Elküldték a nyaralóba
Hagyd abba ezt, Réka, ne is kezdd! dörrent rá erősen az asztalon lévő zabkásás tálra Sarlós Mariska néni. Be akarsz dugni valami öregotthonba?
Hogy ott szurkáljanak, amivel csak akarnak, aztán párnával fojtsanak le, hogy ne ordítsak?
Hát azt várhatod!
Réka nagy levegőt vett, igyekezett nem nézni a nagymamája reszkető kezére.
Mama, ugyan már, milyen öregotthon? Ez magánnyaraló. Erdő is van mellette, egész napos nővéri felügyelet.
Ott társaság is lesz, nagy tévé, minden kényelem.
Itt meg egész nap egyedül vagy, amíg apa dolgozik.
Hát azt a társaságot ismerem én már húzta az orrát Mariska néni, kényelmesebben befészkelve magát a párnák közé. Addig fosztanának ki, amíg alszom, a lakást is lenyúlják, aztán meg kidobnak a temető szélére.
Mondjad csak meg annak a Pistának: az anyja nem viszi ki a lábát innét élve! Ha kell, maga gondoskodjon rólam. Fia, vagy mi a szösz?
Én neveltem fel, átvirrasztottam az éjszakákat, amikor bárányhimlős volt. Most rajta a sor!
Apa két munkahelyen görnyed, hogy neked gyógyszert tudjon venni! Tizenhárom éve nem volt moziban, nemhogy szabadságon!
Sebaj vágta rá Mariska néni, és összeszorította a száját. Még ifjú, bírja azt.
Te meg hallgass, tojás nem tanítja a tyúkot! Menj, töröld már fel ezt a kását, elegem van ebből a kosztból!
Réka kifújta a levegőt a folyosón. Így mégis hogy lehet vele beszélni?!
Az apja hétre ért haza. Nem vette le a cipőjét, leült az előszobában a sámlira, és vagy két percig csak bámult maga elé.
Apa, minden oké? Réka gyorsan átvette tőle a nehéz szatyrot.
Elvagyok, Réka. A raktárban káosz van, zárjuk az évet. Mama hogy van?
Mint mindig. Megint balhé a nyaraló miatt. Szerinte szenvedtetni akarjuk.
Apa, ez így nem megy. Megnéztem a számlákat, ezen a hónapon háromezret költöttünk kajára, aztán még a kollégiumot is fizetnem kell, tankönyvek is kellenének.
Megoldjuk sóhajtott Pista, nehézkesen levetette a cipőjét. Vállaltam plusz keresetet. Éjjeli portás vagyok két naponta.
Teljesen megzakkantál? Mikor fogsz aludni? Valahol még el is ájulsz!
Pista nem válaszolt. A konyhába ballagott, vizet melegített a lábosban.
Evett valamit?
A felét az ágyba borította. Lecseréltem a huzatot.
Jól van. Menj tanulni, végül is vizsgaidőszakod van. Majd én megetetem, letusztatom.
Réka nézte, ahogy apja bicegve bemegy az anyjához.
Nagyon sajnálta az apját. Látta, ahogy valaha vidám, szívós férfiból árnyékká fáradt.
Eltűntek a viccek. A kedv is.
***
Egy hét múlva persze még rosszabb lett: Pista még később ért haza. Már imbolygott.
Apa? Jól vagy?
Csak elbújt a fejem a metrón, ennyi, Réka. Olyan levegőtlen ott.
Ülj le. Mindjárt megmérem a vérnyomásod.
A vérnyomásmérő 180/110-et mutatott. Réka szó nélkül vette ki a tablettát.
Holnap sehova nem mész. Orvost hívunk.
Azt nem lehet húzta el az arcát Pista. Holnap ellenőrzés lesz, ha nem vagyok ott, elúszik a prémium. És most jött a megemelt adó a mamája lakására.
