Svetlana lekapcsolta a számítógépet, és már indulni készült, amikor az asszisztense szólt: – Svetlana Andrea, keresik önt, egy fiatal nő, azt mondja, magánjellegű ügyről van szó. – Engedje be, hadd jöjjön. A szobába belépett egy alacsony, göndör hajú lány miniszoknyában. – Jó napot kívánok. A nevem Krisztina. Egy ajánlatot szeretnék tenni önnek. – Jó napot, Krisztina. Milyen ajánlatról lenne szó? Nem ismerjük egymást… – Önnel még nem, de a férjével, Kostyával annál inkább. A lány odalépett az íróasztalhoz, és ledobott rá egy papírt. Svetlana elolvasta: „Krisztina Alexejeva, terhességi idő: 5-6 hét.” – Mi ez? Nem értem, miért mutatja ezt nekem? – Nincs mit nem érteni. Ön férjétől vagyok terhes. Svetlana döbbenten bámult rá. Hát ez meg hogy lehet? – Mit akar ezzel? Hogy gratuláljak? – Nem. Pénzt szeretnék. Ha fontos önnek a férje… – Mégis mire kellene pénzt adnom? – Ha kapok hárommillió forintot, elvetetem a gyereket, és eltűnök Kostya életéből. Ő még nem is tud róla, magához jöttem először. Ha elutasítja, Kostya hozzám jön át, hiszen ön meddő, és nem tud gyereket szülni. Mindent tudok magáról. Nos, mit dönt? Svetlana próbálta összeszedni a gondolatait. – Mennyiért is tartja magában ezt a titkot? – Csupán hárommillió forintot kérek. Önnek ez aprópénz, cserébe együtt maradhatnak… – Micsoda nemeslelkűség! Akkor írja le a telefonszámát, átgondolom. – De ne gondolkodjon sokat, idő szűkében vagyok… Krisztina leírt valamit, és kiment. Este, otthon: – Drágám, itthon vagyok! Mi az a finom illat? – Gyere be, megtudod… Kostya belépett, Svetlana keresztbe tett lábakkal, szigorúan nézett rá: – Ki az a Krisztina Alexejeva? – Egy partnercégünk alkalmazottja. Miért kérded? – Azért, mert állítólag tőled terhes… Itt a papír. – Ez lehetetlen… – Azt mondja, hárommilliót akar azért, hogy elvetesse. – Nem értem… Esküszöm a baseballsapkámra, hogy semmit nem tudok erről! – Én is így gondolom. Ő csak le akar húzni pénzzel. – Bármilyen vizsgálatra kész vagyok. Nekem csak te kellesz, drágám… – Jó, ezt megértettem. Gyerünk vacsorázni. Másnap Svetlana behívta Krisztinát: – Nem hiszek neked. Kostya nem lehet az apa. Nem sikerült pénzt szerezni, hát tessék, menj, csináld, amit akarsz. – Milyen furcsa nő maga… Miért bízik annyira benne? Nézett mostanában tükörbe? Már negyven, mindig lesz fiatalabb nála… – Kíván még mondani valamit? – Igen. Megveheti ezt a gyereket. Végezhetnek apasági vizsgálatot, Kostya az apa, száz százalék. – De hát ő azt mondja, semmi sem volt köztetek! – Elárulom az igazat. Másfél hónapja egy céges bulin, ahol összebarátkoztunk… Egy ismerős mesélte: Kostya gazdag, a felesége pedig meddő, még béranyával sem lehet gyereke. Gondoltam, üzletet csinálok belőle. Próbáltam elcsábítani, de semmi hatás. Ezért máshogy oldottam meg – a gyógyszerész húgom adott egy port, amitől az embernek elmegy az esze. Kostyának adtam, és magamhoz vittem. Ő semmiről nem tud, én viszont teherbe estem, pont, amikor kellett. Ő erről semmit sem tud. Videóm is van róla. (Pengetett a telefonján – felvétel: Kostya öntudatlanul fekszik az ágyban…) – Abortusz? Egy perc. De pénzt akarok. Maga úgysem jelenti fel, túl magas a beosztása. Nem gondoltam, hogy nemet mond. De ha mégis vállalja a gyereket, hárommillió forint, aztán az önöké. Svetlana döbbenten hallgatta. – Neked a helyed a börtönben lenne, csaló vagy! – Minden pénz jó – nagy adósságom van, így húzom ki magam… Maga legyen okos, majd hívom… Este: – Engem kihasználtak… Bíróságra adom! – Kostya, tényleg bármi megtörténhet. Előbb tisztázzuk a helyzetet. Lehet, DNS-vizsgálattal, 7. héttől már biztos. Aztán: ha az elemzés igazolja az apaságot, itt az esély, hogy legyen saját gyereked. Igaz, nem szokványos módon, de talán a sors így akar segíteni… – Ne dicsérd már azt a csajt! Hülyeség az egész, ne fizessünk neki semmit! Svetlana emlékezett a múltra: Kostyával még az egyetemen szerettek egymásba, ez volt az igazi első látásra szerelem. Esküvő, közös vállalkozás, minden jól ment – csak a gyerek nem jött. Egy éjjel támadás érte őket, ő védte meg Kostyát, közben életveszélyes szúrás érte: életben maradt, de soha nem lehet már anyuka… Kostya mindent megtett, hogy támogassa, bár bűntudata örökre megmaradt. Svetlana néha a templomban mécsest gyújtott, egy alkalommal egy idős asszony így szólt hozzá: – Lányom, gyermeked lesz, még ha meglepő úton is érkezik majd az életedbe… Ő csak elnevette magát, aztán elengedte a témát. Ami most történt, mindent felforgatott. DNS-teszt készült: valóban Kostya a gyerek apja. Krisztina ördögi mosollyal kérdezte: – Nos, most már fizetnek a gyerekért? – Figyelj, nem gond négyszer ennyiért is találni olyan nőt, aki szül tőle gyereket, ha akarnánk. De sosem tettünk volna ilyet. Viszont így alakult: a gyereket elvisszük, másfél millió forintot fizetünk. – Három millióról volt szó! – Most mi döntünk. Vagy ennyi, vagy semmi, vagy akár fel is jelenthetnénk. *** – Kostya, megegyeztem vele. Lesz egy kisbabánk. – Miért kellett ez nekünk… Még fizetünk is ennek a nőnek… – Talán ez a sors fintora, új esély… Krisztina a terhességet végig rendben vitte, orvosi ellenőrzések, minden előírás betartva. Az idő leteltével egészséges kisfiú született. Krisztina lemondott róla, Kostya – mint vér szerinti apa – elhozta a kisfiút. A bürokrácia lezárult, Krisztina a pénzzel örökre eltűnt. A világnak azt mondták, béranya szült nekik. – Köszönöm, hogy világra hoztad a férjem fiát, – búcsúzott Svetlana Krisztinától. A kisfiú, Aljosa most már Svetlana és Kostya otthonában nevelkedett. – Kostya, nézd, mennyire hasonlít rád… – Szerinted? Én nem értek a babákhoz… De lehet, tényleg pont olyan helyes fiú, mint én… – Emlékszel az öregasszonyra a templomnál? Megjósolta: gyermekünk lesz, különös úton… Nem tudhatták, mit hoz a jövő – de most boldogok voltak. Sokszor a sors különös módon teljesíti a kívánságokat… *** Néhány hónappal később a hírekben bejelentették, hogy Krisztinát holtan találták a lakásában. Túl messzire ment – ez lett a vége…

