Még a kilencedik osztályban láttam, ahogy Bálint mindenhol a tekintetét rám irányítja. Az órákon néha már a fej hátulján éreztem, ahogy szemei felkavarják a lelkemet, és amikor visszanéz rám, egy pillanatra összefut a tekintetünk.
Rékám nevetett a mellékmunkás barátnőm, Veronika Bálint úgy néz rád, mintha egy szúró nyíl lenne a szemedben, én is gyakran figyelem őt.
Tudom, érzem, mintha a fekete szemével átmetszene válaszoltam mosolyogva, valójában azonban örültem, hogy tetszik nekem ez a fiú.
Végül Bálint összeszedte bátorságát, és egy nap az iskolai folyosó mentén megállítva megkérdezte, valamelyest izgatottan:
Réka, elvihetnélek haza?
Kicsit meglepődtem, de Veronika bökött a vállamra, és beleegyeztem.
Jól van, végül ugyanazon az úton járunk mondtam, mintha közömbösen válaszolnék.
Miközben sétáltunk, Bálint mesélgetett, nevetgettünk, és a szívem örömülétől felugrált. Így indult el a barátságunk, ami hamarosan iskolai szerelemmé nőtte ki magát. Hamarosan mindenki tudta, hogy együtt járunk. Bálint mindig a közelben volt, és ha más osztályból valaki közel próbált kerülni, ő gyorsan visszautasította őket.
Réka mindig szép kislány volt. Még az első osztályban, amikor tanárnőnk, Kovács Éva, megcsodálta a szemeit, azt mondta:
Istenem, Réka, milyen gyönyörűek a szemed!
Az iskola végéhez közeledve úgy döntöttünk, hogy együtt jelentkezünk egy főiskolára. Sikeresen letettük a felvételi vizsgákat, majd az érettségi után búcsút mondtunk az iskolának, és a felnőtt élet felé indultunk. A vizsga után Bálint felvetette:
Réka, menjünk holnap a nyaralómba, akár éjszakázva is. Megünnepelhetnénk a sikerünket, hiszen jól teljesítettünk.
Réka érezte, hogy Bálint egyre határozottabban keresi a közeli kapcsolatot, ő ellenállt, ő pedig csalódott.
Felnőttek vagyunk már, dobd el az előítéleteidet. Valahol majd eljön a pillanat Olvastad már Rómeót és Juliettot? Ők fiatalabbak voltak, de senki sem kritizálta őket, mindenki csodálta a szerelmüket bókolta Bálint.
Réka hallgatta, néha beleegyezve, de félt és attól tartott, hogy elveszíti Bálintot, akit már annyira megszokott.
Bálint dühös lett:
Réka, csak csináld, hogy beleegyezz!
Nem tudom, talán anyám nem enged a nyaralóba, különösen éjszakára.
Aztán mikor mondod, hogy a szüleim is ott lesznek? Mit ne tudsz kitalálni?
Az anyja nem volt könnyen megkövethető. Amikor Réka megkérdezte a szülőjét, az komor hangon válaszolt:
Mit akarsz? Nem engedlek. Tudom, hogy majdmit elkövettek, és én majd elmosom.
Réka hazudott:
A szülei Bálintnak is ott lesznek, a nővére is eljön mondta, szemét csillogtassa. Nem bízol bennem, anya?
Az anya rövid gondolkodás után bólintott:
Rendben, menj. Nem fogok figyelni. Persze, kicsit csúnya, ha a lány a fiúhoz menni akar nyaralni.
Az egész úton a buszban kéz a kézben nyúltunk. Réka ideges volt, Bálint is feszülten nézett körül. Ahogy megérkeztek a nyaralóba, Bálint erősen megfogta a kezét, és a nappali kanapéra hintett. Amikor a kanapéra ült, Réka megpróbálta leveszni a kezét.
Nyugi mondta lágyan, és körülölelte. Ne félj.
A szoba világos volt, de Bálint levetette a függönyt, és hirtelen rátámadt.
Réka mindent bele tudott nyomni, felugrott a kanapáról, és kifutott a házból, rohannva a buszmegálló felé. Nem volt busz, csak Bálint állt ott.
Kísérem mondta. Ne szólj semmit, nem akarom hallgatni a kifogásaidat.
Az érettségi bálon nem közelített, Veronika kérdezte tőle, Réka csak hallgatott. A bál után egy hét múlva Réka felhívta Bálintot, és a válasz Bálint nővére volt:
Bálint Moszkvába költözött, ott akar felvételizni. Gondoltam, már tudtad
Húsz év lett azóta. Rékát Oleg felesége lett, és lányuk született. Bálint időnként felbukkant az emlékezetében, de soha nem hívta vissza, csak álmaiban látották egymást.
Egyik éjszaka Bálint újra megjelent álomban: kéz a kézben sétáltak egy mezőn, ahol margaréták nőttek, a távolban a napfényben csillogó folyó. Ő mosolygott, Réka szomorúan nézett vissza, mintha búcsúzna, majd lassan elengedte a kezét és eltűnt.
Réka felébredt, és férje alvását nézte.
Aludt, mint egy szundi. Mindig szeret aludni
Nem akart még aludni, bár korán volt, csendben felkelt, és a fürdő felé indult. Útközben a lányának a szobájába pillantott, aki békésen aludt, szétterítve világos haját a párnán. A zuhany alatt elgondolkodott:
Miért jelenik meg gyakran Bálint? Minden ilyen álom után nyugtalan vagyok, hangulatom hullámzik, egy pillanatra a férjemet is kritizálom Lehet, hogy nem lett volna jó Oleghoz házasodni? Az évek során unalmas, rutinos életet élünk, nincs sem szenvedély, sem romantika, csak minden a rend szerint zajlik.
