Jó napot kívánok, én vagyok a férje szeretője.
Félreraktam a most lapozgatott magazin tervezetét, és szembenéztem az ajtóban álló feltűnő, szőke nővel. Gúnyosan elmosolyodott, majd hozzátette:
Rossz hírt hoztam, terhes vagyok. Természetesen a férjétől.
Tárgyilagosan kérdeztem vissza:
Orvosi papírja van róla? diadalmasan elmosolyodott, és egy drága bőrretikülből előhúzott egy fehér papírt, rajta kék pecsét. Felkészült, azt meg kell hagyni.
Alaposan megnéztem az iratot, látszott, hogy igazi, nem hamis, amin őszintén szólva nem csodálkozom. Ha egy asszonyhoz mész ilyen hírrel, a férje szeretőjeként, akkor otthon barkácsolt papírral nem sokra mész.
Rendben, bólintottam, úgy tűnik, valóban terhes. Már csak egy apasági teszt maradt hátra, hogy bizonyítsuk, a férjemtől van a baba, aztán minden rendben lesz.
A szőke ekkor már kissé ingatagon állt a lábán, zavartan kérdezte:
Rendben lesz… mi?
Készségesen elmagyaráztam:
A férjem felajánl önnek tartásdíjat, én keresek önnek megbízható nőgyógyászt, előre lekötök önnek egy magánklinikát szülhet nyugodtan, aggódás nélkül, önnek és a gyereknek se lesz semmi baja.
A nő ideges lesz:
Maga nem érti? Lesz egy gyermekem, akinek apa kell!
Egykedvűen feleltem:
A mi három gyerekünknek is szüksége van apukára, és szerencsére, nekik meg is van. De ne aggódjon, a férjem bizony láthatja majd önnél a gyermeket, elviheti majd iskolába, ha eljön az ideje. Sőt, ön akár nálunk is hagyhatja néha a gyereket. Kitűnő dadáink vannak, én is nagyon szeretem a gyerekeket. Lesz önnek pici szabadideje is, végre újra foglalkozhat saját életével. Higgye el, gyerekkel ez az egyik legnehezebb.
A szőke nő felugrott a székből, idegesen gyűrte a drága táskáját az ujjai közt, arca elvesztette a tartását.
Maga tényleg nem fogja fel? Lefekszem a férjével! Vele várom a gyermekem! Már nem maga kell neki, hanem én!
Egy pillanatra elkomorodtam. Őszintén sajnáltam ezt a fiatal lányt. De a valóság hamar kiöli a rózsaszín álmokat az ember fejéből, különösen azokéból, akik azt hiszik, egy gazdag, kész férj csak úgy az ölükbe hullik.
Kedvesem, ön már a negyedik hölgy, aki bejön ide ezzel a történettel. Az első még arra sem gondolt, hogy papírt mutasson, a második és harmadik hamisat hozott… ja, és volt egy másik is, akinek tényleg volt terhessége, de az apasági vizsgálat nem igazolta a férjemet. Se én, se a férjem nem tagadtuk meg soha a segítséget, de a nyilvánvaló hazugságokat még ő sem viseli el, pedig ritka jólelkű ember.
A nő láthatóan elveszett, én pedig folytattam:
Ami pedig azt illeti, hogy a férjem önnel hál nos, velem is, meg más pályázókkal is. Hogy tudnék tiltani valamit a kedves férjemnek? Különben sem zavar ez sem engem, sem a gyerekeinket Szóval, adja meg a telefonszámát, holnap szervezek önnek apaságit, fel fogják hívni.
A hölgy idegei felmondták a szolgálatot, és fejvesztve kiszaladt az irodából. Rágyújtottam.
Régóta vártam már ezt a látogatást, hiszen rég tudtam a férjem újabb kalandjáról. Kibírtam ezt a beszélgetést is, ahogy a korábbiakat is, pedig nem volt könnyű. Szerintem sokkal egyszerűbb lett volna kiabálni, jelenetet rendezni, és hagyni, hadd vigye a férjemet egy másik nő.
Valaha így vette el engem is a volt feleségétől: én is így jelentem meg, hogy babát várok tőle. Az előző asszony hatalmas hisztit csapott, a férjem sose viselte el sem a női könnyeket, sem a balhét. Elvette hát engem, valóban az ő gyerekét vártam, utána szültem még kettőt. Megalapozott így a családi helyzetem.
Lélekben sejtettem, hogy aki egyszer hűtlen volt a feleségéhez velem, attól nem várhatok örökké hűséget. Talán feltűnnek majd újak is, akik a helyembe akarnak lépni. De én sose követem el azt a hibát, mint az előző feleség, és nem adok nekik semmi esélyt.
Kibírom.
Megerősödöm.