Hajnalka lekapcsolta a számítógépet, és készülődött hazamenni.
Hajnalka asszony, egy fiatal lány várja önt. Azt mondja, személyes ügyről lenne szó.
Engedje be, jöjjön csak.

A helyiségbe belépett egy alacsony, göndör hajú, rövid szoknyát viselő lány.
Jó napot kívánok. Eszter vagyok. Szeretnék önnek üzletet ajánlani.
Jó napot, Eszter. Érdekel, miféle üzlet lehet ez? Nem ismerjük egymást, azt hiszem
Önt valóban nem. De a férjét, Károlyt nagyon is. Tessék.

A lány az asztalhoz lépett, és egy papírlapot dobott le. Hajnalka felvette, olvasni kezdte.
Eszter Fazekas, terhesség 56 hét
Ez mi? Ezt most miért mutatja meg nekem?
Mit kell ezen érteni. A gyermeket Károlytól várom.
Hajnalka döbbenten nézett rá. Ezt mégis honnan kellett volna tudnia?
Mit akar tőlem? Gratulációt?
Nem. Pénzt szeretnék. De csak ha önnek fontos a férje
Mégis, mire kér pénzt?
Abban az esetben vállalom az abortuszt, és örökre eltűnök Károly életéből. Ő még nem tudja, hogy terhes vagyok, önhöz fordultam először. Ha nem egyezik bele, elmondok mindent, és maga meddő, gyermekre képtelen, ő pedig velem marad. Mindenről tudok önről. Nos, mit válaszol?
Hajnalka igyekezett összeszedni a gondolatait.
Mennyit akar a titokért?
Mindössze tízmillió forintot. Ez önnek semmiség. A férje marad, és együtt öregednek meg
Micsoda nemeslelkű ajánlat! Hagyja itt a telefonszámát, átgondolom, jelentkezem.
De ne várjon sokáig, az idő sürget. Ha kell az abortuszra, még beleférek az időbe
Eszter egy papírra írta a telefonszámát, majd komótosan távozott.
Hajnalka asszony, már indul? A takarítónő várja
Hajnalka félbehajtotta a papírt, eltette.
Igen, elindulok. Viszontlátásra, Anikó!

Hajnalka autóba ült, fejében kavargott a sok gondolat. Ki ez az Eszter? Tényleg Károly az apa? Otthon újra elővette a papírt, alaposan átolvasta. Hamarosan férje is hazaér.
Kedvesem, itthon vagyok! Milyen finom illatok ezek?
Gyere be, mindjárt meglátod

Károly dörzsölgette a kezét, miközben belépett a konyhába. Hajnalka keresztbe tett lábakkal, komoly arccal figyelte.
Mi történt? Miért nézel így rám? Megijedek
Károly, ki az az Eszter Fazekas?
Egy együttműködő cég asszisztense, miért?
Mert azt állítja, hogy tőled vár gyereket Itt a papír, olvasd csak el.
Károly elképedve olvasta, aztán megrázta a fejét.
Ez képtelenség Nekem semmi nem volt vele. Ez hogy lehet?
Ő szerinted tízmillió forintot kérne tőlem, hogy elvetesse a gyereket, különben elmond mindent, és átveszi a helyem.
Semmit sem értek Miért csinálja ezt? Hajni, esküszöm, semmi közöm az egészhez Ez egy bolond képzelgése.
Nekem is ez a véleményem. Nem mintha szentnek hinnélek tudom érezni az embereket, ő hazudik. Csak pénzt akar kicsikarni.
Készen állok bármilyen vizsgálatra, nincs mitől tartanom, higgy nekem! Csak te kellesz nekem, Hajni
Rendben, értem. Együnk inkább.

Másnap Hajnalka felhívta Esztert, visszahívta az irodába. Eszter hamarosan befutott.
Tehát, Eszter. Károly nem lehet apja ennek a gyereknek, hiszek neki. Könnyű pénzszerzés nem sikerült. Ha akarsz abortuszt, hát csináld.
Maga furcsa asszony Miért hisz így benne? Magabiztosnak hiszi magát? Belé nézett már a tükörbe? Negyven éves, akárhogy is néz ki, mindig jönnek majd fiatalabbak, szebbek
Van még valami mondanivalója?
Van. Ajánlatom, hogy megveheti a gyereket. Megcsináltathatnak minden tesztet, az apja Károly lesz, száz százalék.
Nem volt vele semmi hogy lehetne?
Megmondom az igazat. Másfél hónapja egy céges bulin találkoztam Károllyal. Nem sokkal előtte közös ismerős mesélte, hogy Károly egy gazdag nő férje, aki sosem lehet anya, még béranya segítségével sem. Saját gyerek után vágy, tökéletes lehetőség pénzhez jutni. Próbáltam elcsábítani, de hidegen hagytam, pedig általában minden férfi rám harap. Fiatal vagyok, csinos, formás.
Váltottam taktikát. A nővérem gyógyszerész, adott egy különleges port; aki beveszi, átmenetileg elveszti emlékezetét, nem ura önmagának. Tettem Károly italába, mindig van nálam belőle. Haza vittem magamhoz, engedelmes volt, nem tudta, mit csinál. Szerencsémre épp ovuláltam, és most terhes vagyok. Károly semmire sem emlékszik. Van róla videó is.
Eszter letett a telefonját Hajnalka elé, lejátszotta a videót: Károly meztelenül feküdt az ágyon, üres tekintettel, mindenről tudomást sem vett.
Az abortusz nekem egy perc, egészséges vagyok. De szeretem a könnyen jött pénzt. Nem hiszem, hogy feljelentene, ön túl nagy ember ehhez. Először el akarta fogadni az ajánlatot, de nem tette. Hát szülöm, és eladom önnek a babát: tízmillió forint, és a gyerek a magáé.
Hajnalka megdöbbenve hallgatta.
Eszter, börtönben lenne a helyed, szélhámos vagy!
Valahogy pénzhez kell jutnom! Nagy adósságom van, kénytelen vagyok. Volt egy gazdag támogatóm, de hirtelen meghalt. Ön, Hajnalka, gondolja át; három nap múlva jelentkezem.
Eszter elment. Hajnalka ivott egy pohár vizet, lüktetett a feje. Micsoda helyzet
Este mindent elmesélt férjének, Károlynak is, aki teljesen ledöbbent.
Felhasznált Beperlem!
Károly, ma már minden megtörténhet. Gondoljunk bele: olvastam az interneten, hogy a hetedik terhességi héttől DNS-teszt alapján is megállapítható az apaság. Először derítsük ki, tényleg tőled van-e a gyerek. Aztán majd döntünk. Mindkettőnk vágya egy saját gyermek. Ha a vizsgálat igazolja az apaságot, akkor nekünk ugyan nem tiszta módszerrel lett volna gyerekünk, de talán az ég küldte így a lehetőséget, hogy megmentsük magunkat és a gyereket. Gondoltál már rá?
Ne dicsérgesd még ezt a lányt! Ezt nem szabad pénzzel támogatni! Jobb, ha elvetéli, és elfelejti az egészet!
Károly dühösen kiment.

