Emlékszem, hogy egyszer egy hirtelen csengőzvildal jelezte, mikor valaki megérkezett. Lúcia lekapta a kötényt, letörölte a kezeit, és a bejárati ajtó felé sétált. A küszöbön állt a lánya, egy fiatalemberrel a karjában. Lúcia beengedte őket a lakásba.
Szia, anyukám csókolta a lány a pofájára. Hadd mutassam be: ez Vajk, ő fog velünk élni.
Üdvözlöm bólintott a fiatalember.
Ő az én nagynéném, Lilla javította a lány.
Lúcia Mária pontosította Lúcia magát.
Anyu, mi lesz a vacsorára?
Borsókrém és kolbász.
Én nem eszem borsókrémet mondta Vajk, levette a cipőjét és bejött a szobába.
Mami, Vajk nem eszik borsót szúrt fel a lány nagy szemekkel.
Vajk leült a kanapéra, ledobta a hátizsákját a padlóra.
Ez valójában az én szobám jelezte Lúcia.
Vajk, gyerünk, megmutatom, hol alakul majd a lakásunk kiáltotta a lány.
Nekem itt jó is morcogta a fiatalember, miközben felállt a kanapéról.
Anya, kitalálsz valamit, hogy mit etessünk Vajknak? kérdezte a lány.
Nem tudom, már csak fél csomag kolbász maradt vállat vont Lúcia.
Jöhet egy kis mustárral, ketchuppalccal és egy szelet kenyérrel válaszolta Vajk.
Rendben csak ennyit tudott mondani Lúcia, miközben a konyhába indult. Régi időkben még cicákat és kiskutyákat hozott haza, most meg inkább ilyen vendéget.
Lúcia egy adag borsókrémet tálalt magának, ráhelyezett két sült kolbászt, előhúzott egy tál salátát, és lelkesen leült vacsorázni.
Anyu, miért eszel egyedül? lépett be a lány a konyhába.
Mert a munka után éhes vagyok felelte Lúcia, harapva a kolbászt. Aki akar enni, maga vállalja vagy főz maga. És még egy kérdésem is van: miért fog Vajk nálunk élni?
Mert ő a férjem mondta Vajk hirtelen.
Lúcia szapora levegőt várt.
Férj? kérdezte felháborodva.
Igen, már tizenkilenc éves vagyok, a lányom már felnőtt, ő maga dönt a házasságról.
Nem hívtatok meg a házasságra! kiáltotta a lány.
Nem volt esküvő, csak házasságkötés. Most már férj és feleség vagyunk, együtt élünk válaszolta Lúcia, nézve anyagilag nyíltan.
Gratulálok nektek. De miért esküvő nélkül?
Ha van pénzed a lakodalomra, adhatod nekünk, mi megtaláljuk, mire költsük.
Miért éppen nálunk? kérdezte a lány.
Mert egy szobás lakásuk van, négyen élnek ott.
Nem gondoltátok a bérlést?
Miért bérenénk, ha van már az én szobám? csodálkozott a lány.
Értem. bólogatott Lúcia.
Kérsz nekünk valami ennivalót? kérdezte a lány.
Vajk, itt egy fazék borsókrém a tűzhelyen, a kolbász a serpenyőben. Ha kevés, a hűtőben még fél csomag van. Vegyétek, tegyétek fel magatokra a villát.
Anyu, egy új férfival vagy, akit csak most hoztunk haza kiáltotta a lány.
És mi? Egy kis táncot kellene most csinálnom a nagy eseményhez? Nem vagyok itt, hogy rituális táncokat csináljak. Használjátok a kezeteket, a lábatokat magatokra! válaszolta Lúcia.
Ezért vagy még szingli! szúrt fel a lány, majd dühösen betűrte a szobába, a kaput hangosan csapdálva.
Lúcia befejezte a vacsorát, lemossa a mosogatót, ledörzsölte az asztalt, átöltözött, egy edzőtáskát vette a ruháival, és elment a budapesti fitneszbe. Szabad nőként heti több estét töltött az edzőteremben és a uszodában.