Add el azt a panelt, apa! suttogta Réka, hogy a mama ne hallja. Hat százezer forint most nekünk óriási összeg! Kifizetjük az adósságokat, rendes gondozónőt fogadunk.
Pista nagyot sóhajtott.
Mama nem járul hozzá
De hiszen öt éve nem járt ott! Miért kell neki, ha már fekvő beteg?
A választ elnyomta a szobából kivágódó koppanás.
Sarlós Mariska néni a bögrével csapkodta az éjjeliszekrényt.
Pistám! Pistám, gyere csak! Kivel sugdolozol ott?! Megint rám akarjátok húzni az eget?! remegett a hangja.
Pista sóhajtott, bekanalazta a tablettát, s ment a hívásra.
***
Még hat éve volt apának egy nője. Ilona, kedves és nyugodt, gyakran áthozott pogácsát, apuval tervezgették, hogy hétvégén majd elmennek a Velencei-tóhoz.
Mindennek vége lett, amikor a mama ágynak esett. Ilona próbált segíteni, de Mariska néni akkora perpatvart csinált, hogy a nő inkább menekült, amerre látott.
Hát jön ide minden készen, elveszi a fiamat, aztán engem az utcára tesz! ordította a házban, és minden randevúnál haldoklást színlelt. Takarodjon az, el innen! Na!
Ilona végül elment, apu meg vissza sem próbálta hívni.
Réka épp a vizsgájára készült, amikor csörgött a vezetékes telefon. Az apja még nem volt otthon.
Halló?
Ő Sarlós István? kérdezte egy férfihang.
Nem, a lánya vagyok. Mi történt?
Kisasszony, a személyzet vagyok. Az édesapja ma rosszul lett egy értekezleten. Mentőt hívtunk, bevitték a Szent Imre kórházba. Írja fel a címet.
Réka csak a jegyzetfüzet szélére tudta lekörmölni a címet. Még le sem rakta a kagylót, már jött a mama visítása.
Réka! Mit csöngöznek ott?! Pistám hol van? Hozzon már egy csésze teát, szomjan halok!
Réka belépett. Mama ott félig feküdt a párnák közt, nyafogva.
Apa kórházban van mondta tömören Réka.
Kórházban? döbbent meg Mariska néni, de már mondta is: Látod? Engem tönkretesztek, erre tessék! Ő is majd visszakapja, kiabált velem tegnap, az isten elintézte!
Engem bezzeg senki sem kímél! Ki etet meg most engem? Na, forralj már vizet!
Réka szó nélkül távozott.
***
Három napig Réka futott kórház meg otthon között.
Apánál súlyos idegi kimerülésből eredő magas vérnyomást állapítottak meg.
Azt javasolták: feküdjön, ne keljen fel.
Réka, hogy van a mama? kérdezte az első dolga apának.
Minden rendben, apa. A szomszéd néni besegít. Te most magaddal törődj! Minimum két hétig fekvés.
Két hétig… Elküldenek… A pénz…
Aludj már, igazította meg a takarót a lánya. Én elintézek mindent. Megígérem.
Negyedik nap, amikor visszatért haza, Mariska néni úgy fogadta, mint valami újabb pestist.
Merre kolbászolsz? Koszban fekszem, Pistám ott napozik, én meg pusztulhatok!
Réka ökölbe szorította a kezét, de higgadtan szólt:
Figyelj, mama. A helyzet a következő: apának nagyon súlyos az állapota, akár stroke-ot is kaphat, ha tovább stresszeled.
Ne beszélj butaságot! vetette oda Mariska néni. Ő bírja, harcedzett, apja vére.
Nem. Nem fordítlak és nem etetlek.
Mariska néni kis híján kiesett a szeméből.
Ezt mégis hogy gondolod? Megbolondultál kislányom?
Nem. Nincs pénzünk. Egyáltalán semmi. Apa nem dolgozik, nincs prémium, a nyugdíjad épphogy elég pelenkára meg vérnyomáscsökkentődre.
