Szióra, képzeld, egy hét múlva a szomszédok az utolsó csónakkal visszajöttek a Balaton partján a nyaralóra, és a macskájuk nélkül! Egy hatalmas, szürke “banda” macska, jobb fül nélkül. Az egész nyarat vele küzdöttünk a kertben vagy ellopta a vacsorámból az ételt, vagy a virágágyásba ásott. Szoktam már hozzá, szóval amikor láttam, hogy a pár, akik visszatértek, már nem hordozzák a szürke csávót, szörnyen összetört a szívem, és megkértem a feleségemet: menjen és kérdezze meg a szomszédot, merre tűnt a macska.
Kiderült, hogy pontosan úgy, ahogy gondoltam a macskát a nyaralón hagyták. Egész nap a feje tetejéig agyaltam, mire este lett, aztán felhívtam a főnököm, és kértem holnap szabadságot. A feleségem mélyen sóhajtva mondta:
Vigyázz oda. Kérj, hogy hajóval szállítsák.
Az idő már reggel óta baljós volt. Ólomfekete felhők apró, idegesítő esőt szórtak, a szél pedig a lehullott, megfagyott leveleket a járdára nyomta. Az én helyem a csónakhajó állomásnál volt, remélve, hogy valaki még összegyűlik, hogy visszahozza a feleségem csomagjait. De nem jött senki. Ekkor megjelent egy tiszta fejű férfi, 45-es lábmérettel, csizmában, aki a motorba vakargatott és morogott. Elmondtam neki, hogy a nyaralón maradt fontos papírok, és átnyújtottam neki 15000 forintot. Ő bedobta a pénzt a zsebébe, felkapta a csónakot, és a tavacskához indult.
A hullámok kemények voltak, hideg habbal csapkodtak, mintha el akarnák döntenni a kis csónakot. Fél óra küzdelem után a partra értünk, a nyaraló közelében. A komor férfi azt mondta, hogy “ezért még egy húsz forintot is kéne fizetned”. Én mentem a nyaraló felé, miközben az ég egyre szürkébb lett, meg a fröcskölő eső jéghideg kövekké változott.
Szürke, Szürke, Szürke! kiáltottam teljes hangomban, remélve, hogy még él.
És megjelenik a nagy szürke macska, reszketve, a lábamba dagadva nyávog. Felkapom a karomba, ropog az eső, és a csónak felé roskolok. A komor férfi szeme kitágult, a száját nyitotta… de ekkor
A Szürke hirtelen kiugrik a csónakból, bal fülét félénken a fejére nyomja, csendben nyávog, aztán megfordul, és visszafut.
Állj, állj, állj, merre a fenébe mész! kiabáltam.
Kihajoltam, mellőzve a káromkodást és a fenyegetéseket, és a macskát hajtottam. Előre szökkenve, balra fordulva elrejtőzött a bokrok között. Közelebb mentem, ágakat szétválasztva, és láttam a Szürkét, amint egy apró fekete kiscicával ölelkezik. A kiscica már vizes és sír. Szürke bűnöző tekintete bűnös, és nyávog.
Leültem a nedves földre, és megpróbáltam mindkettőt felvenni, mikor a föld megremeg. A komor férfi hatalmas csizmájával ültetett a földbe, átközölve a fenyegetéseket. Hirtelen csend lett, és nyugodt, barátságos hangon azt mondta:
Gyerünk már, siessünk, mert most jön a hóvihar, és minden beborul.
Felvettem a Szürkét és a kiscicát, és rohamként a csónakhoz vettem. Hogyan jutottunk át a másik oldalra, nem tudom talán csak úgy hajolt az ég, hogy semmi sem látszott. A komor férfi ekkor, a motor zúgását elnyomva, így szólt:
Szarházi vagy, hát.
Megzavartam magam.
Miért szarházi? kérdeztem óvatosan, szemünkkel a vízre.
Tudod, úgy jön ki folytatta. Elcsaltál a papírokkal és a pénzzel, aztán meg magad mentél megmenteni a macskát? Azt gondoltam, ember vagy, de én meg csak egy szellemekkel teli, lélek nélküli lény vagyok?
Én csak attól tartottam, hogy elutasítasz, s senki sem tudta volna megmenteni. magyaráztam. A férfi elhallgott, mosolygott, és visszament a csónakállomásra.
Keresett egy kartont a kiscicához, meleg törölközőt terített alá. Amikor már indulni akartam, megköszöntem, és ő így szólt:
Tudod, nem megy csak egyedül, a másik sem mit sem.
Aztán a Szürkéhez fordult, mintha beszélne:
Gyere hozzám lakni. Halászni megyek, te egy jó macska vagy, helyes macska vagy. Nem hagytam az apróságot.
A macska bűnbeesve nyávogott, felállt a hátára, és a férfi nagy csizmájára támaszkodott. A férfi felkapta, a nagy szürke banda macska ölelte a nyakát. A férfi hátrafelé fordult, remegő hangon csak:
Hát, hát, hát
Aztán, miután magához tért, felém nézve barátságos, de mégis határozott hangon:
Hétvégén meghívlak, ifjú, horgászni jönnél. *kacsint*
Otthon, mikor a feleségem a fekete kiscicát gondozta, talált a meleg törölköző alá 15000 forintot. Most már rendszeresen megyünk horgászni, a jókedvű, egészséges morgóval. És igen, néha kicsit rántva, hal nélkül is megyünk, de a horgászat az olyan, mint az élet, tudod? mondtam.