Hajnalka gondolatai visszaröpültek tíz évvel ezelőttre
A főiskolán ismerkedtek meg Károllyal, szerelem volt első látásra. El sem tudták képzelni egymás nélkül az életet. Megházasodtak, albérletben laktak. Hajnalka gyorsan beindította a karrierjét, nagybátyja segítette egy cég megalapításában, pénzt adott kezdőtőkének. A siker után visszafizette a kölcsönt kamatostul is. Károly is nyitott egy üzletet, Hajnalka vitte tovább a vállalkozását. Csak a gyerek hiányzott, de sehogy sem sikerült.
Egy este épp egy étteremből sétáltak haza. Az idő pompás volt. Egyszer csak egy részeg társaság támadt rájuk, az egyikük késsel Károlyra rontott. Hajnalka elé ugrott, és őt érte a vágás a hasán. Napokig az életéért küzdöttek az orvosok. Túlélt, de többé nem lehetett anya: eltávolították a méhét, petefészkeit is. Hajnalka mély depresszióba esett. Soha nem lehet saját gyereke
Károly mindvégig mellette állt, próbálta vigasztalni, s úgy érezte, ő a hibás. Inkább ő kapta volna azt a döfést
Hajnalka néha betért a templomba, gyertyát gyújtott szeretteiért, adakozott is rendszeresen. Egy alkalommal, mikor egy öregasszonynak adott a templom ajtajában, az megszólította:
Köszönöm, aranyom. Látom, nagy bánat ül rajtad, ne szomorkodj.
Nincs okom panaszra, de gyerekem sosem lesz Ez nehéz
Értem, én sem szültem sosem De meglátod, gyermekhez jutsz. Méghozzá igen furcsa módon
Hajnalka csak legyintett, hiszen mit tudhat egy öreg koldus Elfogadta sorsát, munkájába temetkezett. Károllyal évről évre csak szorosabb lett a kapcsolatuk.

Most viszont efféle eseményből sült ki minden
Végül Hajnalka is elment DNS-tesztet készíttetni Károllyal és Eszterrel, aki akkor kilenc hetes terhes volt. Az eredmény igazolta: Károly az apa.
Látja már, nem hazudtam! Fizet érte, vagy sem? vigyorgott Eszter.
Elmondom most neked. Ha pénzért kellett volna asszonyt keresnünk, aki Károlytól gyermekáldáshoz segít, sokkal kevesebbe kerül. Nem akartunk ilyet. De most már, hogy így alakult, átveszem a gyereket, másfél millió forintot adok érte. Papíron is lerendezzük.
Azt mondtam, tízmillió! Nem alkudni!
Most mi diktálunk: vagy elfogadod, vagy semmit sem kapsz, s örülhetsz, hogy fel sem jelentünk.

