Mindent visszaadok, ígérem
Rékám, sajnos ebben a helyzetben nem tudok segíteni, egyáltalán nem.
Viktória igyekezett nyugodtan beszélni, de belül már forrt a düh. A menyasszony a nappali közepén állt keserves arckifejezéssel, lábáról a másikra húzódva.
Hogy nem tudsz? zavart szavakkal szakadt ki Réka, könnycseppek gördültek az arcán. Holnap van a legfontosabb állásinterjúm! Érted, a legfontosabb! És most teljesen nincsen mit felvennem!
Viktória fáradtan sóhajtott. Réka mindig tudta, mikor kell a könnycseppeket kigúnyolni.
Teljes szekrényed van, csak szólt halkan.
De semmi sem illik! nyögte a menyasszony, orrát ujjjal törölve. Komolyan és elegánsan kellene kinéznem, de csak régi farmer és pólók vannak! Nem mehetek interjúra, mint egy iskolás!
Réka egyre hangosabban sírt, hangja remegve tűnt fel, mintha őszinte kétségbeesés lenne. Tenyerét a mellkasához szorította, mintha imádkozna.
Ha nem kapom meg ezt a munkát, pénz nélkül maradok! És ez a lehetőség egyetlen, meg sem találnék már ilyet!
Rékácska, mi történt? lépett be a nappaliba Miklós, hallva a nővér sírását.
Viktória gondolatban kiáltott segítségért. Most már a menyasszony is támogatást kapott.
Miklós, képzeld csak el fordult Rékához, mint egy testvérhez holnap interjú, de Viktória nem akar kölcsönadni semmit! Milyen hiú!
Miklós homályosan nézett a feleségére.
Viktória, nem vagyunk idegenek. Nem is olyan nehéz megosztani?
Miklós, ezek a személyes dolgaim kezdte Viktória, de Miklós közbevágta.
Mi a baj veled? Réka most egy nehéz percben kér segítséget, te meg úgy viselkedsz, mint egy hiú kicsiny.
Réka szemeit törölte, hálával nézett a testvérére. Viktória ajkai szorultak. A nyomás mindkét oldalon elviselhetetlen volt.
Viktória, kérlek, kérlek nyomta a menyasszony. Nagyon óvatos vagyok, semmit sem rontok el. Visszaadom hibátlanul! Esküszöm!
Miklós bólintott, testvérét támogatva.
Persze visszakapod. Nem vagy gyerek már; csak egy ruhadarabról van szó.
Viktória tudta, hogy ellenállni haszontalan, ezért engedett a kettős nyomásnak.
Rendben, csak vegyétek el mondta, a fogai közt szorítva, majd a hálószobába vándorolt.
A szekrény előtt megállt, szemét a sötétkék nadrágkosztra vetve. Ezt a ruhát csak különleges alkalmakra vásárolta, párszor viselte.
Íme hozta vissza a nappaliba a ruhát a fogólapra akasztva.
Réka azonnal megragadta a ruhát, a mellkasához szorítva, a szövetet simogatta.
Ó, milyen csodás! Köszönöm! Ebben úgy fogok kinézni, mint egy királynő! Nem, mint Diana hercegnő
De egy pillanat alatt arca megváltozott.
És a cipők? Ehhez a ruhához illő cipő kell.
Réka kezdett tiltakozni Viktória.
És a kiegészítők sem ártanának folytatta, nem figyelve a testvér szavára. Szükség van egy elegáns táskára is, különben a teljes megjelenés darabokra hullik!
A testvéremnek igaza van bólintott Miklós. Nem mehetsz állásinterjúra sportcipőben.
Viktória karja összeszorult. Réka hiúassága határokat nem ismerte, férje vakon támogatott.
Jól van mondta, és visszatért a hálószobába.
A cipőszekrényből elővett fekete magassarkúkat, majd kinyitotta a kincsesládikát, és egy egyszerű gyöngyfülbevalót választott. A bejárati szobából egy apró fekete bőrtáskát ragadott.
