Nem a mi gyermekünk
– Milliónyi gyerek él örökbefogadó családban, mi is egy ilyet szeretnénk. Akkor miért ne találnánk más szülőket?
– Mert mi vagyunk, akik itt vagyunk. Itt senki sem bántja, máshol lehet, hogy még csak nem is tudnád! forróan mondta Ákos Ahol egy van, ott a másik is
Réka sosem gondolta volna, hogy a férje ennyire érzékeny. Barátai elvesztése mélyebben érintette, mint bármi más. Senki sem akart volna felvenni egy gyereket, csak Ákos könyörögte Rékát
***
Lilla késői gyermek volt. Akkor már a szülei több mint harmincöt évesek, a nagyszülei pedig hatvan fölöttek. Késői, de várt, szeretett, sőt miért ne mondjam elnyomott gyerek. Amit csak akart, azt megkapta.
Reggelente mindig ugyanúgy indult: anyukája felébresztette, reggeliztetett, ruhát készített. Ma sem volt ez más.
Jó reggelt, alvócska! kiáltotta vidáman a mama Hogy aludt? Mit álmodtál?
Anyja mindig friss volt, még ha már hét óra is volt.
Jó reggelt, anyu! Valamit álmodtam nem emlékszem.
Majd később jössz rá, mesélsz. Most pedig reggelizzünk, ma sok a teendő!
Az asztalon sűrű palacsinták sorakoztak, amiket a nagymama hozott a klinikára menés előtt, és friss gyümölcs, amit apa, Ákos, előkészített munka előtt. Lilla a kis gyerekszékén ülve szórta a palacsintát, közben mesélve szülőknek reggeli felfedezéseiről.
Anyu, mibe fogok menni a reggeli előadásra? kérdezte, miközben egy palacsintát mártogatta lekvárral.
Sárga ruhába.
Hát megint sárga
Inkább pirosba? kérdezte a mama.
Igen, pirosba!
Még egy hónap van a programig, de Lilla már alig várja.
Reggeli után jött a séta.
Lilla könnyedén felugrott, mert ez a nap különleges volt az első alkalom, hogy a nagyapa születésnapjára kapott rollert. Végre felolvadt a hó, és kint már elég meleg volt, ami jó, mert egy hétig már nem bírta volna.
Cipőt húzva Lilla kirobbant a kertbe, anyukája alig tudott lépést tartani.
A többi gyerek, mikor meglátták az új rollert, azonnal odaszorultak, hogy megnézzék, kipróbálják. Lilla mosolyogva mutatta, mire képes a kis szerkezet.
Nézzétek, mit tudok! kiáltotta, majd egy lábbal eltolva, bizonytalanul gurulva Akarsz nekem is?
Ekkor Lilla elvesztette az egyensúlyát és elesett. Már csak az ötödik alkalom volt, hogy felpattant, mert eddig csak néhány rövid utazás volt a óvodai barátnőjétől.
Senki sem nevetett.
Ti is szeretnétek? söprötte le magát, mintha semmi sem történt volna, és felajánlotta a többieknek.
A gyerekek persze ráugrottak. Egyesével rákapcsolták magukat a rollerekre, próbálva a láttakat újra. Lilla egész nap a hősük volt. Majdnem mindenki, amikor távozott, kérte a szüleit, hogy vegyenek nekik hasonlót.
Este, mikor apa visszajött a munkából, Lilla azonnal köszöntötte ez már hagyomány, de most egy meglepetés várta.
Meglepetés! kiáltotta apa, egy dobozzal a kezében, amelyik finom illatot árasztott.
Mi van benne? kérdezte izgatottan.
Ákos mosolyogva átadta a dobozt. Bent a legfinomabb csokoládékrémes eclair-ek lapultak.
Apa, te vagy a legjobb! sikított Lilla.
A desszert után jött a kedvenc időtöltés: építőjáték. Lilla leült a szobájában a szőnyegre, színes darabok közé rendezi őket, és egy kis hercegnői házat épít, miközben időnként a reklámban látott modellre hasonlítja.