Körülbelül tíz óra körül tért haza, de a konyha teljes katasztrófában állt: a borsókrém teteje eltűnt, a krém kiszáradt és megrepedt; a kolbászcsomag a padlón hevert, mellette a megpirult kenyér csomagolás nélkül; a serpenyő leégett, a tapadásmentes felületet valaki villával karcskálta; a mosogató tele volt edényekkel, a padlón egy édes folyadék foltja állt; a levegőben cigarettafüst terjengett.
Na, ez új! gondolta Lúcia. A Lilla soha nem engedte meg magának, hogy ilyesmi legyen.
Kinyitotta a szobát a lány részére. A fiatalok bort ittak, cigiztek.
Lilla, takarítsd el a konyhát! Holnap vásárolj új serpenyőt mondta Lúcia, és a saját szobájába vonult, ajtót nyitva.
Lilla felugrott, és gyorsan követte őt.
Miért kell nekünk takarítani? Hová vegyem a pénzt a serpenyőre? Nem dolgozom, tanulok. Nem bánod a mosogatást?
Lilla, tudd a ház szabályát: eszel takarítasz, piszkos vagy takarítasz, ha elrontod veszed a helyét. Mindenki a saját szemetet takarítja, s a serpenyő már nem ér egy fillért, de most már tönkrement.
Nem akarsz, hogy itt maradjunk kicsúfolta a lány.
Nem is válaszolta nyugodtan Lúcia.
Most nem akarta vitatkozni, hiszen eddig sem volt gond Lillával.
De ez az én részem is mondta Lúcia.
Nem, a lakás csak az enyém. Megvettem, felépítettem. Te csak név szerint vagy bejegyezve. Ne aggódj a költségek miatt, csak tartsd be a szabályt. szólalt meg határozottan.
Lilla felhangzott: Életemben már a te szabályaid szerint éltem. Most már férjhez mentem, és már nem mondhatod meg, mit tegyek! És már idős vagy, nekünk adnod kell a lakást!
Inkább adok egy korródert a ház bejáratához, és egy padlót a parkban. vágta vissza Lúcia. Deha nem itt lesz a férjed, itt nem foglak látni!
Képtelen vagy! kiáltotta Lilla, összegyűjtve a cuccait.
Öt perccel később Vajk beborult a szobába.
Anyu, ne aggódj, minden rendben lesz szólalt meg, már egy kicsit belevetetve a sört, mi Lillával nem fogunk máshová menni. Viselkedj jól, és még a szobában is fogunk szeretkezni.
Milyen anyukám vagy tiltakozott Lúcia. A szüleiddel maradtatok, menjünk oda, ne feledd a frissen házas feleségedet!
Vajk támadta a feje, és megpróbált egy ütközést a háziasszonnyal. Lúcia megfogta ököllel a kezét, minden erejét beleadva.
Engedj el! kiáltotta Lilla, megpróbálva elszabadítani anyját.
Lúcia a lányt elhúzta, majd a hátával rálépett Vajk fenékére, az alkarját a nyakára nyomva.
Rögzítjük a verést mondta a fiatalember, peres vagyok.
Várj, most hívlak rendőrt, hogy könnyebb legyen a jegyzőkönyv felelte Lúcia.
A férfiak elmenekültek a szép, két szobás lakásból.
Többé nem vagy anyám kiáltotta Lilla utolsóként, soha nem látod majd unokáimat.
Micsoda szomorúság vette észre Lúcia gúnyosan. Legalább egyedül élhetek.
Megnézte a kezeit: néhány köröm törött.
Csak veszteségeim vannak tőletek morgott Lúcia.
Miután ők elmentek, lemosta a konyhát, kidobta a borsókrémet és a megégetett serpenyőt, megcserélte az ajtózárakat. Három hónappal később a munkahelyén találkozott a lánnyal, aki jelentősen fogyt, szomorú arccal.
Anyu, mi lesz vacsorára? kérdezte.
Nem tudom sóhajtott Lúcia. Mit szeretnél?
Csirke rizs nyögte Lilla, és egy nagy adag olívás salátát.
Akkor megyünk csirkeért mondta Lúcia. Az olívás salátát te magad készítsd el.
A lány többé már nem kérdezett semmit, Vajk pedig sosem jelent meg újra.