Itt van, ez minden, amire szükséged van. Remélem, a fehérneműt is megtalálod szórta Viktoría, átadva Rékának a maradék tárgyakat.
Te vagy a megmentőm! tapsolt a menyasszony, mintha nem hallotta volna a szarkazmust. Mindent visszaadok tiszta állapotban, ígérem!
Gyorsan összegyűjtötte a dolgokat egy kötegben, és kifutott, mintha félne, hogy Viktória meggondolja magát.
Még egyszer köszönöm kiáltotta Réka a nyílásból, majd eltűnt.
Miklós a feleséghez lépett, vállát átölelve.
Látod, mennyire felvidult? Miért ellenálltál ennek az egyszerű kérésnek? A ruha sem megeszik.
Egyszerűen nem szeretek személyes dolgaimat megosztani idegenekkel felelte Viktória őszintén.
Idegenek? kérdezte férje. Ő a húgod! Nem egy utcai leány.
Számomra ő egy idegen ember. És te jól tudod.
Miklós fejét rázta, és a konyhába ment, mutogatva a női gonoszságra.
Eltelt egy egész hét. Viktória többször is megpróbált Rékát hívni, de minden alkalommal elhalasztotta a beszélgetést. Végül a türelme szétrobbant.
Helló, Réka, szia? Mikor hozod vissza a dolgaimat?
A vonal másik végén elégedetlen nyögés hallatszott.
Á szia, Viktória. Hallgass, egy kellemetlen dolog történt
Milyen kellemetlen? kérdezte Viktória.
Nos véletlenül kávét öntöttem a nadrágkosztra torkolt Réka. Most ott egy folt… Próbáltam eltávolítani, de nem sikerül.
Mi? sikított Viktória.
És még a táskám is ellopták, kicsapották a kezemből a utcán! A cipő a sarka levált, amikor a tolvajt üldöztem! A fülbevalókat később adom vissza, rendben?
Viktória nem hitt a fülének. Hogyan romlottak egyszerre minden tárgy?
Réka, hogyan történhetett, hogy mindegyik Tréfálsz? Ez csak egy poén, ugye?
Sajnálom, Viktória, sürgős telefon! Beszéljünk később! vágott a menyasszony, és letette a telefont.
Viktória a telefonra bámult tanácstalanul. Réka fantasztikusan hazudott, de Viktória semmit sem tudott bizonyítani.
Hónappal később Réka újra megjelent a házuk küszöbén, most még keservesebb arccal.
Viktóriám, segíts! Van egy céges rendezvényem, és semmi sem van, amibe be tudnék menni!
Persze, te vagy a leggazdagabb, mint egy fillér. Meg vagy bízva magadban. Nem félsz kérni, miután múlt alkalommal történt? fagyasztó hangon kérdezte Viktória. Nem adok semmit.
Kérlek! Ígérem, most óvatos leszek!
Nem, és ne kérj többet vágta Viktória, és bezárta a ajtót a megrémült menyasszonynak.
Este Miklós szomorúan tért haza.
Mit csinálsz? vágta be a feleségbe. Réka sírt a telefonban! Hogy tudtad így bánni vele?
Persze, hogy tudtam válaszolta Viktória nyugodtan. Nem adok már neki semmit.
Mi, mennyire töröd a ruhákat? Az ember csak segíteni próbált!
Miklós, a testvéred tönkretette a drága nadrágkoszt és a többi dolgot!
Egy nadrágkoszt? Venni fogunk újat!
A fizetésedből? szúrta Viktória.
Miklós kissé megtépődött, de nem adta fel.
Te csak irigységed van Rékára! Fiatal, szép és a ruhái neked jobban állnak!
Dehát csak úgy beszélsz! Menj a szép testvéredhez, ha ő fontosabb neked, mint a feleséged!
Aznap este vitáztak egészen késő éjfélig, de Viktória kitartott.
