Hát ez már túlmegy határon! felkiáltotta Ilona Pálfi, a sóhajtó anyós. Szóval a feleséged, Kincső, a te ellened fordítja a lányomat? Értem már mindent.
Kincső, komolyan kell beszélnünk ült Dániel Kovács a konyhapult szélére, figyelve, ahogy felesége a vacsorát készíti.
Miről? keverte a paradicsomos tésztaszószt Kincső, óvatosan, nehogy leégjen, alacsony lángon főzve.
Az anyádról és a pénzről szólalt meg Dániel, szemét lehajtva. Megint kérte, hogy ebben a hónapban segítsünk neki.
Kincső mélyen sóhajtott. Az elmúlt hat hónapban már csak ilyen beszélgetések szoktak lenni. Eleinte Ilona egy kevés nyugdíjas kölcsönt kért gyógyszerekért és élelmiszerért. Aztán egyre többet. Minden alkalommal ígéretet tett, hogy visszafizet, de a tartozások csak gyűltek.
És most mennyit? kérdezte Kincső, miközben lekapcsolta a tűzhelyet.
Harmincézer forint nyögte Dániel, tekintetétől elfordulva. Azt mondja, a hűtőszekrény elromlott.
Mi? fordult hirtelen Kincső a férfi felé. Már második hónap óta spórolunk a felújításra! A fürdőszoba rozsdát kap, és te még?
Kincső, ez csak az anyám kezdte Dániel, de Kincső közbevágott.
Igen, a te anyád, aki már több mint százezer forintot tart kölcsönben! csapott a kanál a asztalra. Egy fillért sem fizetett vissza!
Az ajtóban kopogás hallatszott. A küszöbön Ilona állt, elegáns frakkban, gyöngyökkel díszített fülbevalókkal.
Kincső, milyen jó, hogy otthon vagy! édesen csipkelődve lépett be a konyhába. Mi az a csodálatos illat?
Gombás tészta válaszolta Kincső, szárazan.
Milyen aranyos, hogy a fiamnak főzöl. De tudod, ő már gyerekkorától a egyszerű ételeket kedveli.
Anyám! szorította fel Dániel. Én szeretem, ahogy Kincső fő.
Na, na ülött le Ilona. Vicc, vagy tényleg újdonság?
Esetleg van valami ügyöm? kérdezte Kincső.
A hűtőszekrény már telve romlik az élelmiszer megromlik. A nyugdíjam is csak két hét múlva megérkezik
Nem mondta határozottan Kincső.
Mit jelent a nem? kérdezte Ilona meglepődve.
Nincs pénzünk. Nem tudunk tovább segíteni.
Ilona keze felkapott: Hogyan nem? Mindketten dolgoztok! A fizetésetek még csak szép. Nem nehéz volna anyádat segíteni, ha van pénzed?
Az egész havi részlet, a közüzemi díjak, a felújítás mind elmegy a hitelbe, amit felvettünk, hogy legutóbb nektek segítsünk vágta vissza Kincső.
Na, most felhoztál nekem vádakat? szomorúan kezdte a sóhajtó anyós, könnyek csordulva a szemébe. Életemet Dánielnak szenteltem! Mindent odaadok neki!
És tovább adod de már csak a mi pénzünkből mondta Kincső. Már nem csak a családunk, hanem a tiétek is kölcsönöz.
Dániel! próbálta beavatkozni Ilona.
Ne, kedves, hadd fejezze be a feleségem vágta be Ilona. Meg akarom hallani, hogyan okokozol engem, miközben a saját fiamról kérsz segítséget.
Segítség? mosolygott Kincső kamrátlanul. Ti úgy hívjátok a kölcsönt, ami sosem tér vissza! Látom, újságot vásároltok, vagy szánj be egy gyógyfürdőbe.
Hogyan merészel? kiáltotta fel az anyós. Én már öreg vagyok, egészségemre figyelni kell!
Nekünk kell élni, építeni a házunkat, felújítani a lakást. De nem tudunk, mert folyamatosan segítünk nektek! felelte Kincső.
Dániel! fordult Ilona a fiúhoz. Hallod, ahogy beszélek? Engeded, hogy ez így legyen?
