2023. július 15., keddi nap
Ma reggel is újra a szokásos harc kezdődött: próbáltam elérni anyukámat. Annyi volt, hogy a kedvenc játéka mindig a tippeld, miért vagyok most mérges volt. De a mai feladvány szinte megoldhatatlan volt, mert nekem egyáltalán nem volt semi ötlet, mi mehetett rosszul.
Még ebéd előtt telefonáltunk, minden rendben jónak tűnt.
Anyu, mi a? kérdeztem, miután végre sikerült felkapcsolni. Már fél órája nyomom a gombot! Mi történt?
Ilona néni csak a vonalat szuszogatta.
Mit értesz ez alatt? kérdeztem.
Gondold ki magad, mit felejtettél el.
Nem felejtettem semmit, anyu. Miről beszélsz? hallottam a szokásos tehetetlenség érzését, amikor anyám mérges. Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki csak sírni tud.
Végig jártam a lehetséges indokokat: talán egy ünnep miatt haragszik? Melyik ünnep? Vagy a hangnemem túl durva? Nem.
Anyu, miről van szó? kérdeztem.
A kilenckorúról, Sándor! Megígérted, hogy kilenckor hívsz, de tiéd a hívás csak tízkor jött! Egész egy órát vártam! Képzeld csak el, milyen érzés! Nem gondolod, hogy kicsit elfelejtettél már a saját anyádról?
Azonnal belesüllyedtem a papírhalomba. Kilenckor, tízkor igen, emlékeztem. Abban a pillanatban egy megbeszélésünk tartott a munkatársakkal, a beszélgetés elnyúlt, és tényleg elfelejtettem. De hogy ez miért lett ekkora dráma?
Bocs, anyu, tényleg elfelejtettem. kértem bocsánatot.
Elfelejtetted? vágta vissza Ilona néni. És én is elfelejtettem? Vagy én csak ültünk és vártuk, míg a rögtönzött fiam, aki már elég elfoglalt, megtalálja a percet, hogy eszébe jusson egy öreganyám?
Tudod, hogy szeretlek, csak kezdtem.
Igen, tudok, csak a szereteted is csak időre korlátozódik. Ha az anyám magát nem emlékezteti, te biztosan sem fogsz hívni! Nem ez szerepel a te napirendedben. Nagyszerű logisztika, Sándor, igazi profi vagy! mondta nevetve.
Ha csak egyszer kéne bocsánatot mondani… De most felhívták a régi bűneimet, felolvassák a listát, milyen jó fiú-nak kellene lennem, és önmagam is bűnzőnek érzem magam. Valójában csak egy órát felejtettem el, ez még nem a világ vége.
Ígérem, többé nem felejtem el. tettek szavakkal.
Ígéret még nem cselekedet, Sándor. Hányszor ígérted már? kérdezte.
Mikor ígértem, de nem tettem? vágta vissza.
Emlékszel, amikor a hatodik osztályban voltál? kezdődött a mesélés.
Mindent felnyitott, amit csak tudott. Egy apró mulatság, egy bolti hiba mind nagy drámává nőtte ki magát. Ilona néni igazi abszurd mestere volt, én meg csak a tanítványa.
A kapcsolatom anyámmal az állandó bocsánatkérések, engedések és ajándékok útján folyt.
Milyen lett a viszonyotok? kérdezte Réka, amikor beszéltünk a nyaralásról.
Igen, de mennyibe kerül a békesség feleltem.
Próbáld meg filozófiával nézni. Nem változtathatsz meg egy anyát. mondta.
Réka kedves, megértő és szerető. Nem akarna mérgeskedni a kimaradt hívás miatt, tiszteli az időmet és a döntéseimet.
Nem változtatható, de mi van a nyaralással? Hová menünk? kérdeztem.
Sándor, néztem a kiáruzott utakat. Mit szeretnél, mennyi napra? válaszolta.
Talán Horvátországba? Vagy Törökországba? Van egy szép szálloda, a repülés már a következő hónapban indul, pont a szabadságomra? gondoltam.
