2024. május 12., vasárnap
Ma délután megálltam az autóval egy utcával arrébb az anyósom házától, Budán. Az órámra pillantottam: 17:45 volt, vagyis előbb érkeztem, mint ahogy megbeszéltük. Talán most végre értékeli, hogy pontos vagyok gondoltam magamban, miközben a friss, világos zöld ruhámat igazgattam a visszapillantóban. A hátamon egy gondosan becsomagolt ajándék pihent egy régi, szecessziós bross, amit hónapok óta kerestem antikváriumokban a Károly körúton. Ez volt a köszöntő ajándék.
Ahogy közelebb értem a házhoz, észrevettem, hogy a földszinti ablak kissé nyitva van. Odabentről tisztán kihallatszott az anyósom hangja:
Elhiszed ezt, Borbála? Eszébe sem jutott megkérdezni, milyen tortát szeretek! Valami divatos habos sütit rendelt A fiam, Márton, mindig is a klasszikus Eszterházy-tortát szerette, de ő itt elhallgatott, majd folytatta, egyáltalán nem érti ezt. Hét éve házasok, és még mindig sehogy
Megdermedtem. A lábam mintha földbe gyökerezett volna.
Hát, mondtam már ezerszer folytatta anyósom sóhajtva, nem való Mártonhoz. Folyton csak dolgozik abban a klinikán, alig van otthon. Mit lehet így háziasszonynak nevezni? Tegnap is benéztem, csupa piszkos edény, minden poros Ő persze a munkahelyén, valami bonyolult műtéten! csóválta a fejét a háttérben.
Égtem belül. Megtámaszkodtam a kerítésnél, a térdem is reszketett. Hét éve próbálok jó meny lenni: főzök, takarítok, minden névnapra emlékszem, ápolom, amikor beteg. És ez az eredménye
Nem akarok rosszat mondani, de tényleg ilyen nőt képzelek el a fiam mellé? Egy férjnek család kell, melegség, gondoskodás De ő folyton konferenciákon jár, vagy épp ügyeletes. A gyerekekre még csak nem is gondol! El tudod ezt képzelni? hallottam Borbálát szipogni a túloldalon.
A fejem zúgott, automatikusan elővettem a telefonomat, és felhívtam Mártont.
Szia, egy picit késni fogok, valami dugóba kerültem Igen, minden rendben mondtam.
Megfordultam, visszasétáltam az autóhoz. Leültem, és csak néztem magam elé, mozdulatlanul. A mondatok visszhangoztak a fejemben: Nem ártana még egy csipet só bele? Bezzeg az én időmben otthon ültek az asszonyok Marci olyan sokat dolgozik, megérdemli a törődést
Megrezdült a telefonom Márton írt: Anyu kérdezi, hol vagy. Már mindenki itt van.
Nagy levegőt vettem, furcsa mosoly került az arcomra. Ha ők tökéletes menyet akarnak, megkapják.
Beindítottam az autót, visszahajtottam az anyósékhoz. A tervem egyetlen pillanat alatt született meg.
Többé nem fogok görcsösen megfelelni. Megmutatom, hogyan néz ki az igazi, tökéletes magyar meny.
A lehető legragyogóbb mosollyal léptem be az ajtón. Drága mama! kiáltottam, és teátrálisan megöleltem az anyósomat. Bocsásd meg a késést, három boltba is elmentem, hogy megtaláljam azt a bizonyos gyertyát, amit olyan nagyon szeretsz!
Anyósom megfagyott a meglepetéstől. Én azt hittem kezdte volna, de már folytattam is:
Jaj, el sem hiszed, mama, odafelé összefutottam Borbálával is! Micsoda nagyszerű asszony, mindig kimondja, amit gondol, igaz? mosolyogtam rá jelentőségteljesen, és láttam, hogy elsápad.
A vacsora alatt bevetettem minden színészi tehetségemet. Anyósom elé toltam a legfinomabb falatokat, minden szavát hangosan csodáltam, és kitartóan kértem tanácsait a háztartáshoz.
Mama, szerinted a bablevest öt vagy inkább hat órán át kell főzni? És a szőnyeget inkább reggel vagy este érdemes kirázni? Talán fel kellene mondanom végül is Mártonnak rendes család, igazi otthon kéne, nem igaz?
Márton rám nézett, mint aki nem hisz a fülének, a rokonok is értetlenül pislogtak. De én folytattam, rendületlenül:
Tudod mit, mama? Elgondolkodtam: lehet, inkább elmegyek valami háztartástanfolyamra. Minek ez a buta orvosi pálya Egy igazi magyar asszonynak úgyis az otthon a helye, igaz?
Anyósom egyre idegesebben kopogtatta a villát a tányérján, láthatóan egyre kevésbé érezte magát magabiztosnak.
Na, és hogy mi történt végül? Hát, vannak történetek, amiket érdemes végigélni
A mai nap megtanított arra, hogy akkor vagyok boldog, ha önmagam maradok, nem pedig az, amit mások elvárnak tőlem még ha az családi hagyomány is.







