A feleség vitte a kutyát az állatorvoshoz, és már a gondolat is motoszkált benne, hogy végzetes hibát követett el. És most, ahelyett, hogy egy szerencsétlen lény lakott volna a házban, már kettő is volt
Ez akkor vált világossá, amikor a kiscica megjelent. Pontosabban: megtalálták egy kukánál. Valaki egyszerűen odadobta ezt a pici jószágot
A feleség csak lement kivinni a szemetet, és egy új családtaggal tért haza. Nevét Nyomásznak adták a nyomorult szóból.
Először két első mancsával egyből a forró gulyásba lépett. Miközben a feleség az asztalon kapkodva próbálta elkapni a fájdalomtól üvöltő kiscicát, hátsó lábával még a tejfölös tálban is landolt. És ezzel még csak elkezdődött a kálvária
Nyomász rendszeresen bajba keveredett. Mind a négy lábát kificamította, miután csak úgy leugrott az ágyról.
Ha épp pohár, tálka vagy váza volt az asztalon vagy a polcon, biztosan leverte és képes volt pont ezek alá is ugrani, hogy a fejére essenek.
Ha só volt az asztalon, mindenki ösztönösen rátette a kezét, mert tudták: most ugrik fel Nyomász, és egyenesen beletoccsan!
Háromszor is megrázta az áram. Macskáknál ez általában végzetes, de úgy tűnik, a kis védőangyala nem hagyta magára. Az orvos háromszor is visszahozta az életbe
Pár alkalommal majdnem belefulladt a felmosóvödörbe, de időben kihúzták. Ezzel együtt innentől senki nem hagyott felügyelet nélkül egy vödör vizet sem.
Nyomász egészen furán ugrált és soha, de tényleg soha nem ért célba, folyamatosan fejjel neki az ajtófélfának, a tükröknek, a fotel karfájának.
Egy szó, mint száz: érthető, miért aggódott mindenki.
A feleség elcipelte néhány öregasszonyhoz, akik nevettek, majd forintot kértek, és tojással próbálták elűzni a balszerencsét belőle. De amikor Nyomász rendre összetörte mindegyikük kedvenc kávéskészletét, gyorsan híre ment, és többé egyik boszorkány sem fogadta be hozzá.
Kifáradva a szerencsétlenségek elleni harcban, a feleség tanácsot kért egy ismerősétől. Ő azt javasolta: hozzanak párt a macskának vagy szerezzenek egy kutyust.
Ez örömmel töltötte el a feleséget. Nem kis összegért több tízezer forintba került vettek egy furcsa kinézetű csivavát, aminek a lánya és a feleség is nagyon örült.
Miért félelmetes? Ha valaki látott már csivavát közelről, az tudja, hogyan néz ki! És a hangját Azt inkább köhögésnek mondanám, mint ugatásnak.
Másnap minden világossá vált. Ugyanis a család egy régi vidéki házban lakott, ahol egerek is előfordultak
Nyomász nem igazán félt az egerektől. Sőt, szeretett bámulni, néha utána is eredt, játszani velük, ezért is szerelték fel az egérfogókat.
Egyikbe bele is ragadt az a kutyaszerű valami, akit Rexnek neveztek el.
A síró, vonyító kutyát a feleség vitte az állatorvoshoz, és már nem tudta, visszacsinálhatja-e ezt a döntést. Most már két szerencsétlen lény lakott velük
Nyomász magára vállalta Rex istápolását. Együtt jártak ki az udvarra, és rájuk nagyon oda kellett figyelni.
Őket mindig megszórták a hangyák vagy megcsípték a darazsak, méhek. A libák megpróbálták csípni, a tyúkok csipegették őket. Egyre több gondot okoztak.
De egy szép nap mindez megváltozott
A férj reggelente az utcán parkolta a munkába járós autót. Szerencsére mindig volt hely. Reggelente kávéval a kezében zárta a kaput, beült az autóba és elindult dolgozni.
Azonban azon a reggelen Nyomász a szokásosnál is többet szerencsétlenkedve fellökte a kávét, a szendvicset is a földre borította, de most nem futott el, hanem éppen a bejárati ajtóba állt, mint egy mozdíthatatlan fal.
A férj próbálta félrelökni, mire karmot és görbe hátat kapott.
Te kis szörnyetegek!!! kiáltotta. Most nem elég, hogy felborítottad a kávém és levered a szendvicset, még támadsz is?! Takarodj innét!
Lábával próbálta arrébb hessegetni Nyomászt, ám ekkor
Az ágy alól kiviharzott a félelmetes, kutyára csak távolról hasonlító lény, aki elköhögte magát (ez náluk ugatás helyett van), és védelmébe vette barátját!
A pici, reszketeg Rex kicsi vékony mancsait széttárva, Nyomászt takarva állt, köhögve, kis fogait kivillantva, szemében elszántsággal:
Nem engedem bántani!!! kiabált a maga módján. Inkább halok meg, semhogy odébb menjek! Előbb engem üss meg!
A helyzet egyre komolyabb lett.
Hát elment az eszetek?! fakadt ki a férj. El fogok késni a munkából miattatok!
Berohant a hálóba a feleséghez.
Kelj fel, gyorsan! Muszáj mennem, de ezek ketten elállják az utat!
Kik? álmosan kérdezte a felesége.
Felkelt, és együtt mentek oda. Amikor a két szerencsétlen lényhez értek, kintről hirtelen hatalmas csattanás hallatszott.
Kirohanva az udvarra, azt látták, hogy egy nagy tejszállító kamion fék nélkül belerohant a férj autójába, ami csak egy rozsdásodó, laposroncs maradt.
A férj kezéből kiesett a frissen főzött kávé A kamion sofőrjét mentő vitte el infarktussal. Néha megtörténik az ilyen.
*****
Nyomász és Rex most már szó nélkül kiengedték a férfit reggelente, de ő onnantól mindig megállt kicsit az ajtóban és megkérdezte:
Na, srácok, minden rendben odakint?
Rex vicsorgott és bólintott.
Azt gondolnák, most már végre szerencsések? Hát, nem egészen!
A két jóbarát továbbra is mindenféle lehetetlen kalandba keveredik. A sztorik végtelenek, de már senki nem csap a homlokára, nem siránkozik a balsorson, nem számolgatja a veszteséget.
Most már inkább ölben hordják és csókolgatják őket, törölgetik le a tejfölt és a gulyást a bundájukból. Rexnek vettek egy gyönyörű, drága nyakörvet, Nyomásznak minden sarokba körömkaparót és külön fekhelyet.
Igaz, azon nem alszik, inkább a gazdái lábánál szeret, ahonnan rendszeresen lepottyan éjjelente, ordítva felverve mindenkit.
A kiabálásra Rex siet oda, aki viszont éppen a szép új fekhelyben alszik, köhög, és mindenkinek kiabál: Bántani ne merje senki a cicámat!
Nagyjából fél óra múlva mindenki visszaalszik. Rexet és Nyomászt a szülők az ágyra veszik, közéjük fektetik innen reggelig béke van.
Ha pedig nem értenék, mi ebben a történetben a lényeg hát lapozzon tovább.
Mert ez mind ugyanarról szól: a szeretetről. Higgye el nekem: Rexet és Nyomászt nem azért szeretik, mert szerencsések vagy mert szerencsétlenek hanem egyszerűen csak azért, mert léteznek.
És ez a legnagyobb szerencse mind közül!