Anyám, Kincsőnek igaza van mondta Dániel halkan. Valóban nem tudunk több pénzt adni.
Nos, értem! szólt az anyós szigorúan. Azt jelenti, hogy a feleséged a te ellened fordítja a lányodat? Akkor ne jöjjön hozzám, amikor az összes pénzedet elköltöd a kocsmába és a szállodákba!
Én már nem is járok éttermekbe válaszolt Kincső fáradtan. Túlórákat dolgozom, hogy kifizessük a ti nyugdíjas kölcsönt.
Hát te vagy az udvariatlan! morgott Ilona. Én csak
Mit mondjak? vágta közbe Kincső. Nem vagyok tehén, hogy teljesen kielégítsem minden kérésedet!
Az anyós elhallgatott, elképedve nézett a menyérre. Egy ilyen visszafordulást egyáltalán nem várt.
Már több mint százezer forintot adtunk nektek folytatta Kincső. És tudjátok mit? Feljegyeztem minden összeget és dátumot. Vagy vissza kezditek a tartozást, vagy elfelejtitek a további kéréseket.
Dániel! Hogy engedheted, hogy ilyen módon beszél a anyáddal? szólalt meg Ilona, könnycseppek csordulva.
Anyám, elég legyen állította határozottan Dániel. Tényleg már nem tudunk több pénzt adni. Már nekünk is van adósságunk.
Ilona lehanyatta a fejét, és a kezeivel takarta az arcát: Azt hittem, mint a lányom vagy, Kincső. Úgy gondoltam, egy család vagyunk De te minden fillert számolsz, mintha könyvelő lennél.
Mert ti nem fizettek vissza felelte nyugodtan Kincső. Minden alkalommal egyre többet kértek.
Hogyan mersz! szipogta Ilona. Életemet a fiamnak adtam! Nem étkezett, de mindent megvette. Most én öreg, beteg és senki sem akar.
Dániel tanácstalanul nézett feleségére, akinek a szavai már ismét manipulációra céloztak.
Ilona Pálfi, a nyugdíjad átlag felett van, a régi nagymama lakását is kiadod. Hova megy a pénz? kérdezte Kincső.
Még merész vagy engem kérdezni? emelte fel Ilona. Tudod, mennyibe kerülnek a gyógyszereim? A közüzemi számlák? Az élelmiszer?
Tudom bólintott Kincső. És láttam, hogy múlt hónapban új szürke szőrmés kabátot vásároltál.
Dániel, hallod? Figyel engem! fordult a férfihoz Ilona. A feleségednek szemtelenül be kell szöknie az anyám életébe!
Véletlenül láttam egy számlát a táskádban, amikor pénzt kértél sürgős gyógyszerekre felelt Kincső.
Anyám, elég legyen közbelépett Dániel. Beszéljünk nyugodtan.
Miről beszélhetünk? Hogy a feleséged a lányod ellen fordítja? ugrott fel Ilona. Ha nem lenne a segítséged, talán még nem házasodtunk volna össze! A lakásra adtam, az első hitelre is.
Már harmadszor visszafizettük! száguldott fel Kincső. Minden alkalommal azt mondtátok: tartsd meg magadnak, aztán újra felidéztétek a kötelezettséget!
És mi lesz most? szorította a tenyerét Ilona. Én csak egy bankautomat vagyok, aki pénzt ad és fogad nélkülélemtől, köszönet nélkül?
Nem, Ilona Pálfi, mi vagyunk a te ATM-ed, de végtelen és ingyenes válaszolt Kincső, miközben Ilona arca elhalványult, és újra a székbe süllyedt.
Hálátlanok vagytok Lehetett volna ezt a lakást másik fiúnak adni, vagy unokáknak. De neked adtam, Dániel susogta a nő.
Anyám, állj! ütött Dániel kalapával a asztalon. Ha így folytatod, egyszer már nem is beszélgetünk többé.
Ilona a keze a szívéhez érintve suttogta: Fiam, ezt nem akartad?
Én vagyok a te anyád zárta Dániel. De már nem engedlek tovább manipulálni. Kincső helyes nem folytathatjuk így.
