Szó szerint, ha nem tetszik, a fiam ki fog dobálni téged a küszöbön! Nem érdekel, ki a lakás! kiáltja az anyósa.
Ildikó lerakja a reggelit Gábornak, majd lopva rápillant az órára. Hat óra háromnegyed. Gábor nyugodtan majszolja a rántottát, ritkán felnéz a feleségére.
Nem tudom, hogy neked mi a helyzet, de én alig várom anyukám érkezését mondja Gábor, miközben kortyol egy kávét. Ő a faluból jön, a városi levegő mégis jó neki.
Ildikó erősen mosolyog, de nem szól. Mária anyósa már két hétnél továbbra is marad, és nem látszik, hogy mikor szeretne tönkretenni.
Gábor, mikor akarja anyák visszatérni? kérdezi Ildikó óvatosan.
Gábor leteszi a villát, sóhajt:
Ne kezd el, kérlek. Anyósa pihenni jött, a faluban nehéz egyedül.
Értem, de
A konyhából hirtelen hangos zaj tör ki. Mária felébred, és belevetetik magukat a reggeli rutinba: edénypakolás, kása főzése. Ildikó becserkész. Minden reggel ugyanaz.
Jó reggelt, fiatalok! kiáltja hangosan az anyósa, amikor belép a bejáratba. Mit esztek titokban? És nekem?
Anyó, magam hoztam, magyarázza Gábor. Ildikónak munkába kell mennie.
Hát persze, megvan a munka, felhúzza a szemöldök Mária. Ki takarít otthon? A faluban a nők mind mindent el tudnak végezni tehenet etetnek, a szántóföldet megművelik, a férjet is gondozzák.
Ildikó szorítja a kezét az asztal alatt. Ezt a monológot már húszszor hallotta. Minden nap az anyósa kifogja, hogy a városi nők lusta és elkényeztetett.
Mária, igazán sürgős vagyok mondja Ildikó, miközben az órára néz. Kilenc órára van egy megbeszélésem.
Megrendelés, mi? Ülj a székben egész nap, papírokat pakolgozz. De ez nem munka!
Gábor a tálba vakítja magát, nem akar beavatkozni. Ahogy szokta.
Munkából hazatérve Ildikó a kozmetikai táskáját találja a dohányzóasztalon. A tartalom rendezett sorokban áll, mintha egy kirakatban lenne.
Mária, vetted ki a kozmetikai táskámat? kérdezi Ildikó egyenletes hangnemben.
Mi van benne? mondja anyósa, miközben a tévét a maximum hangerővel nézi. Figyelek, milyen városi krémekkel húzod fel a bőrödet. Amikor a te korodban voltam, már a színünk jó volt még a fedőlapra is!
Ildikó csendben összeszed a cuccait, és a fürdőszobába megy. Nem először nyúl be az anyósa a dolgaiba. Múlt héten Mária kitakarította az összes szekrényt rendrakás céljából, és Ildikó két napig nem találta meg a fontos papírjait.
Vacsora után, miközben az edények a mosogatóban sorakoznak (Mária csak vasárnap mossa őket), anyósa egy kis rádiót kapcsol be, és felénekel Tavaszi szél vizet áraszt. Hangja hangos, falusi, a ház minden szegletéig eljut.
Mária, tudnád halkabban? kéri Ildikó. A szomszédok panaszkodnak.
Milyen szomszédok? szipog az anyósa. A faluban reggelig énekelünk, és senki sem panaszkodik!
Több családeges épületben élünk emlékezteti Ildikó. Itt más szabályok vannak.
Szabályok, szabályok morgol, de kikapcsolja a rádiót. Ti mindnyájan csak a városban vagyunk.
Gábor hazaérve Ildikó óvatosan beszélget vele.
Gábor, meg tudnád kérni anyádat? suttogja a hálószobában, amikor egyedül maradnak. Elmagyaráznád, hogy itt csak egy kis lakásunk van, vékony falak
Mit mondjak neki? vállat von Gábor. Anyám anyósa már 65. Nem fogom őt nevelni.