Hét éves koráig Lilla nem tudott sem gondot, sem bajt. Mindenki szerette, kényeztette, ajándékokkal bombázta, bárhova elvitte, ahol csak akarta, és a figyelem örökké áradott rá
De egy nap, mikor Lilla szokásosan hat órakor már várt anyját, hogy a játszóházból elhozza, egy váratlan esemény történt, ami nagy változások előjele volt. Réka egy fél órával korábban hozta haza a lányt, de Lilla ezt észrevette. A nevelő, akivel a mama barátkozott, megpróbált beszélgetni:
Néztem azt a filmet, amiről múlt héten meséltél. Nem vagyok nagy filmtípus rajongó, de valami van benne, és az a színész
De Réka csak félbeszakította:
Bocs, sietnünk kell. Afilmről később
Lilla még a babát is otthon felejtette a játszóházban, mert a mama felé nézett és szemezgett. Mama soha nem viselkedett így. Lilla nem is tudta, hogy a mama is lehet ideges, mérges vagy szomorú. Gyerekkora felhőtlen volt.
Otthon Réka, a haját kontyba kötve, Lillát a nappaliban, nem a konyhában, ülve kínálta túróval és gyümölcsökkel.
Ülj itt, egyél, bekapcsolom a mesét kérte.
Lilla bólintott, már a mesékre gondolt, a szülők beszélgetése már nem érdekelt.
Réka magát próbálta megnyugtatni, és a konyhába ment, ahol már Ákos ült.
Ákos, úgysem tudunk örökbe fogadni gyereket mondta határozottan, arca szigorú, mintha valami nagy döntést hozna Nem akarunk hirtelen felkapni Ha több időnk lenne, talán átgondolnám.
Ákos magabiztosan válaszolt:
Milyen hátrányok? Mit lehet még mérlegelni? A fiú a legjobb barátaink fia. Nincsenek rokonai, nincs nagypapája, csak egy távolabbi unokatestvére, aki valószínűleg nem szeretne ismeretlen gyereket felvenni. Ha ez a fiú már egy évvel idősebb, mi akkor mit tenénk? Mi lenne, ha Lilla helyett őt örökbe fogadnánk?
Réka összeverejt, de válaszolt:
Meg fogják találni neki a megfelelő örökbefogadó családot
Honnan tudod, hogy megtalálják? Honnan tudod, hogy jó lesz?
Milliónyi gyerek él örökbefogadó családban, mi is úgy fogunk tenni, mintha mi lennénk az ő családjuk. Akkor miért keresnének más szülőket?
Mert mi vagyunk, akik itt vagyunk. Itt senki sem bántja, máshol lehet, hogy még csak nem is tudnád! forrón szólt Ákos Ahol egy van, ott a másik is
Réka nem hitt volna, mennyire érzékeny a férje. Barátai halála többé sem érintette ennyire. Senki sem akart felvenni egy gyereket, csak Ákos könyörögte Rékát
Nem vagyok erre kész. Szeretem Lillát, de nem tudom, hogyan bírok egy másik gyerekkel. Egy évvel idősebb gyerek jelentene több figyelmet, és én megint szülőszabadságra kellene mennem
Nem kellene ezt Lili és Vera miatt? Megoldjuk, Réka. Lilla már nagy lány, ő is segíthet. Van pénzünk. Gyerekekkel már foglalkoztunk. A második gyerekről idővel majd csak eszünkbe jut
Mikor? Harmincöt évesen? Réka bizonytalanul, de úgy, mintha már egy gyermeke lenne.
Legyen ötven is!
Réka sokat gondolkodott, de végül meghallgatta férje szavait.
Hat hónapnyi papírmunkát követően egy autósülésben hozták haza a kisfiút, akit Bencének neveztek.
Lilla, már iskolás, felkészült arra, hogy lesz egy testvére. Szülők mindent megtettek, hogy elmagyarázzák, ez jó dolog, nem fognak kevesebbet szeretni.
