Már majdnem feladtam, hogy mindent eladjak hallotta a hangot a bejárat mögött de most hallottam a valóságot.
Hogy ez eladni?! kérdezte zavarodottan Sára Andrásné, a szemét a fiára szegezve. És hol fogok élni? A lépcsőházban? A pályaudvarnál? Vagy azt tervezed, hogy a nyugdíjas otthonba költözöm?
Anyu, miért kezdesz megint ezzel sóhajtott Károly.
Azt akarod, hogy egy mosógép dobozát ajánljam fel? emelte a hangját, már szinte kiáltva. Elveszítetted az eszed, Károly?!
Ne kiabálj. Csak arról akarok beszélni, hogy milyen lehetőségek vannak
Mit kellene megbeszélni?! A ház nem olyan dolog, amit nehéz időkben lehet csak úgy eladni! csapott le a padlóról. Itt születtem, itt élek. És te ezt akarod eladni?
Ekkor belépett a szomszéd, Lídia Varga, csörömpölve.
Sára! Miért ülsz úgy, mint egy kő? Azt mondtad, idén minden ágyásba vetünk. A múlt télen még alig állt a tető! Hol vannak a városi tervjeid?
Lídia, tényleg megpróbáltam nézett le Sára. A palánták most csak kibújtak, de a kezem nem akarja elpusztítani őket
Miért pusztítanád meg őket! Egy hónappal ezelőtt adtam neked Igor számát, a Kiskunfélegyházi traktoristát! Ő felássoná minden földet, és megtermesztené a hasznos növényeket, nem csak rózsákat, amik már csak a te korodban nyílnak
Károly azt mondta, hogy talán nyáron hozza a barátait. Sütünk, tábortűz. Én meg már csak a borostyán és a rózsák maradtak
A te rózsáid csak sziszegte Lídia. Az elmúlt öt évben a fiad háromszor jött, és mindig sörrel, nem grilllel.
Dolgozik. Sok a cucca
Emlékszel, hogy télen mindent elvett a szél? Sem élelmiszer, sem gyógyszer! Jól van, hogy betoppantam. És a dolgos fiad hol volt? Nem is tudsz felhívni!
Mindig jön, ha hívlak
Sára, te olyan vagy, mint egy ifjú lány: hiszel, vársz. De az idő nem áll meg. A fejeddel kell gondolkodni, nem csak a szíveddel. Most a ágyásokra van szükséged, nem a rózsabokrokra!
Talán még is építenem kell ágyásokat, ahol a borostyán már nő
Ez jó. És a lányod hogyan van?
Minden a régi módon. Károly néha beszél vele születésnap, újév Ez az egyetlen kommunikáció.
Már egyre ritkábban jön hozzád, Károly, és kevesebb gondot hoz. Nem akarok nyomós lenni, de a jövő csak egyre csendesebb lesz
Sára Andrásné a Búzaszállás településen élt, a Vas megye szélén. Gyermekekkel egyedül maradt húsz évvel ezelőtt, amikor férje meghalt a főúton egy balesetben. Az első lány, Réka, bölcs és korán megtanult mosni, főzni. Károly csak később jött, már a negyveneséves korában, és a vigaszát jelentette. Közöttük tizenöt év a korukban.
Réka először ment el.
Anyu, el akarok házasodni.
Kivel? Románnal a faluban? Nem engedem! Nincs szakmája, nincs tanulmánya, nincs kultúrája!
Ez az életem, anyu. Nemtől már tizennyolc vagyok.
Látottad már a hasát? Ott semmi lelke nincs zsírba fulladt!
Külsőt ne nézzük, jófej, okos. Városban talált állást.
És vele mész? Hagyod, hogy egyedül legyek?
Tanulni fogok, és maradok.
Sára sírt, könyörögve. De Réka összegyűjtve a csomagját, kinyitotta az ablakot, és eltűnt. Nem hagyott levelet, telefonhívást, csak néha hallottak róla pletykákat ismerősökön keresztül.
Károly hosszú ideig élt anyjával. Rendezett egy kis udvart: pergola, hintaló, grillsütő, gyep, virágok. Egyetlen ágyás, egyetlen krumpli sem.
Anyu, miért akarsz ágyást? Búzaszálláshoz jött egy bolt! Van minden krumpli, cukkini, zöldség. Miért hajtasz magad?
Mert itt szokás, hogy a sajátunk legyen
Ez már régi szokás! XXI. században!
