Figyelj, el kell mesélnem neked egy történetet, mint egy barátnak. Öt évig jártam együtt egy lánnyal, Eszternek hívták. Külön városokban éltünk én Győrben dolgoztam, ő pedig Szegeden de minden nap beszéltünk, úgy éreztem, erős köztünk a kötelék. Komolyan terveztem, hogy megkérem a kezét, hogy végre ne legyen köztünk ez a táv. Teljesen megbíztam benne, sosem adott okot, hogy mást gondoljak.
Aztán egy nap csörgött a telefonom, ismeretlen szám volt. Felvettem. Egy nyugodt, udvarias férfihang szólt bele. Bemutatkozott (Andrásnak hívják), és rögtön a lényegre tért:
Nem akarok balhét, csak úgy gondolom, hogy jogod van tudni bizonyos dolgokról.
Elmondta, hogy informatikus, és mostanában kezdett el találkozgatni egy lánnyal. Még nem volt semmi komoly köztük, inkább az ismerkedési fázis üzenetek, kávézás, kis flört. A lány egyszer sem említette, hogy van barátja. De aztán valahogy sejtelmes lett a dolog, valami nem stimmelt.
Az történt, hogy András beszélgetett egy barátjával, aki szintén randizgat valakivel. Megemlítette a lány nevét Eszter , mire a barátja csendben maradt egy pillanatra, majd kért egy fotót. Amikor meglátta a képet, csak ennyit mondott:
Haver, hagyj fel az egésszel! Ez a lány párkapcsolatban van már öt éve.
A barát elmondása szerint ez nem csak pletyka, hanem fél városban tudott dolog. Le is írt engem hogy vidéken élek, Eszter Szegeden dolgozik, és hogy emiatt meg is engedhet magának ezt-azt. Sőt, az derült ki, hogy van egy harmadik pasi is a képben, szintén mérnök, akit András csak látásból ismert, de a barátja szerint jóban vannak. És az a férfi tökéletesen tisztában van azzal, hogy Eszternek fiúja van, de ezt egyáltalán nem zavarta.
Na, akkor esett le, hogy nem félreértés az egész, hanem arról van szó, hogy Eszter három különböző kapcsolaton lavírozik egyszerre velem, egy másik sráccal, aki mindent tud, és Andrással, aki szintén teljesen a sötétben tapogatózott.
Ekkor mondta András, hogy azért keresett fel, mert ha van női szolidaritás, szerint neki férfiként is kötelessége ezt elmondani. Azt mondta, nem akar a játszmák részese lenni. Megtalálta a számomat Facebookon, de jobbnak látta, ha beszélünk. Végül csak annyit mondott:
Ha kellnek bizonyítékok, szólj, elküldöm mindet. Nekem nincs takargatnivalóm.
Mondtam, hogy persze, akarom látni. Letettük, és pár percen belül mindent elküldött: üzenetek, hangüzenetek, közös fotók, megbeszélt randik. Eszter ugyanazokat a mondatokat, bókokat, ígéreteket írta neki is, amiket nekem. Szó szerint. Mintha sablon lenne.
Akkora görcs lett a mellkasomban, hogy azt hittem, ott halok meg. Tényleg szerettem őt, és már azon voltam, hogy összepakolok Győrben, elköltözöm hozzá, lánykérést tervezgettem, új életet. Minden erre épült.
Fel is hívtam Esztert még aznap este, és rákérdeztem. Nem tagadott. Először próbálta bagatellizálni a dolgot, aztán kiakadt, mert ki szólt bele, végül pedig elsírta magát azt hajtogatta, hogy összezavarodott, nem tudja, mit akar, és aztán nem így akarta, hogy megtudjam.
Letettem.
Utána értettem meg valamit, ami addig sosem volt egyértelmű: nem csak férfiak képesek dupla életet élni meg hazudozni. Nők is léteznek, akik tökéletesen tudatosan tartanak fent párhuzamos kapcsolatokat, és fogalmuk sincs a lelkiismeretről.
Igen, elbuktam egy kapcsolatot. De örökre hálás leszek annak az ismeretlen srácnak, aki volt olyan ember, hogy szólt nekem. Különben most már gyűrűvel az ujján élnék együtt egy olyan lánnyal, aki bármikor képes lenne újra eljátszani velem ugyanezt, és szemrebbenés nélkül megtenné.