Miután az anyós kilépett, Kincső és Dániel hosszasan ültek a konyhában.
Tudod, mondta Dániel végül, most rájöttem, mennyire manipulált minket az egész idő alatt.
Már régóta akartam elmondani, követte Kincső, szorítva a lehűlt teáscsészét. De féltem, hogy nem érted meg. Elnézést, hogy nem álltam időben.
Néhány nap múlva Ilona telefonált a fiúnak: Dániel, gondoltam meghívunk Titeket teátra, sütik is vannak.
Anyám, bocsánatot kértél Kincsőtől? kérdezte Dániel.
Miért? kérdezte Ilona, hangjában ismétek jönnek. Mert segítettél nekem?
Mert manipuláltál és nyomást gyakoroltál. válaszolt Kincső.
Mit mondasz, te lettél már száraz? szórta Ilona. A lányod most már ellened fordul
Megértettem. Amíg nem bocsánatot mondasz, nem jövünk. felelt Dániel.
Kérem, kérlek! szögezte a hangját Ilona, majd letette a telefont.
Két hétig nem hallottak semmit Ilonától. Kincső észrevette, hogy férje időnként ellenőrzi a telefonját aggódik anyja miatt.
Talán felhívnád? javasolta Kincső.
Nem. Hadd gondolkodjon saját magán. válaszolta Dániel.
Végül Ilona csendben megjelent a küszöbön, szokatlanul csendes és zavart.
Gondolkodtam talán tényleg hibáztam. Kincső, bocsáss meg nekem mondta lassan.
Kincső bólintott: Jöjjön be, Ilona Pálfi, egy csésze tea?
Köszönöm, ült le egy szék szélén. Már gondolkodtam talán megpróbálok valami munkát is találni. A nyugdíj tényleg nem elég.
Kincső és Dániel egymásra néztek. Úgy tűnt, az első lépés megtörtént. A nehéz beszélgetés után a viszonyuk lassan, de biztosan változni kezdett. Nem jöttek többé hirtelen látogatások kölcsönkérésekkel, nincs több manipuláció, nincs több titkos rágalmazás.
Aznap este a házaspár szigorú szabályokat vezetett be a családi költségvetéshez.
Minden pénzügyi kérdést, különösen a rokonoknak nyújtott segítséget, csak ketten megbeszéljük mondta Kincső, teát öntve. Nem akarok többé két láng között égni.
Egyetértek, szorította a kezét Dániel. Most már látom, mennyit engedtem anyámnak, hogy befolyásoljon. Azok a folyamatos emlékeztetők, hogy mennyit tett értem
Nem vagy hibás, csak itt az idő, hogy mindent a helyére rakjunk nyugtázta Kincső.
Egy hét múlva Ilona sütikkel érkezett. Zavarosan bizonytalan arccal: Készítettem, inné a tea?
A tea mellett Ilona kerüli a pénzről szóló témákat, inkább a fiatalkoráról mesél, arról, hogyan találkozott Dániel apjával, hogyan kezdték a közös életet.
Tudjátok, beiratkoztam számítógép tanfolyamra. A nyugdíjas központunkban ingyen tanítanak mondta. Az interneten szeretnék mellékállást találni, dokumentumokat ellenőrizgetni, fordításokat csinálni
Miért? kérdezte meglepődve Dániel.
Szeretnék magamnak is pénzt keresni. Sok nyugdíjas így tesz segítenek irodai munkákban felelte Ilona.
A Dániel születésnapján a család összegyűlt. Ez volt az első nagy ünnep a vita után. Ilona méltósággal viselkedett, nem panaszkodott, nem vádolt.
Most már Excel-t is tudok! mondta büszkén a vendégeknek. Képleteket is írok.
Anyám mellékállásban dolgozik egy kis irodában magyarázta Dániel. Segít a dokumentumokkal.
Az ünnep után Kincső elmondta férjének: Hihetetlen, mennyire megváltozott a anyA jövőben Kincső és Dániel békésen építik közös életüket, miközben Ilona újra megtalálja önmagát a tanfolyamok és a kis munka örömében.