Reggel, miközben reggelit készített, meg akarta ébreszteni Olegt, de ő már felkelve hagyta a hálószobát. Közösen reggeliztek, a lányuk nyári szünetben pihent. Hirtelen telefon csörgött:
Szia Réka szólt Rózsi, régi osztálytárs, izgatott hangon bocs a késői hívásért, de fontos: a régi osztályunk összegyűlik jubileumi alkalomra, húsz évvel a diplománk után.
Mikor? kérdezte Réka. És miért most?
Jövő szombaton mondta Rózsi. Mi pedig a házaspárunkat, Olegot, egy faluban, a rokonnal látogatóban szándékoztuk.
Semmi gond, lemondhatjuk válaszolta Rózsi határozottan. Már kétszer is kihagytad az eseményt, nem fogunk többé várni.
De voltak jó indokaim próbálta Réka.
Réka, ne húzd fel magad vágta Rózsi. Gyere el, vagy mindnyájan felhívunk.
Jól van, mikor lesz a helyszín? kérdezte Réka.
Egy étteremben válaszolta Rózsi. Vagy akár Bálintnál!
Nem véletlen, hogy Bálint is felbukkant az álmaimban gondolta Réka.
Rózsi tovább mesélte, hogy Bálint egy hatalmas, kétemeletes házban él, és mindenkit meghívott. A felesége nincs, a gyereke is Törökországba ment dobta Rózsi, egy kis irigységgel. De mindenképp menj el!
Miközben Oleg a munkába érkezett, közölte:
Ezek a régi osztálytársak tényleg már csak a múlt részei. Mit látsz?
Nem látok őket válaszolta Réka. Inkább azt mondom, hogy már nem kell engedélyed, már csak a tények beszélnek.
Igen, ücsörgünk otthon, főzünk, mosunk, mint a házi szolga tréfálta Oleg. Ha akarsz, vegyél magadnak egy új ruhát, már várom a vásárlást.
Réka a találkozó gondolatára töprengett, és nehezen tudott elaludni. A huszonéves idő múlása egy pillanatnak tűnt.
A találkozó napján Réka egy taxival érkezett a magas kapuhoz, megnyomta a csengőgombot. Egy perc múlva kinyílt az ajtó, és előttük állt Bálint, magas, vonzó, elegáns megjelenésű.
Szia, vendég vagy szólt bársonyos hangján, és megjegyezte: Gyere be, vagy továbbra is csak egy félreértett vagy.
Szia válaszolta Réka, és belépett a udvarra.
Bálint átölelte, megcsókolta a csípőjét.
Fantasztikus vagy! Még szebb lettél, szinte ijesztő, mennyire vonzó vagy dicsérte őt.
Nézve a fekete szemét, Réka arca elpirult, és lehajtotta a fejét, miközben Bálint kézbe vette, és együtt beléptek a házba.
Hurra, Réka! kiáltotta Rózsi, és átkarolta.
Az este végén mindannyian elváltak, de a társaság újra összegyűlt, ültek le az asztalhoz, bókokat váltottak, lányok mosolyogtak, kérdezősködtek, családokról, gyerekekről.
Zene szólott, Bálint meghívta Rékát táncra.
Hogy vagy? kérdezte.
Jól vagyok. Most már más szemmel nézem a világot, sok dolgom van, bővítem a vállalkozást felelte Bálint.
Az este vége felé Bálint megállította Rékát:
Maradj egy kicsit, segíts egy kicsit itt intette.
Nem tudom bizonytalanul felelte.
Ki más segítene? szólalt meg Rózsi. Valakinek kell segítenie.
Réka sóhajtott, majd bólintott.
Mikor már mindenki elhagyta a helyet, Bálint újra megfogta Réka kezét.
A mosogatás csak ürügy volt, csak hogy maradj mondta.
Miért? kérdezte zavarban.
Nem tudom homlokát a csípőjéhez dörzsölte. Amikor megláttam, rájöttem, mennyire hiányoztál az évek alatt.
A forró ajka a nyakához érintette:
Réka, te vagy a legszebb levetette a kabátját, és erősen a kanapéra csapta. Elég volt a feleségtől, a szép, de csak pénzt akarnak, miközben te még friss és csodálatos vagy.
Réka úgy érezte, mintha forró víz öntenék rá.
Szép lányok, csak hasznot akarnak, én meg itt nem hagyom, a férjemet nem ártom meg
Felugrott, határozottan elhúzta Bálintot, és kilépett a házból. A telefonja ekkor csörgött:
Szerelmem, feljövök? hallotta Oleg hangját.
Nem, Oleg, már taxisra vettem, hamar leszek próbált nyugodtan válaszolni. Köszi, kedves vagy, te vagy a legjobb.
Na, jó, már úton vagy mondta Oleg nevetve.
Miközben a taxiba szállt, Bálint haragos hangja visszhangzott:
Fölöslegesen küzdesz, úgy maradsz, mint egy szép lány!
Réka becsapta a taxikinyitó ajtót, a jármű elrohant. Gondolta:
Hadd haragudjon, akár fel is robban. Inkább menjen vissza a hideg házába. Én végre szabad vagyok, kitörtem a láncából, örökre.