***

Károly, megegyeztem vele. Lesz gyermekünk.
Hajnalkám, minek fizetni egy ilyen embernek
Talán így rendelte a sors, el kell fogadnunk

Eszter a terhesség hónapjaiban minden vizsgálatra elment, helyesen táplálkozott, mindenben együttműködött. A kisfiú egészségesen született meg. Eszter lemondott róla, Károly, mint vér szerinti apa vehette magához. Az ügyintézés lezárult, a pénzt megkapta, többé nem hallottak róla. Mindenki úgy tudta, béranyától van a gyermekük.
Köszönöm, hogy megszülted a férjem fiát búcsúzott Hajnalka.
A kisfiú, Olivér, velük maradt.
Nézd csak, Károly, mennyire hasonlít rád!
Szerinted? Én nem értek a kicsikhez Bár tényleg igazi gavallér lesz!
Emlékszel arra az öregasszonyra a templom előtt? Jól megjósolta, hogy ilyen furcsa módon lesz gyermekünk
Ámulva nézték kisfiukat. Mi vár rájuk, nem tudhatták, de a pillanatban nagyon boldogok voltak

Az élet néha egészen meghökkentő módon teljesíti kéréseinket

***
Néhány hónap múlva Hajnalka a hírekben hallotta, Esztert holtan találták a lakásán. A körülményeket vizsgálja a rendőrség. Megjárta a lány…