Még mielőtt a jegyet fizettem volna, eszembe jutott anyám. Nem bocsáthatna el ilyen könnyen. Akkor jutott a gondolat: miért ne vennék egy külön utazást anyámnak is?
Réka, vedd fel, hogy egy utazást anyámnak is megszervezzünk! Egy másik úti célra, hogy ő is pihenhessen. mondtam.
Réka bizonytalanul nézett.
Biztos vagy benne? Ő kérdezte.
Igen, biztos. Hiszem, hogy mindannyiunknak nyugodtabb lesz, ha ő is elmegy. ígértem.
Választottam egy szép Balaton-parti panziót, ahol Ilona néni élvezheti a tavi víz nyugalmát és a séta ösvényeket. Mindent úgy állítottam be, ahogy ő szeret.
Anyu! hívott, Táncolj! kértem.
Mihez kellene táncolnod? Mert te nem hívott vissza, amíg el nem felejtetted, hogy a régi anya még mindig létezik? kérdezte ő.
Nem, anyu. Egy utazást vettem neked! A Balatonra, egy jó panzióba, két hétre. Amíg mi Rékával Törökországba megyünk. mondtam.
A hangja már nem tartalmazott örömöt.
Te szólt Ilona néni.
Igen, anyu! Már intézem a foglalást, két hétre a Balatonra, jó panzióba. Míg mi Rékával Törökországba szárnyalunk. ismételtem.
Talán már a repülőtérnél kellett volna mondanom, hogy nem együtt megyünk.
Te nem akarsz velem nyaralni? szúrta. Akarsz egy külön úti célt, hogy ne kelljen velem időt töltened?
Elvesztettem a szavakat.
Anyu, szeretném, hogy te is pihenj! kértem.
Nem a te értelemben vágysz a pihenésre, Sándor! Engem veled akarok lenni! kiáltotta. Nem akarok egyedül lenni, mint egy teher!
A fejemben újra felcsendült a felsőbbrendűség érzése, hogy mindig csak én vagyok a felelős a saját életért, de most már a saját hibáimat is el kellett ismernem.
Rendben, anyu, meghallottam. mondtam, miközben a telefonra bámultam, mintha a munkahelyi meghallottam szóval próbálnám megnyugtatni magam.
Réka azonnal megszólalt.
Mi történt? kérdezte.
Anyu megint sóhajtottam.
Miért? nevetett. Nem szeretnéd, hogy egyedül menjen?
Igen, de egyedül nem akarok lenni a gondjaival, ha már a saját életem is van, és te vagy nekem. feleltem.
Tudom, kedvesem. mondta Réka. De neki nehéz. Úgy érzi, mintha elvonnál tőle.
Mit tegyek? kérdeztem.
Talán egy nyugodt beszélgetés volna a legjobb? javasolta.
Próbáltam, de nem hallgat. mondtam. Talán én vagyok a legjobb, aki ismeri őt. feleltem.
Végül Rékával elrepültünk a vágyott nyaralásra, míg Ilona néni, ahogy vártuk, a tengerparti panzióba kelt. Aztán felhívta a nagynénijét, Valtát, és elmesélte, hogy milyen köszönetlen a fia.
Valcsi, nem hiszed el! panaszkodott. Az én Sándorkám egy utazást vásárolt nekem a Balatonra!
Hát ez jó? kérdezte Valcsi. Szeretnéd, hogy veled menjen?
Nem, csak azt akarta, hogy velem legyen! szomorúan válaszolt. Aztán elrepült a saját párjával!
Végül is tanultam valamit: a családi kötelékeknek időre és figyelemre van szükségük, de az egyensúly megtalálása nem mindig egyszerű. Ha nem tudunk megfelelően hallgatni, a legjobb szándékunk is félrecsúszhat. A szeretet csak úgy marad igazi, ha mindkét oldalra ugyanolyan figyelmet fordítunk.
Tanulság: a szeretetet nem lehet megvásárolni, csak megélni és azt a mindennapi kis figyelmes cselekedetekkel.
