Azt gondoljuk, hogy az élet már elég nehéz, de mi csak még bonyolítjuk. Már középiskolában Kincső tudja, hogy Mircea (a Gábor nevű fiú) tetszik neki ez nyilvánvaló, hiszen nem is rejti el. A tizedik osztályban a tanítási nap után Mircea mindig várja őt, s olyan hű lovagként melletté sétál. Valami mesél, Kincső hangosan nevet, de csak baráti viszonyban marad vele.
A társkollégák eleinte csúfolódnak: ha Mircea nincs a közelben, megkérdezik:
Hová mész egyedül, hol a testedzésed?
Nem tudom hátrálja Kincső, és nevet.
Kincső rájön, Mircea beleszeretett, és a kedvére forgatja a szituációt: együtt ülnek órákon, ő segít a dolgozatokban, ön is nagyon jó tanuló, míg Kincső csak átmenő háromasokat hoz. Barátnőjével, Rózsi-val megosztja, hogy Mircea igazi és becsületes srác, jó férj lesz.
Nem tetszik, hogy Mircea olyan szerény, és még csak anyukájával él egyedül. Mit várhatok tőle? Egy átlagos családférfi lesz, de én szenvedélyre és izgalomra vágyom mondja a tizenegyedik osztályban.
Kincső, azt gondolod, hogy Andrásból lesz igazi férj? kérdezi Rózsi. Nem szabad olyan nyíltan mutatni, hogy tetszel neki, mindenki tudja, még Mircea is, hogy beleszeretett.
Honnan tudod, hogyan kell férfiakkal viselkedni? Még semmilyen randit sem voltál, csöndes vagy. És miért kellene titkolni? András is tud erről, és néha csak egymásra nézünk feleli Rózsi. Anyám is mindig ezt mondja: inkább a fiú keresse meg a lányt, mint fordítva.
Kincső és Rózsi gyerekkori barátsága titkok nélküli, csak Kincső lendületes, Rózsi csendes és szerény.
Az iskola szerelme
Az osztályzáró este András hirtelen meglátja Kincsőt egy elegáns ruhában, szinte lebegő alakban, odalép, megfogja a kezét, és a terem közepébe vezeti. Táncolnak, a pár gyönyörű, sokan csodálkoznak. Mircea szomorúan a sarokban áll, Rózsi megérezte a bánatát.
Aztán András megkérdezi:
Legyünk együtt. Ma más szemmel néztem rád, csodaszép vagy, a mosolyod ragyog.
Legyen válaszol Kincső, próbálja elrejteni a boldogságát, de csak a hetedik felhőn lebeg.
András régóta tudja, mit kedvel Kincső, de a lányok sokasága nehezíti a választást, s szíve tág és szeretettel teli. Aznap éjjel a teljes osztállyal buliznak, majd csak ketten sétálnak haza, András kíséri haza. Mircea már elmenekült otthonába, anyja beteg, de ez csak egy ok. Miért gondolnám Mircát, ha András mellett vagyok? mondja magának, ahogy a közmondás is szól: Akit szeretnek, azáról bánunk.
Kint most Kincső terveket sző a házasságra Andrással, bár tanulni is kellene. De mikor ilyen szerelem jön, a tanulás már csak háttérzaj. Meséli Andrásnak, milyen közös életet képzelnek, ő bólint.
Andi, orvosi főiskolára megyek, te? kérdezi.
Én nem megyek sehová. Csak alig jutottam hozzá a bizonyítványhoz nevet. A tanárok már megáldottak, most a honvédelmi szolgálatra képzem magam, sofőr leszek, aztán katonaként szolgálok.
Rendben, várom a visszatérést, nem kétszegek mondja Kincső, közelítve.
Nem kétszemmég, szolgálok, jövök, és házasságot kötünk ígéri András, szorosan ölelve, mintha már most a közelséget érezné.
Kicsit ne siess, csak visszatérsz, beiratkozunk, akkor már a te vagyok. int Kincső, anyám így nevelte.
András beleegyezik, de Kincső nem tudja, hogy miután ő elmenekült, András egy másik, szabadabb Anikára tér át, és reggel visszatér a otthonába.