Rate article
News 24 Justall
Svetlana lekapcsolta a számítógépet, és már indulni készült, amikor az asszisztense szólt: – Svetlana Andrea, keresik önt, egy fiatal nő, azt mondja, magánjellegű ügyről van szó. – Engedje be, hadd jöjjön. A szobába belépett egy alacsony, göndör hajú lány miniszoknyában. – Jó napot kívánok. A nevem Krisztina. Egy ajánlatot szeretnék tenni önnek. – Jó napot, Krisztina. Milyen ajánlatról lenne szó? Nem ismerjük egymást… – Önnel még nem, de a férjével, Kostyával annál inkább. A lány odalépett az íróasztalhoz, és ledobott rá egy papírt. Svetlana elolvasta: „Krisztina Alexejeva, terhességi idő: 5-6 hét.” – Mi ez? Nem értem, miért mutatja ezt nekem? – Nincs mit nem érteni. Ön férjétől vagyok terhes. Svetlana döbbenten bámult rá. Hát ez meg hogy lehet? – Mit akar ezzel? Hogy gratuláljak? – Nem. Pénzt szeretnék. Ha fontos önnek a férje… – Mégis mire kellene pénzt adnom? – Ha kapok hárommillió forintot, elvetetem a gyereket, és eltűnök Kostya életéből. Ő még nem is tud róla, magához jöttem először. Ha elutasítja, Kostya hozzám jön át, hiszen ön meddő, és nem tud gyereket szülni. Mindent tudok magáról. Nos, mit dönt? Svetlana próbálta összeszedni a gondolatait. – Mennyiért is tartja magában ezt a titkot? – Csupán hárommillió forintot kérek. Önnek ez aprópénz, cserébe együtt maradhatnak… – Micsoda nemeslelkűség! Akkor írja le a telefonszámát, átgondolom. – De ne gondolkodjon sokat, idő szűkében vagyok… Krisztina leírt valamit, és kiment. Este, otthon: – Drágám, itthon vagyok! Mi az a finom illat? – Gyere be, megtudod… Kostya belépett, Svetlana keresztbe tett lábakkal, szigorúan nézett rá: – Ki az a Krisztina Alexejeva? – Egy partnercégünk alkalmazottja. Miért kérded? – Azért, mert állítólag tőled terhes… Itt a papír. – Ez lehetetlen… – Azt mondja, hárommilliót akar azért, hogy elvetesse. – Nem értem… Esküszöm a baseballsapkámra, hogy semmit nem tudok erről! – Én is így gondolom. Ő csak le akar húzni pénzzel. – Bármilyen vizsgálatra kész vagyok. Nekem csak te kellesz, drágám… – Jó, ezt megértettem. Gyerünk vacsorázni. Másnap Svetlana behívta Krisztinát: – Nem hiszek neked. Kostya nem lehet az apa. Nem sikerült pénzt szerezni, hát tessék, menj, csináld, amit akarsz. – Milyen furcsa nő maga… Miért bízik annyira benne? Nézett mostanában tükörbe? Már negyven, mindig lesz fiatalabb nála… – Kíván még mondani valamit? – Igen. Megveheti ezt a gyereket. Végezhetnek apasági vizsgálatot, Kostya az apa, száz százalék. – De hát ő azt mondja, semmi sem volt köztetek! – Elárulom az igazat. Másfél hónapja egy céges bulin, ahol összebarátkoztunk… Egy ismerős mesélte: Kostya gazdag, a felesége pedig meddő, még béranyával sem lehet gyereke. Gondoltam, üzletet csinálok belőle. Próbáltam elcsábítani, de semmi hatás. Ezért máshogy oldottam meg – a gyógyszerész húgom adott egy port, amitől az embernek elmegy az esze. Kostyának adtam, és magamhoz vittem. Ő semmiről nem tud, én viszont teherbe estem, pont, amikor kellett. Ő erről semmit sem