Nem. Úgy döntöttünk, hogy jobb, ha nem hozod el a feleségedet és a kisbabát ebbe a lakásba. Nem bírunk tovább kényszerben élni, ezért a végén kérni fogjuk, hogy költözzetek ki.
A te feleséged aztán mindenki előtt azt meséli majd, hogy mi dobáltunk ki egy kisgyerekkel az utcára.
**Gyermekétel**
Az osztálytárs a kollektív lakásban azonnal észrevette, hogy Dóra szomorúan visszatér a férjével folytatott beszélgetés után. Mindketten három nappal ezelőtt váltak anyává, és tegnapra kellett volna kiszállniuk a kórházból. Örömteli esemény! Semmi ok nincs a bánatra.
Dóra, rajtad nincs arc, mi történt? kérdezte a szomszéd.
Miklós azt mondta, hogy a lakás tulajdonosa azt kívánja, hogy azonnal kijöjünk. Állította, a lakást gyermek nélküli párnak adták ki, és most egy csecsemőt akarunk hozni. Éjszakánként sírni fog, a szomszédok panaszkodni fognak, és ő nem akar gondot.
És mi lesz, ha nincs hova menni? kérdezte Dóra.
Miklós szüleinek egy háromszobás lakása van, de ott a húga is él. Én meg a szüleim egy faluban vagyunk, húsz kilométerre a várostól válaszolta Dóra.
**Javítás a lakásban**
Egy-két hétig maradjatok a szüleinél, amíg új otthont találtok tanácsolta a lány.
Miklós már keres. De a tulajdonosok, amint meghallják, hogy kisgyermek lesz, azonnal visszautasítanak.
Igen, ez probléma. De ne aggódj, két nap múlva a férjed majd kitalál valamit.
Miklós azonban nem talált megoldást. Több hirdetést is felhívott, és minden elutasítás után átrakta a cuccukat a bérleményből a szüleihez.
A szülők és a húg nem örültek, hogy Miklós családja a lakásukba költözik, különösen egy olyan nyugtalan férfi miatt.
**Családi nyaralás**
Fiam, emlékezz, a házasságotok előtt megbeszéltük, hogy ti nem lógnotok a mi otthonunkban mondta a mother. Jogos, hogy a saját szobádban vagy, de idegen embereket nem akarunk látni.
És a te Dórád idegen. Neked feleség, nekünk vendég. Te választottad, mi nem.
Anyu, ez csak átmeneti, amíg megfelelő helyet találunk próbálta megmosolyogni Miklós.
Tudod, mi semmi sem állandóbb, mint az átmeneti. Először egy hét, aztán egy hónap, aztán örökké.
Nem. Ráadásul mindketten dolgozunk, a húgod is tanul. Nyugodt pihenést akarunk. Egy kisgyerek miatt nem lehet: ne beszélj hangosan, ne nézd a TV-t, és készülj fel, hogy éjjel a sírásra felkelj.
Igyekszem minél gyorsabban megoldani ígérte a fiú.
Nem. Úgy döntöttünk, hogy jobb, ha nem hozod el a feleségedet és a babát ebbe a lakásba. Nem bírunk tovább kényszerben élni, ezért kérni fogjuk, hogy költözzetek ki.
A te feleséged majd mindennek meséli, hogy kisgyerekünkkel kibocsátottunk az utcára. Az ronthatja a hírnevünket, és nem akarom, hogy rosszul beszéljenek rólunk. Ne próbáld meg hozni Dórát és a babát ide. Oldjátok meg máshogy.
**Javítás a lakásban**
Ezzel a hírekkel Miklós a kórházba jött.
Hallgass, Dóra, talán a szüleidnél tudnátok egy időre elmenni a babával? kérdezte.
Nem érdekelne a nagymamát a unokáért? csodálkozott Dóra.
Nem tudom, anyám azt mondta, ne menjünk hozzájuk válaszolta Miklós.
**Családi nyaralás**
Nagyon jó, hogy más nők gyerekekkel érkeznek, virágokkal, ajándékokkal, örömmel. Mi meg, mint szállóházi vendégek, senki sem akar minket látni sértődött Dóra.
**Családi játékok**
Este felhívta a szüleit, és a nap, amikor a kórházból kijelenték, Miklós mellett megérkezett a férje apja.
Gyűjts, lányom, unoka, induljunk haza. szólt a szóló apja Miklósnak hozd be Dóra cuccait és a babáért vásárolt dolgokat.