Sára végül beleegyezett. Szerényen, de kényelmesen éltek. Károly hozott ételt, gyógyszert, elvitte orvoshoz. Egy nap találkozott Mariannával, házasságot kötött. Sára befogadta, de a két nő közti jellemvonások nem egyeztek. Nem rejtegette a falusi élet iránti megvetését, különösen a nagymamához való viszonyát.
Egy újabb látogatáskor Károly, mint mindig, átölelte anyját, tálcát hozott, leült az asztalhoz.
Anyu, beszélnem kell. Van egy ötlet Nagyon nyereséges.
Megint a vállalkozásról?
Anyu, Búzaszállást ingatlanfejlesztők vásárolják fel! Új falut akarnak építeni, minden infrastruktúra megvan. Ha eladod a házat a telkkel, vehetsz egy szép egy hálószobás lakást Szegeden, és marad induló tőke.
Várj És én? Hol lakjak?
Anyu, ne kezdj el síelni. Gondolj egy nyugdíjas otthonra vagy bérelj egy lakást. Nem az utcán!
Azt akarod, hogy lakásba költözzek? Az a ház a családunk, itt nőttünk fel!
Anyu, ez csak egy ház. Régi, kényelmetlen. Amíg az ár marad, el kell adni.
Soha! szorította össze a szemeit. Amíg élek, a ház marad. Az örökségünkben nem engedem!
Károly hirtelen felállt, elkapta a kulcsokat, és kimaradt anélkül, hogy búcsút mondott volna.
Sára kimenve a kertbe, egy rózsabokor félig nyílt állt. Egyik kezében ásó, másikban balta. El akarta ásni a bokrot, de nem tudta elmozdítani.
Még mindig nem tudsz? hallotta Lídia a kerítés mögül.
Nincs erőm. Nem a kézben, nem a lélekben.
Már késő! A szezon elmaradt. Károly talán már nem is jön vissza.
Mit tanácsolnál?
Gondolj higgadtan. Ha mindent rendben intézel, egy szegedi egy hálószobás lakásod lesz. Kórház, bolt közel, meleg, szomszédok. Civilizáció.
Sára egész éjjel nem aludt, gondolkodott. Reggel felmászott a buszra, Szeged felé, Károlyhoz. Nyugodtan beszélni akart.
Felfelé ment a harmadik emeletre, megállt a ajtó előtt.
Egy hang szólalt meg belül:
Vera, ő nem akar eladni! Makacs, mint egy bulldózer!
Akkor menj te rakodómunkás! Mit csinálhat a vállalkozásom? Már a szélben vagyunk, és te is csak dumálsz! Hadd haljon el a Búzaszállás!
Sára megmerevedett, majd dühösen kopogtatott.
Anyu?! nyílt ki Károly.
Köszönöm, fiam, hogy már eltemetted! remegett a hangja. Úgy jöttem, hogy beszéljek, megbékéljek, de most tudnod kell: soha nem adom el! Inkább a földbe temetem, mint hogy a vállalkozásodnak adjam!
Anyu
Menj el innen a saját szellemeddel! kiáltotta. Engedd, hogy a szülők eladják a lakásukat! Az én házam nem a tiéd!
Sára megfordult, és elindult. Az éjszakát a pályaudvaron töltötte, reggel visszatért otthonába. Három napig feküdt, aztán felkelt, balta a kezébe, de még a bokorhoz sem tudott közelíteni.
Reggel valaki kopogtatott a kerti kapun.
Ki lehet?
Anyu, én vagyok. Réka.
Réka? megdermedt Sára. A lányom
Anyu, hogy vagy?
Jól a hangja remegett.
Károly hívott. Azt mondta, elvesztettél a fejünkből, nem akarod eladni a házat. Én pedig azt mondtam, menj el! Azt hitte, már mindent elhagyott. Én megértettem, itt az idő visszatérni.
Kedvesem de mi vagyunk
Mikor volt ez? Három gyerekem van. Most már jól értem!
Gyerekek?
Két lány és egy fiú. Román már sportoló, informatikus.
És te?
Jövünk hétvégére. Hozok neked ételt, mindent, amire szükséged van. Már közel vagyunk, anyu.
Ágyásokra már nincs szükség. Most már unokáid vannak.
Sára könnyeivel ölelte meg lányát, és a drámai feszültség lassan feloldódott a családi otthon melegében.