tud. Videóm is van róla. (Pengetett a telefonján – felvétel: Kostya öntudatlanul fekszik az ágyban…) – Abortusz? Egy perc. De pénzt akarok. Maga úgysem jelenti fel, túl magas a beosztása. Nem gondoltam, hogy nemet mond. De ha mégis vállalja a gyereket, hárommillió forint, aztán az önöké. Svetlana döbbenten hallgatta. – Neked a helyed a börtönben lenne, csaló vagy! – Minden pénz jó – nagy adósságom van, így húzom ki magam… Maga legyen okos, majd hívom… Este: – Engem kihasználtak… Bíróságra adom! – Kostya, tényleg bármi megtörténhet. Előbb tisztázzuk a helyzetet. Lehet, DNS-vizsgálattal, 7. héttől már biztos. Aztán: ha az elemzés igazolja az apaságot, itt az esély, hogy legyen saját gyereked. Igaz, nem szokványos módon, de talán a sors így akar segíteni… – Ne dicsérd már azt a csajt! Hülyeség az egész, ne fizessünk neki semmit! Svetlana emlékezett a múltra: Kostyával még az egyetemen szerettek egymásba, ez volt az igazi első látásra szerelem. Esküvő, közös vállalkozás, minden jól ment – csak a gyerek nem jött. Egy éjjel támadás érte őket, ő védte meg Kostyát, közben életveszélyes szúrás érte: életben maradt, de soha nem lehet már anyuka… Kostya mindent megtett, hogy támogassa, bár bűntudata örökre megmaradt. Svetlana néha a templomban mécsest gyújtott, egy alkalommal egy idős asszony így szólt hozzá: – Lányom, gyermeked lesz, még ha meglepő úton is érkezik majd az életedbe… Ő csak elnevette magát, aztán elengedte a témát. Ami most történt, mindent felforgatott. DNS-teszt készült: valóban Kostya a gyerek apja. Krisztina ördögi mosollyal kérdezte: – Nos, most már fizetnek a gyerekért? – Figyelj, nem gond négyszer ennyiért is találni olyan nőt, aki szül tőle gyereket, ha akarnánk. De sosem tettünk volna ilyet. Viszont így alakult: a gyereket elvisszük, másfél millió forintot fizetünk. – Három millióról volt szó! – Most mi döntünk. Vagy ennyi, vagy semmi, vagy akár fel is jelenthetnénk. *** – Kostya, megegyeztem vele. Lesz egy kisbabánk. – Miért kellett ez nekünk… Még fizetünk is ennek a nőnek… – Talán ez a sors fintora, új esély… Krisztina a terhességet végig rendben vitte, orvosi ellenőrzések, minden előírás betartva. Az idő leteltével egészséges kisfiú született. Krisztina lemondott róla, Kostya – mint vér szerinti apa – elhozta a kisfiút. A bürokrácia lezárult, Krisztina a pénzzel örökre eltűnt. A világnak azt mondták, béranya szült nekik. – Köszönöm, hogy világra hoztad a férjem fiát, – búcsúzott Svetlana Krisztinától. A kisfiú, Aljosa most már Svetlana és Kostya otthonában nevelkedett. – Kostya, nézd, mennyire hasonlít rád… – Szerinted? Én nem értek a babákhoz… De lehet, tényleg pont olyan helyes fiú, mint én… – Emlékszel az öregasszonyra a templomnál? Megjósolta: gyermekünk lesz, különös úton… Nem tudhatták, mit hoz a jövő – de most boldogok voltak. Sokszor a sors különös módon teljesíti a kívánságokat… *** Néhány hónappal később a hírekben bejelentették, hogy Krisztinát holtan találták a lakásában. Túl messzire ment – ez lett a vége…