Önköltségen is van félretettjük!
Semmi nincs félretéve. Múlt hónapban mindent elvitt a vizsgálatod. Tehát a választás a következő: vagy most aláírod a vidéki lakás eladását, vagy holnap szólok a szociális szolgálatnak, és bevisznek állami otthonba. Ingyenes.
Na azt ne merd! rikácsolta Mariska néni. Én vagyok itt az úr!
Miben vagy úr? A saját fiadat ölted halálra. Nem érdekel, hogy akár be sem jöhet többé a kórházból? Neked csak a puha párna meg a zabkása kell.
Ma beszéltem azzal a magánnyaralóval, ahol hely szabadult fel. A lakás árából gondozzák, ott tényleg jó.
Nem megyek! köhögött Mariska néni.
Akkor éhezz. Nincs pénz ételedre. Holnap elmegyek dolgozni, későn érek haza. Vizet tettem ki. Gondold végig.
Réka kiment és becsukta az ajtót maga mögött. Reszketett. Soha nem volt kegyetlen, de belátta: ha nem törlé ezt meg, elveszíti apját.
A mama hát, a mama túléli az egész családot, ha tovább szívhatja le őket.
Az éjszaka csendes volt. Réka nem ment be, bár hallotta: hol hívogatja, hol sír, hol átkoz. Csak reggel nyitott be.
Adj egy kis vizet hörögte Mariska néni.
Réka adta a bögrét.
Aláírjuk a papírokat? A közjegyző jön délben.
Mocsok népség suttogta a mama, már régi hév nélkül. El akarjátok mind vinni Jó. Írd a papírt.
De mondd meg Pistának látogasson meg.
Meglátogat. Majd ha járhat. Én is jövök. Megígérem.
***
Pista ott ült a nyaraló parkjában, a padon. Most már egészen jól nézett ki pirospozsgás, kicsit meghízott.
Anyja mellette ült a kerekesszékben, frissen, szép mintás sálban, komótosan rágcsálta az almát.
Pistám? szólt oda halkan.
Igen, mama?
Hívtad Ilonát? Kibékültetek?
Pista felvonva szemöldökét bólintott.
Hívtam. Szombaton átjön.
Na, jól van akkor fordult el a mama a virágágyások felé. Jöjjön csak. Van itt nővér is, az a Mariann, egész vad, állandóan belém köt.
Mondjad meg Ilonának, nézze meg, hogy bánnak itt velem.
Vigyázz Pistám, ne bántsd meg azt a nőt! Nem szép dolog, ha sír a lánynép miattad.
Hát apád
Pista elmosolyodott, megszorította anyja kezét. Már jött is Réka az ösvényen nevetve, integetve.
Apa! Mama! kiabálta messziről. Megkaptam az ösztöndíjat, és előléptettek a munkahelyen!
Pista felállt, kitárta a karját. Mariska néni résnyire hunyta a szemét, mintha vizslatná őket.
Még mindig méltatlannak érezte a kitelepítést, de most nem panaszkodott.
Amikor a gondozónő hívta masszázsra, csak fontoskodva bólintott.
Menjünk, drágám. Csak finoman, én már gyenge asszony vagyok. Az utolsó is úgy összenyomkodta a lábam
El is mondd neki, legyen gyengédebb. Olyan, mint egy medve… komolyan mondom!
A nővér eltolta a széket, Réka átölelte apját, és hosszú percekig nézték együtt a fenyőfákat.
Hosszú idő után először voltak igazán boldogok.
***
Mariska néni megérte a dédunokáját Réka lediplomázott, férjhez ment, fia született.
Pista újra megnősült, Ilonát Mariska néni végül elfogadta, barátság lett közöttük Ilona minden sérelmet elfelejtett, amit hajdan a mama okozott.
Mariska néni csendben, álmában ment el, sérelem és harag nélkül a lányára és a fiára egyaránt megenyhülve.