De amikor Lilla látta, ahogy apja a legújabb kisfiúval csóvál, egy soha nem érzett érzés jött rá Rájött, hogy apja már nem csak az ő apja.
Aznap este Lilla nem akart velük ünnepelni.
Réka, hozd még a szeletest! kiáltott Ákos a nappaliban, ahol a rokonok már asztalt rakottak.
Már megyek!
Réka, hozd még a kanalat! kiáltotta anyja, Ágnes.
Miközben Lilla a szobában ugrált, mintha minden kiáltás őt hívna.
Végül valaki észrevette.
Hová tűnt a fő asztalrajongó? kérdezte a nagyapa Lilla hol van?
Lilla? Réka nézett körül Biztosan a szobában a saját táblagéppel van. Amint megvették, már nem hallhat rá.
De Lilla már bojkottot hirdetett.
A nagymama és a nagyapa megpróbálták rávenni, hogy csatlakozzon, de ő nem ment ki. A szülők mintha elfelejtették volna, csak a kisfiúra koncentráltak.
Azt mondhatnám, hogy az a fejezet, ahol Lilla a ház királya volt, véget ért. Most már meg kell osztani a figyelmet, a játékot, az ajándékokat.
Apa, aki korábban mindig talált időt Lillának, most a Bencével tölti a nap nagy részét: lefekteti, játékot játszik, mesét olvas. Anyja, korábban Lilla legjobb barátja, most Bencével van elfoglalva.
Egy nap apa hazajött a munkából, és egy új játékot húzott ki a táskájából egy fényes műanyag traktort Bencének. Lilla azonnal odarohant, és kiáltott:
Nekem is? Mit vettem?
Ákos zavartan mosolygott.
Jaj, Lilla, bocsánat, elfelejtettem. Holnap biztosan veszek valamit neked, jó?
Lilla már nem ült be az ajtón, hogy fogadja apját, mert úgy érezte, már nem emlékszik rá.
Anyja, miközben Bencével foglalkozott, csak azt tudta mondani:
Anyu, segítesz a matekkal? Nem értem
Most jövünk, csak szedd be Bencét a fogmosáshoz válaszolta gyorsan, majd a konyhába rohangolt.
Lilla már gyakran elaludt, mielőtt anyja befejezte volna Bencét lefektetni, a mosodát elindította és a holnapra szánt vacsorát készítette.
Amikor Lilla mesélni akart iskoláról, anyja bocsánatot kért, mert Bencét meg kellett nyugtatni.
Ma lázas, már reggel óta kiabál Piros már az egész, orvosra kell mondta, és a probléma mellett elfelejtette Lillát.
Az idő múlásával Lilla haragja Bencével egyre nagyobb lett. A fiú, aki egyszer csak testvérnek kellett volna lennie, most már versenytárs lett a szülői figyelemért.
Jó, hogy nem kell megosztani a szobát mondta Lilla a barátainak.
Persze, jó neked válaszolta Anikó.
Miért jó?
Mert nem kell megosztani a szobát! Ti egy háromszobás lakásban vagyatok, én két kis testvéremmel egy szobában! Ki lehet rosszabb?
Ki a szerencsésebb? kérdezték egymást.
Bencének már hét éves volt, Lilla pedig tizenhárom közelében.
A harag tovább nőtt. Amikor Bence megkérdezte:
Lilla, mit csinálsz?
Alszom!
Szeretnél velem játszani?
Nem!
Egyik nap Bence játék közben egy vízipisztollyal támadt Lillára, és megpróbálta eltalálni a függönyt a fején, de véletlenül Lillát és a füzetét is eltalálta.
Ne menj be a szobámba! kiáltotta Lilla.
Véletlenül történt!
Te vagy a hiba! vágta vissza.
Majd anyának megmondom.
Mondd csak mosolygott Lilla majd meglátjuk. Neked már elég csendesnek kell lenned, mint a víz alatt, mert örökbe vetted a gyereket szánalomra!
Így Bence megtudta, hogyÉs így Lilla végül megtalálta a saját békés útját, távol a háborútól, de mégis közel a szívéhez.