Kincső szívesen kíséri Andrást a hadseregbe, őszintén várja. Mircea gyakran megkeresi:
Kincső, András nem az, akire szükséged van. Higgy, de te csak barátként tekintesz rá.
Mircea egyedülálló fiú anyja mellé néz: anyja már rég leereszkedett a székből, ő mindent ápol, néha szomszédot, Varbát hív, hogy megtisztítsa anyját.
Ha anyát felállítom, több időm lesz mondja kollégáinak, helyi főiskolában tanul, nem kell messzi városba mennie.
Várakozás és csalódás
Idő telik, András visszatér a haderőből. Kincső a tanítás után szinte rohanva érkezik hozzá, belép a házába, és megáll a szívében: András egy másik lánnyal a karjában nevet. A stressz olyan, mintha forró vízbe merült volna, vissza rohan haza, utasítva magát.
Anyja nyugtatja:
Lányom, már mondtam, hogy András nem érdemli meg, Mircea is mindig ezt mondta. De te makacs vagy, úgy hiszed, csak Andrásra van szükséged.
Később Kincső megtudja, hogy Anika, akivel Andrást látta, gyermekváró, közel jön a házasságuk. Ekkor Kincső saját kezével Okoz Andráshoz, hogy házasságot kössön. Talán Mircea már sejtette.
Két év múlva Kincső és Mircea békésen élnek, nem harcolnak. Anyja meghal, és még ott marad a Mircea házában. Kincső érzi férje teljes szeretetét, de valami hiányzik, ő magát zárja egy kagylóba, néha kiugrik, de a világra haragszik.
Egy nap a boltból hazafelé sétálva hirtelen Andrásra bukkan. Bólint, el akar menni, de András megfogja a kezét.
Szia, Kincső. Bocs a fájdalomért.
Már rég elnéztem feleli, s gyorsan el akar menni, mert András egyre vonzóbb, de ijesztőnek érzi a helyzetet.
Várj! Hallgass meg. Szeretlek csak téged. Tudtam, hogy a hadseregből visszatérek, és senkivel sem vagyok. Anikával szétváltunk. A gyermek nem az enyém mondja őszintén, Kincső hisz neki.
Igaz ez? kérdezi Kincső, szkeptikusan.
Nem akarok hazudni.
Kincső bezárja az ajtót, és az élet bonyolultabbá válik.
A gondolatai Andrásra fókuszálnak, őszintén elmondja Mircának:
Megtaláltam Andrást, válásra készülünk. Szeretem őt.
Mit csinálsz? szól a mama, meg bánod majd. Mircea igazán szeret, de András nem ér.
Mircea is ugyanazt mondja:
Figyelj! Már egyszer elárult, miért kellene újra szenvedned?
Kincső csak:
Ti nem értitek. Szeretem őt mondja, és elmegy Andráshoz.
Néhány hét múlva Kincső a legboldogabbnak érzi magát. András időnként fáradtan, egy kis ittas állapotban érkezik, de Kincső szíve még rózsaszín. Egyszer azonban András reggel felébred, az ingjén idegen rúzsnyomok vannak.
Andi, mi ez? mutatja Kincső a nyomot, és kérdezi, hol volt tegnap reggel.
Nem tudom, talán valaki szándékosan, hogy veszekedjünk fúrja, s munkába megy.
András gyakran itas állapotban, rúzzsal jön haza. Kincső végül visszavonja a házassági papírokat, elhagyja Andrást, már nem keres, nem hív. Anyjahoz költözik.
Anyám és Mircea is figyelmeztetett, de nem hallgattam gondolja egyedül éjszakán. Most miért bántam Mircát? Milyen sorsom van?
Már nem hibáztatja a sorsot, hisz maga hozta a döntést, zárta be magát a házasság ajtaján. Szeretne kiabálni a haragból.
Még gyakrabban gondol Mircára, bűnbánat és büszkeség feszíti. Egy nap Mirca megjelenik a ház előtt, és így szól:
Kincső, talán ez jó, hogy így történt. Most végre látod, ki szeret igazán.