Nem nevelésről van szó sóhajt Ildikó. Csak a kölcsönös tiszteletről.
Mindjárt rendben lesz, ne túlzódj vágja Gábor. Türelem, ő nem él örökké velünk.
A napok telnek, de Mária mintha sosem akarna hazatérni. Épp ellenkezőleg, egyre jobban berendeződik a városi lakásban.
Egyik reggel Ildikó felébred, és a lakás hideg. Az ablakok nyitva állnak, pedig a hőmérő mínusz 15 fok.
Mária, miért nyitottad ki az ablakokat? Kint fagy! kiáltja Ildikó, és becsukja őket.
Szellőztetek! büszkén mondja anyósa. Nálatok városi rekedtség van. A faluban a levegő tisztább.
De a radiátorok nem bírják ezt a hideget. Fizetünk a fűtésért
Ó, megint a pénz! vágja Mária. A városiak csak a pénzről gondolkodnak.
A harmadik hét végére Ildikó már vendégnek érzi magát a saját otthonában. Mária átrendezte az ágynemet ahogy kell, az edényeket értelmesen pakolta el, még a tévécsatornákat is átállította, hogy normális műsorok jöjjenek.
Ebéd közben Mária ismét kifogja Ildikó ételét.
Ez nem gulyás, ez színezett víz szürkszik, miközben megkóstolja a lecsót. A faluban a gulyás olyan, mintha egy kanál is megállna! A krumplit alulfőzted, a húst keveset dobtad bele.
Ha akarod, főzd meg magad bírja Ildikó.
Meg is csinálom! kiáltja anyósa. Megmutatom, hogyan kell!
Másnap tényleg főz. A konyha úgy néz ki, mint egy csatatér: minden felületet zsírral és szósszal szórtak, a mosogatóban hegyek a piszkos edények, a padló olajfoltoktól csúszik.
Ez igazi étel! hirdeti Mária, és egy óriási lábasra teszi a ragut.
Az étel finom, de Ildikó már a takarításra gondol. Gábor óvatosan kérdezi:
Anyó, megmosnád a mosogatót?
Mosogatót? Mária felhúzza a szemöldökét. A faluban a férfiak nem mosogatnak. Ez női feladat.
De te főztél emlékezteti Gábor.
Én már a legfontosabbat megtettem táplálom a családot! A mosogató várhat a vasárnapig. Nálam más szabályok vannak.
Gábor bűntudóval néz Ildikóra, és a focit nézi.
A hónap végére Ildikó türelme a szélén van. Alig alszik, anyósa olyan hangosan horkol, hogy a falak is remegnek, reggel pedig panaszkodik, hogy a fiatalok egész éjjel recsegnek az ágyon.
Anyósa a törölközőt a konyhai rongyokkal keveri, a fürdőszobában a vécét mossa. A krémjét pedig a sarokban lévő krumplifőzőként használja, hogy a jók ne menjenek kárba.
Amikor Ildikó megpróbál beszélni Gáborral a helyzet miatt, csak dühös válasz érkezik:
Mindig elégedetlen vagy! kiáltja. Anyó csak azt akarja, amit jó, te pedig állandóan nyavargsz. Ő főz, takarít
Komolyan? nem hiszi a fülét. Nem takarít, én takarítok utána, és még a teéd után is!
Ott kezdődött mind, sóhajt Gábor. Nem tudsz lemondani a panaszkodásról.
Ezután Ildikó úgy dönt, hogy békét köt. Végül anyósa vissza kell menjen a faluba, ahol a kert, a tyúk és a szomszédok várják.
De a hetek telnek, és Mária úgy él a városban, mintha örökre maradna.
Az utolsó csepp a függönyökkel történt. Ildikó sokat költött a szövetre, szinte a bónusz teljes összegét felhasználta. A világos, könnyű függönyek felnyitották a szobát, fényesebbé és tágasabbá téve azt.
Aznap este Mária gombócot főz. Ildikó a dolgozószobában sürgős projektet végez, amikor meghallja, ahogy kinyílik a bejárat.
Ildikó, kész a gombóc? Mosnom kell a kezem kiáltja anyósa.
