Van anyám, és van egy lány. Ilyen lány lett a barátom, Ágnes lánya Kincső.
Egy nyaralás a Balaton partján véget ért egy váratlan terhességgel, aztán született a kislány. Jött a világra Kincső, barnás bőrével és fekete szemekkel.
Ágnes dolgozott, Kincső a kisbaba mellett játszott, de esténként Ágnes elmenekült egy kicsit a mindennapokból, hogy kipihenje magát.
Néha hozott magával valakit. Anyám tudta erről, de nem szólalt meg a lány ügyei miatt.
Amikor Kincső betöltötte az öt éves kort, Ágnes bejelentette, hogy egy férfihoz költözik. Sorsát eldönti, a férfi még semmit sem tud a kislányról. Ágnes megkérte anyámat, hogy Kincsőt magánál tartsa.
Anyámnak le kellett mondania a munkát, és szegény nyugdíjra kellett élni. Ágnes néha pénzt küldött forintban.
Kincső nagyon hiába várta anyját. Szomorú tekintettel nézett az ablakba, és minden zajra felriadt a lépcsőházban.
Ágnes egyre ritkábban jelent meg, a pénzt a bankkártyájára utalta.
Egy nap azonban elhatározta, hogy meglátogatja a lányt. Vetélkedett ajándékokkal, édességekkel, és már a este felé érkezett, amikor Kincső a fürdés után már pizsamában ülve a kedvenc Jó éjt, kisbabák című műsorát nézte.
Anyja hangját hallva Kincső felugrott a kanapéról, felé rohangált, és erősen megölelte Ágnes nyakát: Anyukám, szeretett! Annyira hiányoztál! Szeretlek!
Kincső, ne szoríts, anyának fáj, engedd el a kezeidet. Én is szeretlek.
De a kislány olyan erősen markolt, hogy Ágnes alig tudta szétválasztani kis kezeit.
Ekkor Kincső a lábát vette meg anyja köré:
Nem mész el? Már többé nem hagysz el? Most már együtt vagyunk, örökre?
Kitartás, Kincső, hamarosan anyukád visszahoz. De most mennem kell válaszolta Ágnes.
Én ekkor a konyhában ültem, könnyek özönlöttek le, mint zápor. Ágnes a fiókban a Vivaldit kereste.
Ágnes búcsúzott, becsukta az ajtót. Kincső a földön ülve, kezeit a térdébe szorítva, nem sírt, csak egy pontra bámult.
Anyám nem szeret, elhagyott. Apám sincs, mindenkinek van apa, nekem nincs.
Kisnyú, én vagyok itt neked mondta a nagymamám, és felvitte Kincsőt a földről.
Kincső átölelte a nagymamát, fejét a vállára hajtotta.
Nagymama, mesélj nekem a kakasról és a rókáról?
Természetesen, most elaltatom és mesélek.
Bólogattam barátnőmnek, hogy megyek, ő szemmel válaszolt.
Áldást kértem a nagymamának, hogy egészséges legyen, és nevelje fel a kicsit. Talán Ágnes még meggondolja magát. Az életben sok minden megtörténik.
Az életemben volt egy eset a kommunista időkben, amikor egy nő és egy férfi találkozott, de nem mondta el a gyermekét. Egy évvel később kiderült, amikor anyja egészségügyi segítségre szorult.
A férfi, mikor megtudta, hogy így bánt a gyermekével, otthagyta őt, azt mondva, ilyen anya nem jó a jövőbeli gyerekei számára.
Szeretnék a jövőben is a jót hinni.