Kincső hálát ad neki, és újra összeházasodik vele. Megváltozik, hálás férjének, és megszületik a fia, Gábor. A két szív csak a gyermekben hisz. A férj mindenben támogatja, Kincső érzi a szeretetét.
Váratlan baj
Amikor Gábornak öt éves, hazafelé sétál a játszótérről, egy ismerős nő megállítja:
Kincső, észrevetted, hogy Mirca megcsal?
Honnan? Soha nem láttam ilyet. Nem tudok ilyet tenni
A férfiak nem képesek De már többször láttam őt a szomszédunk, Verka lányával, még a kislányával is sétálni. Látni kellett volna, ahogy kimegy a házból. Figyeld meg a férjedet mondja, és távozik.
Kincső nem tud mozogni, Gábor szorítja a kezét.
Nem lehet, nem lehet De talán még figyelek rá
Megfigyeli, és látja Mircát egy kislánnyal. Szíve összetörik, elviszi a fiút, elmegy Rózsihoz a környékbeli városba, azonnal beadja a válást. Nem érti, hogyan tud Mirca ilyesmit.
Újra házasodnak
Idő telik. Mirca nem találja meg őket azonnal, még az anyja sem tudja, hol vannak. Egy kövér, sápadt férfi megáll Kincsőt a bútoroknál, ahol ideiglenesen lakik:
Kincső, beszélnünk kell.
Miről? Nem akarok hallani semmit
Tévedtél. Én is bűnös vagyok, nem mondtam el korán. A nő, akivel voltam, barátom, Igor felesége. Meghalt a balesetben, a felesége rákra betegedett, kérte, hogy vigyem a lányát, amíg a kórházban van. Azt hittem, hogy a saját gyermekem, amikor eljött a pánik. Most elhoztam téged, hogy mindent elmondjak. Késő már
Kincső döbbenten fogadja, de magához veszi Mircát, haza viszi őt, a fiukat.
A harmadik házasság
Már három év telik. Kincső és Mirca békésen élnek, a házaspár egyre jobban szereti egymást. Mirca anyja meghal, de a házban maradnak. Kincső érzi, hogy férje teljesen szereti, de ő még zárva marad saját héjába, időnként kifelé jut.
Egy nap egy boltban Kincső összefut Andrással. Bólint, el akar menni, de András megfogja a kezét:
Szia, Kincső. Bocs a fájdalomért.
Már rég elnéztem mondja, de gyorsan el akar menni, mert András egyre vonzóbb, de ijesztőnek érzi a helyzetet.
Várj! Hallgass meg. Szeretlek csak téged. Tudtam, hogy a hadseregből visszatérek, és senkivel sem vagyok. Anikával szétváltunk. A gyermek nem az enyém mondja őszintén, Kincső hisz neki.
Igaz ez? kérdezi Kincső, szkeptikusan.
Nem akarok hazudni.
Kincső bezárja az ajtót, és az élet bonyolultabbá válik.
A gondolatai Andrásra fókuszálnak, őszintén elmondja Mircának:
Megtaláltam Andrást, válásra készülünk. Szeretem őt.
Mit csinálsz? szól a mama, meg bánod majd. Mircea igazán szeret, de András nem ér.
Mircea is ugyanazt mondja:
Figyelj! Már egyszer elárult, miért kellene újra szenvedned?
Kincső csak:
Ti nem értitek. Szeretem őt mondja, és elmegy Andráshoz.
Néhány hét múlva Kincső a legboldogabbnak érzi magát. András időnként fáradtan, egy kis ittas állapotban érkezik, de Kincső szíve még rózsaszín. Egyszer azonban András reggel felébred, az ingjén idegen rúzsnyomok vannak.
Andi, mi ez? mutatja Kincső a nyomot, és kérdezi, hol volt tegnap reggel.
Nem tudom, talán valaki szándékosan, hogy veszekedjünk fúrja, s munkába megy.
András gyakran itas állapotban, rúzzsal jön haza. Kincső végül visszavonja a házassági papírokat, elhagyja Andrást, már nem keres, nem hív. Anyjahoz költözik.
AnyAnyja meghallgatta, és végre békét találtak.
