És azt mondod, hogy a kisbabával két kilométerre kell menni, hogy kenyeret vegyünk? Egyáltalán nem tudom, hogy a Rékával valóban szükségünk vagyunk-e.
A kórházból Viktóriát a kislányával hazavitte a férje, a szülei és a szüleim. Otthon persze leültek az asztalhoz, de nem sokáig egy óra múlva a vendégek távoztak, magukra hagyva a friss szülött szülőket és a nagymama unokaöccsét.
Károly, a szokásának megfelelően, lecsúszott a kanapéra, bekapcsolta a tévét, míg Viktória a konyhát takarította, amit a férje négy nap alatt valami csodálatossá változtatott.
Mikor befejezte a takarítást, Viktória megetette a kislányt, és miután az elaludt, úgy döntött, hogy maga is a bölcsőben elhelyezkedik ez a nap elég izgalmas és fárasztó volt már.
Mielőtt elaludna, valaki határozottan kopogtatni kezdett az ajtón. Amikor Viktória kilépett a bölcsőből, meglátta a vendégeket, akiket Károly már felkért a szobába.
Ez volt Jánosné Károly idősebb testvére, a férje és két Jánosné barátnője, akikkel Viktória csak alig ismerte.
Fivérem, azért jöttünk, hogy köszöntsünk! Emlékszem, milyen kicsi voltál, és most nézd csak már apa vagy! kiáltotta a testvér.
A többiek is kezet nyújtottak Károlynak, átölelték és puszilták.
Jánosné, legyen csendesebb, kérlek, Réka most éppen aludt szólt Viktória.
Hagyjuk már! A legkisebbek még semmit sem hallanak! Inkább teríts az asztalra hoztunk már süteményt és tortát. A többit neked kell elintézni mondta Jánosné.
Viktória felállította az asztalra a szülőkkel megmaradt ételt.
Valami szegényesnek látszik! morgott a vendég.
Elnézést, nem vártuk a vendégeket. Most jöttünk a kórházból. Minden kifogás Károly felé irányul, hiszen ő itt nélkülem is gondoskodott felelte Viktória.
Hölgyeim, ne veszekedjünk! Már rendeltem pizzát háromféle. Senki nem marad éhes jelentette Károly.
A vendégek majdnem kilenc óráig maradtak, mire Viktória végül kijelentette, hogy fürdetnie kell a kislányt, és lefektetni álomra.
Amikor elmentek, Károly megjegyezte feleségének:
Viktória, lehetnél udvariasabb. Az emberek hozzánk jöttek üdvözölni, de te nem ültél le velük egész idő alatt a kisbabához rohangáltál, a végén pedig majdnem mindenkit kifuttattál.
Mit tegyek, ha ők nem értik, hogy a szülés utáni első napban nincs időm vendégekre? Jöttek üdvözölni, de legalább egy olcsó babajátékot hoztak volna.
És emlékezz: mostantól a házunkban a legfontosabb nem a vendég, hanem a gyerek. Rékának szabályokra van szüksége. Ezért kérlek, a következő három hónapban ne hívj meg senkit. Ha a srácokkal szeretnél beszélgetni, akkor valahol máshol. válaszolta Viktória férjének.
Múlt egy hónap. Károly dolgozott, Viktória a kislánnyal otthon maradt. Réka nyugodt gyerek volt, és Viktória szinte mindent el tudott végezni házilag, csak a főzést egyszerűbbre korlátozta. Károly ezt semmihez sem kifogásolta. Általában békésen éltek.
De hirtelen problémát okozott Károly anyja, Lídia Andrásné. Ő úgy gondolta, hogy a helyzetet a menye terhére lehet rendezni. Lídia Andrásné nyolcvanéves anyja, Katinka Ivánné, egy faluban lakott, ami körülbelül száz kilométerre volt Budapesttől.
Katinka, akit a család csak Katának hívott, egy egyszerű parasztháznál élt vízzel a kútból, tüzifa a szerszámből, minden mással a udvarban. A ház tíz arany hold területén állt, amit Katinka egyedül művelt. A lány és a unokák csak a burgonyát ültették és ászták, amiből egész télen étkeztek.
Az elmúlt télen Katinka megfázt és súlyosan megbetegedett, a kertben már nem tudott dolgozni.
Lídia Andrásné ezért úgy döntött, hogy egész nyáron Viktóriát a lánnyal a faluba küldi, hogy segítsen a nagymamának.
Viktória először nem hitt a szavaknak, azt hitte, a szülő anyja viccel. De a nő komolyan szólt.
Nem tudom a városba visszavinni anyát mondta Lídia minden kert be van ültetve. Ki gondozza? Én dolgozom. Találkozom hétvégén, de hétköznap ki fogja a háromszáz méteres kútból a vödröt hordani?
A kút csak háromszáz méterre van, de anyának nehéz egy teljes vödröt emelni. Csak félig tudja. Tudod mennyi víz kell a házhoz, a kerthez, az öntözéshez? Napközben állandóan oda-ide jár.