Néhány nap múlva korábban tért haza a munkahelyéről. Belépve a hálószobába szeme elsötétült. A szekrényajtók szélesre nyíltak, a tartalom szanaszét hevert az ágyon. Akasztók keveredtek a ruhákkal.
Reszkető kezekkel kezdte összegyűjteni a darabokat. Hamar kiderült, hogy hiányzik a kedvenc bordó esti ruhája, az új fekete magassarkú, a szafír gyöngy fülbevaló és egy apró gyöngy záróval ellátott clutch.
Azonnal felhívta a férjét.
Miklós, mi történik? Tönkreteszed a szekrényünket? És hol vannak a dolgaim?
Á, Réka benézett válaszolta Miklós. Engedtem, hogy vegye, ami tetszik. Holnap visszaadja.
Te őrült vagy? kiáltott Viktória.
Miért gondolod, hogy ez furcsa? Te már megtagadtad a megosztást! Réka magától választott! Holnap minden a helyére kerül.
Viktória letette a telefont, és elkapta az autókulcsot. Réka házához rekordsebességgel repült.
Amikor a menyasszony kinyitotta az ajtót, arca meglepetéssel telt el.
Vika
Hol vannak a dolgaim? szúrt Viktória a fogak közé.
Milyen dolgok? Semmit sem vettem próbált ártatlanul hangozni Réka.
Viktória eltolta őt, és belépett a lakásba. A menyasszony szekrényét kinyitva olyan látványra lett szemtanúja, amely megbabonázta.
A fali akasztón lógott a tönkrement nadrágkoszt hibátlan állapotban. Mellette álltak a szétesett cipők, a polcon pedig a lopott táska. Mindez mellé a ma elvett ruhák is.
Te hazudtál! suttogta Viktória. Semmi sem romlott vagy tűnt el! Tudtam is!
Réka felrobbant a kijárat felé, de Viktória elzárta az utat.
Állj meg! Mondd el, miért hazudtál!
Én nem akartam átadni a dolgaimat balga hangon vakarta a menyasszony. Tetszettek
Te vagy a legnagyobb tolvaj! kiáltott Viktória, és elkezdte összeszedni a saját ruháit Réka szekrényéből.
Ne szólj hát hozzám! sikított a menyasszony. Nem vagyok tolvaj, semmit sem tartozom neked!
De egyáltalán! Ha még egyszer közelítesz a dolgaimhoz, elkap! dörgedezett Viktória.
Kihúzta a saját kincseit a szekrényből, és kifutott.
Köszönet, hogy most nem hívok rendőrséget!
Otthon egy zavarodott Miklós várt.
Vika, Réka sírt, azt mondta, hogy megsértetted, fenyegettél
Megsértettem? tette a csomagot a földre Viktória. A te arrogáns testvérednek! Meg kellett volna egy csapdát is adni! Ellopta a dolgaimat és hazudott a tönkrement dolgokról!
Kinyúlt a nadrágköszt, és mutatta a férjének.
Nézd! Nincs folt! És a cipő, amit állítólag eltört!
Miklós csendben nézte a tiszta és érintetlen tárgyakat.
Miklós, egyértelműen tudd meg mondta határozottan Viktória. Ha még egyszer a húgod ilyet csinál, elmegyek. Válaszd meg, mi fontosabb: a házasságunk vagy egy ilyen szeszélyes tolvaj szeszélyei.
Miklós elpirult, és a hangjában egy új, határozott elhatározás hallatszott.
Nem tudtam, hogy hazudik, szívből mondom mormolta.
Most már tudod. És emlékezz: a dolgaimhoz senki sem nyúlhat a beleegyezésed nélkül. Ez az én tulajdonom, nem a család közös kincse.
Miklós bólintott, anélkül, hogy szemkontaktust keresett. Viktória már nem érdekelte, mit érez Réka. Hagyja, hogy a nő saját pénzéből vásároljon ruhát.
