a határokat, akkor úgy van.
Gábor
Anyám, szeretlek, de Kincsőnek igaza van. Nem jöhetsz be, amikor csak akarsz, és változtathatsz a mi dolgunkon. Ez nem a te otthonod.
Ilona Nagy tekintete szomorú volt, mintha elárulta volna, hogy félt a magánytól, attól, hogy haszontalanná válik.
Ilona Nagy, szükségünk vagyok rád. De nem a hűtő ellenőrzésével és a kozmetikumcserével. Csak családtagként, mint egy nagymama a jövő unokáknak, mint egy anya Gábornak.
Megtanulhatom mondta halkan. Ha adtok egy esélyt.
Persze adunk ölelte Gábor. De szabályokkal, rendben?
Szabályokkal bólintott Ilona, miközben szünet nélkül kérdezte: Hoztam még valami? Pitét, lekvárt? Szeretek főzni, meg osztani.
Természetesen mosolygott Kincső. De előre szólj, jó? És ne cserélj semmit a mi ételeinkre, különösen a tengeri kelkáposztára.
Semmi ígérte Ilona,Így a család végre békében tudta élni közös vacsoráit.