Nem értem, Lídia, most azt akarod, hogy vízhordó legyek? kérdezte Viktória.
Nem kell, hogy vödröt hordj. Anyának van egy szekér, amin két, negyven literes üveg is elfér, és azt szállíthatja. Anyának már nem bírja, de te könnyebben meg tudod csinálni. A kert megöntözése, gyomlálása sem bonyolult.
Nem, Lídia, öntözzék és gyomlálják a kertet maguk. Károlyval a burgonyát és a zöldségeket a boltban vásároljuk, úgyhogy a termés betakarítója végezze a munkát.
Küldjétek el Jánosnét. Ő sem dolgozik mondta Viktória.
Jánosnének két gyereke van!
Nekem, szerinted, nincsenek gyerekek?
Ne hasonlítsd össze: Jánosnének az idősebb öt éves, a fiatalabb három éves. Mindig kell őket felügyelet alatt tartani. És Artemát is el kell venni a bölcsőde után egész nyárra, de ő ott van felügyelet alatt.
Miért kell volna Rékát felügyelni? Nem fog elszökni. Etessük, tegyük a babakocsiba, és már megy is a dolgunk mondta a szülő.
Tudod, hogy Rékát minden hónapban el kell vinni a háziorvoshoz, oltást kell adni?
Nyugodtan elkerülheted az orvosokat. A gyerek egészséges, nincs értelme folyamatosan járni a rendelőbe ott könnyen el kell venni egy betegséget állt a szülő.
Összességében, elmegyél. Továbbiakat nem küldünk. És egyébként anyám mindhárom gyermekemet nevelte fel. Nem töltöttem sokáig szülőszabadságon.
Két hónap alatt Jánosne a szülő, Vitya és Károly négyéves korukra átadta feladatát, de most a nagymama gyengül eljött az idő, hogy segítsünk.
Tisztelem Katinka Ivánnét. Tudom, mennyit segített. De személy szerint semmi tartozásom nincs vele szemben. Ti, Jánosné, Vitya és Károly ti vagyok ti tartozásban. Én pedig nem akarok mások adósságát fizetni válaszolta Viktória.
Péntek reggel Károly emlékeztette feleségét:
Összegyűjtötted a cuccokat? Holnap a faluba mész.
Károly, már mondtam a szülődnek, hogy nem megyek egyetlen faluba sem, és Rékát sem viszem. Ha megbetegszik? Száz kilométert kellene gyalogolnom a városba?
A mi elfeledett falunkba még busszal sem járnak csak elhaladnak. Nincs ott bolt.
Van bolt a szomszéd faluban.
És azt javaslod, hogy a két kilométerre futva vegyünk kenyeret a babával? Egyáltalán nem tudom, hogy a Rékával valóban szükségünk vagyunk-e.
Amikor az anyád felkínálta, hogy a negyven literes üvegeket felpattintod, te némán maradtál. Egyszerűen egyetértettél? Hogyan emelhetnék fel egy ilyen üveget, ha magam csak ötvenhét kilót nyomok?
Nem kell a felső részeket megtölteni mondta Károly. És már nem csak vitatkozni kell. Ha a szülő mondta, akkor megyünk. Senki más. Holnap tíz óráig a apa hoz, elvisz titeket. Így hát ma szedd be a cuccokat.
Amikor a férj munkába ment, Viktória elkezdte csomagolni. De előtte felhívta a szüleit.
Viktória anyja nővérként dolgozott a gyermekosztályon, és ő sem hitt azonnal, hogy Lídia Andrásné a kis unokáját a faluba akarja küldeni.
Egy év felett mindenképpen figyelni kell a gyermek fejlődését. Három hónaponként minden szakembert felkeresni, egy év alatt újra! Hogyan lehet ilyen felelőtlen? tiltakozott ő.
Apja csendben betette a csomagokat az autóba. Viktória a lánnyal a szülei lakásába utazott.
Amikor Károly hazajött a munkából, és látta, hogy sem a feleség, sem a lány nincs otthon, azonnal tudta, hol keresse őket. Többször is este felhívta Viktóriát, de nem válaszolt.
Végül Károly sétált be, de már a beszélgetés kezdetén Viktória megértette, hogy a férje semmit sem ért.
Nem bányába küldenek dolgozni, hanem a faluba! Friss levegőre! Egy hülyeség miatt egész problémát teremtettél? kérdezte a férj.
Igen, én magam teremtettem a problémát. Nem most, hanem két évvel ezelőtt, amikor elházasodtál. Nagyon tetszettél: magas, széles vállú, kedves. Nem láttam, hogy a nagymama mögött egy anyai fiú rejtőzik.
Egy ilyen kicsi és engedelmes: amit az anyja mond, azt csinálod. Ha a nagymama megbárkányozna, te is engednél?
És mi lesz, ha nem jössz vissza? kérdezte Károly.
Nem jövök vissza. Mert az otthon az a hely, ahol biztonságban vagy, ahol szeretnek, és ahol védelmet találsz. Nem vagy többé a védelmező. Élj anyáddal.
Hat hónap múlva végre sikerült elváltani Károlytól.
