De hát érted, Boglárka, ilyenre nem házasodnak, mondta nyugodtan Gábor. Van, akit csak a szerelem és a jó időtöltés érdekli, meg azok, akik a házasságig várnak. Sajnos te nem tartozol közéjük.
Miért nem felelek meg neked, Gábor? Jó vagyok a konyhában, szép vagyok, a lakás tiszta. Neked tetszem nőként? nézett meglepődve a férfira, akit szerelmesnek hitt.
Pont ez a baj! Már elromlottál. Értsd meg: olyan lányokat, mint te, nem veszik feleségül. Csak ismerkednek, kötelezettség nélkül. A házasságot azokhoz a tiszta leányokhoz kötik, akiknek még nem volt múltja. Ahogy a közmondásban is áll: aki a férjét már lábával mossa, a vizet is iszik. Gábor, elégedetten a legutolsó szavával, a fal felé fordult és elmosolygott.
Egy hétvelőre Boglárka a barátnőivel kávézott a Budapesti Cseresznyeföldi kávézóban, és megosztotta terveit: Most már minden rendben van. Harminc vagyok, már nem lány, de már van karrier, lakás, autó, szép vagyok. Lehet, hogy házasságra is készen állok, gyerekekre is. Sőt egy álomszerű jelölt is felbukkant: Gábor sosem volt házas, külön él, de a szomszédos lakást már a anyjával vette meg. Negyvenszáz év különbség, jóképű, ápolt, szinte minden rossz szokástól mentes, komoly beosztású. Tiszta szerencse.
Megismerkedtek a munkahelyen Gábor a fogorvoshoz jött, mint páciens, de már szerelmesként távozott. Boglárka akkor még a kórházban, a magánklinikán is dolgozott, így alig volt szabadideje. Aztán jött a virág: nem egyszerű rózsák, hanem piros csillámú bólintó pünkösdi pünkösdi bimbó. Februárban egy elegáns étteremben, és már mindent elindított a szívben.
Az egyetlen baj, hogy már a második évben sem érkezett házassági késpont. A barátnők is azt sugalmazták: Ideje, hogy Boglárkát házasságra szánjuk. Ő is érezte, hogy eljött az idő. Így hát felhozta a témát egy éjszakai beszélgetésben, és meghallotta: elrontott, nem házasságra való.
Az agya nem tudta befogadni: Mi jár a fejében? Mit engedhet meg magának?!. Másnap este újra találkozott a barátnőkkel egy kávézóban, ahol tanácsra volt szüksége.
Képzeljétek, csajok kezdte Boglárka azt mondta, hogy már nem vagyok az! Hogy ilyenekre nem házasodnak!
Komolyan? lepődött Katalin. De te mégis gyönyörű vagy, okos, önálló!
Azt mondja, csak tiszta leányokhoz kötik a házasságot, én meg csak a harmadik szint vagyok, hibás darab. És mit tegyek? Minden másban ő nekem megfelel: okos, pénzes, az ágyban is jó.
Hé, dobd el, mielőtt tönkreteszi az önértékelésed dúdolta Lívia.
Vagy hozd el hozzánk! Mi Mátéval pont tíz év házasságot ünneplünk! Hadd lássa, milyenek a családok tette hozzá Katalin.
Így döntöttek: meghívják őt. Gábor, aki általában nem szeretett ilyen eseményeket, hirtelen beleegyezett, és még maga vett volánt. Boglárka már előre elképzelte a kellemes pihenést a barátnőkkel végre nem ő vezet haza.
Máté és Katalin nyaralója a Balaton partján igazi otthon volt: gyerekek, grillezés, madarak, a kutya, Szkeper, úgy szaladt körbe, mintha láthatatlan akkumulátorral lenne felvértezve. Az ebéd délutántól estig tartott. A felnőttek elmenekültek, a gyerekek aludni mentek. Az asztalnál maradtak a sajátok a barátnők, a házigazdák és Gábor.
Tea, bogyós pite, beszélgetés. Akkor Gábor újra itt kezdett:
Mondjátok, Katalin, miért nem házasodott meg Boglárka még? Ti már tíz éve házasok.
Nem mindenkinek sikerült a harmadik évfolyamon belül megszerelni, mint nekem vállalta Katalin. Akkor tanultam és dolgoztam, nem volt időm.
Ti tiszta leányként házasodtatok?
Hát persze! nevetett Katalin. Mátével már az első évfolyamon együtt vagyunk!
De ő volt az első?
Neked meg kell mutatni az útlevél? vágta a Máté. A feleségem lettem, pont úgy.
Látod, tehát tiszta volt. Ez tisztelet. Hogy házasodnál egy olyan nővel, akivel már volt több? Az a család szégyenére menne!
Milyen nemzetetől kell, hogy nincs múltja legyen? nevetett Lívia. Akkor miért adtál reményt Boglárkának?
Nem ígértem senkinek semmit vállalta Gábor. A barátnődnek is tisztában kell lennie vele: ő a második szintű nő. Ehhez komoly okokra van szükség, amiket én nem látok.
Szóval én vagyok a harmadik szint, elvált, gyermeket nevelő mosolygott Lívia. Szegény vagyok, férj! A te néped!
Hogy beszélsz a nőkkel a házamban? szólt Máté. Szintek nálad! Te magad is túlhaladott hering! Megfogta Gábort, és ki akarta húzni a kertbe. Nem volt nehéz, hiszen hat méter magas és izmos volt.
Menj innen! Nem hagyom, hogy tönkretegyük a lakomát. Ha nem lennétek ti lányok, már rég megcsaptam volna! Nem vagytok vendégek.
Boglárka, elmegyek. Veled jössz vagy maradsz? kiáltotta Gábor, miközben felkapta a táskáját.
Boglárka, nevetve, nem tudott válaszolni. Gábor, miután nem várt visszajelzést, befordította a kaput és elhajtott.
Köszi, Máté halkította a nevetésben Boglárka. Ennek vége, több férfi nem jön, még a lejárt is!
Rossz ötlet volt a házasságra nevelni mosolygott Katalin. De milyen karakter! Lányok, hallgassátok: én vagyok az első szint, ti már csak a másodikkal tartjátok a sorodat.
A viccek egész estét átjárták. Végül Lívia elvitte Boglárkát haza. A munkája visszatért a szokásos páciensek fogadásához és orvosi feljegyzések kitöltéséhez. Gábor többé nem hívott.
Boglárka, egy borítékot hagytak a recepción.
Köszönöm, Lénó, majd megnézem később.
Boglárka kinyitotta a borítékot, és benne