A faluba háromperces autóúton értek. Már minden készen állt a kisbabának: egy kis szobában egy gyermekágy állt plüssmaci és nyuszi takaróval, mellette egy komód és egy kényelmes szoptatószék.
A nappaliban ünnepi asztal várt rájuk, senki idegen nem volt jelen, csak a szülők, nagymama és Irén, a húg.
Miklós családja nem beszélt a saját rokontól, de élénken vitatták, milyen nevet adjanak a fiúnak. Döntöttek: Illyés legyen.
Miklós az ebéd után visszament a városba, ígérve, hogy másnap hozza vissza Dóra cuccait.
Mikor visszatért, jó hírek várták.
Dóra, Miklós mondta az apa, amikor a család összegyűlt a asztal körül. A anyámmal megbeszéltük, hogy eladjuk a nagymama házát, a befolyt összeget nektek adjuk.
Adjunk ajándékként, de egy feltétel: a ház, ahol most élünk, a végrendelet szerint Iréné lesz. Dóra, beleegyezel?
Persze, beleegyezem.
Holnap feladom az eladási hirdetést mondta az apa.
A házat három hónap alatt sikerült eladni. Ez idő alatt Dóra és Illyés a faluban éltek, míg Miklós a városban a szülei lakásában tartózkodott, de hétvégén mindig hazament a feleségéhez és a gyermekhez.
**Javítás a lakásban**
Másfél hónap telt el, amíg megtalálták a megfelelő lakást, felvették a hitelt és felújították. Végül eljött a nap, amikor Dóra, Miklós és a kis Illyés beköltöztek saját otthonukba. Egy hónap alatt minden a helyére került, és nagy betlehettel ünnepelték az új otthont.
Meghívták Dóra szüleit, a barátait és Miklós barátait, de a szülei nem jelentek meg. Éppen akkor tudták meg, hogy a fiú megvette a saját lakását. Amikor a szülei összeszedték a dolgaikat, anyja azt hitte, csak egy újabb bérelt lakásba költöznek.
Hát ez már miért, fiam? Hogy a vidéki rokonokat meghívod a betlehetre, de nem mondod el, hogy már saját házod van? kérdezte a szóló apja telefonon.
És azért nem engeditek be a feleségemet a babával? felelte Miklós.
Már elmagyaráztam, mi idős emberek vagyunk, nyugalomra van szükségünk mondta az anya. De most jöhetünk vendégül?
Miért?
Mert Illyés a mi unokánk.
Anyu, a fiunk már fél éves, de most hirtelen felmerült a vágy, hogy lássa. Furcsa, nem?
Nem furcsa. Amikor kicsi, nincsen mit nézni minden újszülött hasonló. válaszolta az anya.
Azt hiszem, más az ok. Talán attól tartottatok, hogy a családomat a ti falaitokra hozom, és úgy védtétek azt, mint erődöt.
Amíg Dóra Illyéssel a szüleinél élt, ti sem rohangáltatok, hogy megismerjétek a nagyszülőt. Most, hogy saját otthonunk van, megpróbálunk vendégül hívni. De még nem vagyunk készen, mondta Miklós.
Szomorúak vagytok? kérdezte az anya. Én egyébként a feleségedet és a gyereket szeretném meghívni a nyaralóba, hogy a nyári melegben friss levegőhöz jussanak.
Miért most? lepődött a fiú.
A gyereknek szüksége van a friss levegőre. A városban már májusban is meleg van, nyáron még csak cukor lenne a levegőben.
Akkor a feleségem a nyaralóban egyedül élhet, senki nem zavarja, csak hétvégén megyünk el.
Én októberben szabadságon vagyok, ő pedig novemberben. Nem kérünk tőletek pénzt, csak Dóra a kertben uborkát szed, hogy ne nőjen túl nagyra mondta a mama.
Értettem, anyu! Nincs szükségetek nyári munkásra. Ha Illyésnek friss levegőre van szüksége, Dóra a szüleinél marad, válaszolt a fiú.
Első alkalommal a miklós anyja és húga két és fél éves Illyést látták egy bevásárlóközpontban. Messziről nézték, de nem mentek közel.
Az élet megtanítja: a családra épülő otthon nem csak a falakban, hanem a megértésben és a türelemben rejlik.
Ez a történet azt mutatja, hogy a szeretet és a rugalmasság mindig talpra állítja a családot, még ha a körülmények nehezen is tűnnek.