Ildikó bemegy a konyhába, és látja, hogy Mária a kezeit a friss függönnyel törli, zsíros foltok maradnak a fényes felületen.
Valami megtörik benne. Nem kiabál, nem hever, csak halkan, de határozottan mondja:
Mária, ez új függöny. Kérem a törölközőt a kezemhez.
Ó, csak egy kis folt vakargatja anyósa. Ki fogja!
Nem a folt a gond, hanem a tisztelet folytatja Ildikó, erős érzéssel a bőrképben. Már másfél hónapja vagyunk itt, és egyetlen alkalommal sem kérdezted meg, hogy megérinthetem-e a dolgaimat, átrendezhetem-e a bútorokat, változtathassam-e a rendet.
Mária arca felvörösödik.
Mit jelent a te otthonodban? kérdezi. Ez a fiamé! Nem vagyok vendég!
Ez a közös otthonunk magyarázza Ildikó türelmesen. Szeretném, ha tiszteletben tartanád a mi terünket.
Mária dörzsöl egy fazekat az asztalon:
Szó szerint, a fiam ki fog dobálni téged a küszöbön! Mindegy, ki a lakás!
A konyha halkan elcsendesedik, a szavak nehéz felhőként lógnak a levegőben. Ildikó néz az anyósra, és mintha egy kapcsolót húzna belül.
Nem kiabál, nem sír, nem csapja be az ajtót. Csendben marad.
Elfordul, és lassan a hálószobába lép. Lépései nyugodtak, rendezett tempóban, mintha egy már előre megtervezett feladatot végezne. Kinyitja a szekrényt, és előhúzza Mária hatalmas bőröndjét ugyanazt, amivel a hét másfél hónapja érkezett. Óvatosan kinyitja a cipzárat, és a bőröndöt az ágyra helyezi.
Mária megjelenik a szoba ajtajában. Elsőként csodálkozás, aztán bizalmatlanság, végül düh.
Mit csinálsz? kiáltja, miközben Ildikó módszeresen pakolja a fiókokat és a ruhákat a bőröndbe.
Ildikó nem válaszol, csak folytatja a pakolást óvatosan, szinte szeretettel. Pulóverek, kabátok, szoknyák, fehérneműk. Mindegyik úgy van összehajtva, hogy ne gyűrődjön össze.
Felhívom Gábort! fenyegeti Mária, előhúzva a telefonát. Megmutatom neki!
Ildikó bólint, mintha egyetértene: remek ötlet. Aztán a fürdőszobába megy, és összegyűjti Mária személyes higiéniás cuccait sampont, szappant, fogkefét. Ezeket is a bőröndbe teszi.
Hallo! Gábor! kiáltja a telefonba Mária. A feleséged őrült! A dolgaimat gyűjti!
Ildikó nem hallja, hogy Gábor mit mond, de a anyósa arca azt mutatja, hogy a fiú nem siet segíteni.
Befejezve a bőröndöt, Ildikó becsukja, és a bejárati előtérbe helyezi. Aztán visszaül a laptophoz, megnyitja az autómegosztó appot, és taxit rendel. A falusi otthona körülbelül negyven kilométerre van nem messze.
A taxi harminc perc múlva érkezik mondja Ildikó, először szemben állva az anyóssal. Kifizettem a fuvart a szállásra.
Mária kinyílik a szájával, meglepődve. Ilyen fordulatot nem várt. A faluban senki nem kiabálna, vagy kiadná a teret.
Nincs jogod így cselekedni! protestál. Már másfél hónapja itt vagyok, és még mindig hideg a ház!
Van szomszédotok, Zsuzsanna Pál mondja Ildikó nyugodtan. Ő vigyáz a házra. Biztosan rendszeresen fűt.
Mária száját nyitja, de nincs ellenérve. Valóban, Zsuzsanna a csirkét és a kecskét gondozza.
A telefon megcsörög. Mária gyorsan felveszi.
Fiam! szól a hangja.Végül Ildikó nyugodtan lezárta a napot, tudva, hogy saját otthona végre békén és nyugalomban létezik.
