Klára és Vas nem értik, hogyan születik náluk ilyen okos fiú. Mindketten csak kilencedik osztályt végeztek, tanáraik kedvessége mentette meg őket. Mindenkinek a maga szerencséje, de Klára minden magot vagy palántát héten belül virágzó bimbóvá varázsol, míg Vasnak már szinte aranykezű keze van.
Négy gyermekük van: a legidősebb lány Mária, azt követi Nóra, aztán a két ikertestvér, Sándor és Pál, akik egy napon születnek. Pál a narancs a családban hároméves még, de már most beszéde felülmúlja Nóra középszintjét, és az iskolába lépve a tanárok szinte mindennap ámulnak: olvas, ír, számol, így rögtön a második osztályba helyezik.
Talán ez igazságtalan a többiek felé, de Pál Klárának különleges helyet foglal el: mentesül a házimunkától, és minden, amit kér, megkap könyvek, mikroszkópok. Még a kilencvenes évek nehéz időszaka, amikor az ország összeomlott és Klára életét is felborította egy év alatt elveszítette férjét és a legidősebb segítőjét, Marit nem tudja megállni a fiát; továbbra is tanulhat, sőt egyetemre küldi Budapestre.
Miről gondolkozol, Klári? kérdezik a szomszédok, miközben Sándort látják, ahogy a vízcsapból vizet hoz, Nórát a kertben burgonyát ásni, és Pált az árnyékban egy padon könyvet lapozni. Azt hiszed, majd öregkorban visszaadja a pohár vizet? szólítják. Elmegy, és ez itt vége.
Még tanítanak meg! válaszol Klára. Amit akarok, azt megcsinálom.
A gyerekek is szóvá teszik: Miért kell nekem fát vágni, ha ő egyenleteket old meg? kérdezi Sándor. Ülj le, és próbáld ki, ha akarod, mosolyog Klára. Sándor felkap egy tankönyvet, öt percig néz rá, majd elteszi, és azt mondja: Ez semmi, inkább fát vágok!
Leginkább Nóra feszül, nyíltan szembeszáll Pál különleges helyzetével, és néha rosszat akar neki tenni eldobja a füzetét a tűzbe, vagy megrejt egy rothadt tojást a cipőjében. Mindig a legfinomabb darabot adod neki! kiabál. De ő elmegy, és majd elhagy téged, ismétli a szomszédok szavait.
Amikor Pál Budapestre megy tanulni, otthon nyugodtabb és csendesebb lesz. Klára egyre inkább a legfiatalabb fiúhoz ragaszkodik. Eleinte részletes leveleket kap, amelyekben leírja az iskolai életét, ami Klárának idegen. Idővel kevesebb a levél, ritkábban jön látogatóba a szomszédok igaza. Klára keserű, de nem mutatja. A fiú végül diplomázik, felnőtt emberré válik.
Nóra házasságot köt egy szomszéd faluban. Szűke a férje, akit Klára nem kedvel egy álmodozó, állandóan új pénzkereseti módszert keres, de soha nem sikerül. Most egy pékséget szeretne nyitni, de a hitel elutasításra került.
Sándor továbbra is Klárával él, de házasságra nem siet, hiszen sok a megfelelő jelölt. Anyám, szeretnék még egy kicsit szabadon lenni! El akarnék némi autót venni, de nem egy régi szánkót, hanem egy igazi importot. Képzeld el, hogy egy importautóval vágnék! mondja. Klára sóhajt: Milyen autó, Sándor? Olyan vagy, mint a régi szomszéd, Aranyos. Álmodozni nem lehet, dolgozni kell
Sándor, hogy kiderüljön a saját útja, mezőgazdasági munkát vállal, traktorosként dolgozik, olykor kisebb csalásokat is elkövet, de Klára nem panaszkodik; jó fiát tartja.
Pálra pedig klára már semmit sem tud. Egy év óta nincs hír róla; az utolsó levélben azt írta, hogy munkáért indult el, de hová, azt csak Isten tudja.
Egy nap egy fényes, új autónak fénye ragyog a kapuban; Klára azt gondolja, talán egy eltévedt járókelő kér segítséget. De a motoros hangja oly erősen szól, hogy a szívébe azonnal remény lopózik. Kinyitja a kaput, és a járókelő Pál, akit két évvel ezelőtt látta utoljára. A testvére most már olyan, mint a halott Vas: magas, erős, aranyszőke hajjal. Minden szomszéd kinéz, hogy lássa, Pál nem felejtett el anyját, és most meglátogatta.
Klára a fiúhoz rohan, a szívéhez szorítja: A te vérölemeneked, nem hiába történt minden.
Sándor zúgolódva néz rá: Nem rossz az autó. mondja irigyen. Ez nem az enyém, feleli Pál vidáman. Kinek a? kérdezi Sándor egy pillanatra megnyugvásra. A tiéd, nyújtja Pál a kulcsot. Vedd el, már adásvételi szerződés is készen áll, később a közjegyzőhöz megyünk.
Sándor tanácstalanul feltekint anyjára, aki mosolyog. Köszönöm, tesó, mondja félénken. De ez drága!
Nem drágább, mint a pénz, válaszol Pál. Hol van Nóra?
Nóra házasságban él, gyorsan közli Klára. A szomszéd faluban. A férje szorgalmas, hamarosan bónuszra számíthat
Házasság? Akkor menjetek el hozzánk vendégül. Vezess minket, Sándor, az új autóval.
Nóra meglepődve és kövérrel fogadja őket, míg férje, Árpád, azonnal elkezd bragolni, milyen sikeres üzletember, hogyan nyitják majd meg a pékséget, hogy jól megéljenek. Szóval, te vagy a dumáló, kiáltja Nóra rá. Kreditet nem kaptál, milyen pékség? Ne hallgasd, Pál, ő csak álmodozik.
Pál mosolyog, és azt mondja: A pékséggel megoldjuk a dolgot, semmi gond. Mondd meg, mennyit kell, átküldöm.
Árpád gyanakvó tekintettel nézi Pált, már a felesége szavaiban hallotta, hogy a testvére tehetségtelen. Pál eközben elővesz a zsebéből egy kis piros dobozt, és átadja Nórának: Ez neked, Nóra.
Nóra óvatosan kinyitja a vörös tokot, benne csodálatos, smaragd szemű arany fülbevalókat talál, amelyek szemeinek színéhez hasonlítanak. Ámulva felpróbálja őket, körbefordul a tükör előtt, és azt mondja: Köszi, Pál, pont úgy sikerült. Mióta kértem Nórától fülbevalót, csak egy húsdarálót kapott!
Klára csendben ül, boldog. Most talán a fia is ad majd neki valamit, fülbevalót vagy karkötőt. Vagy talán egy mosógépet, ami igazán jól jön.
Azonban a fiú nem ad semmit; csak amikor Nóra megjegyzi, hogy az anyja hamarosan kórházba kerül, Pál így szól: Nóra, csak rövid időre, anyámat magammal viszem, ha ő akarja.
Klára csodálkozva néz a fiára. Magammal? Hova? Hogyan?
Nem tudom És mi lesz a házzal?
A ház? Sándor ott fog élni, új anyát hoz. Én hiányzom, anyám, de hiányzol. Menjünk velem? Ha nem tetszik, visszatérsz.
Klára nem tudja, mit gondoljon. Itt van az élete, Vas halott és a temetőben van De túl a határon ott van a szeretett fia, egy teljesen új, ismeretlen világ. Kíváncsi, mit mondana Vas.
Klára szeme megtelik könnyekkel, de még egy mosoly jelenik meg: Miért ne mennék el?
