A feleségem éppen mellettem alszik… és egyszer csak jön egy értesítés a Facebookon, egy nő ír, hogy jelöljem vissza.
Elfogadom a jelölést, kíváncsiságból vissza is írok neki: Ismerjük egymást valahonnan?
Válaszol: Hallottam, hogy megnősültél, de én még mindig szeretlek.
Egy régi ismerős, régi barátnő, akit a képén nagyon szépnek látok.
Becsukom az üzenetet, és a feleségemet nézem, amint nyugodtan alszik mellettem a hosszú és fárasztó munkanap után.
Ránézek, és eszembe jut milyen biztonságban érzi magát most, velem, ebben az új lakásban.
Távol a szülei otthonától, ahol korábban a nap minden percét a családja körében töltötte. Ha bármi bántotta vagy bánatos volt, az anyukája ott volt neki, akinek az ölében kisírhatta magát. A testvére mindig megnevettette, az apukája hazatérve elhozta neki, amit megkívánt, és most mégis ilyen mélységesen megbízik bennem.
Mindebbe belegondolva elővettem a telefonom, és rányomtam a LETTILTVA gombra.
Visszafordultam a feleségemhez, és odabújva elaludtam mellette.
Férfi vagyok, nem gyerek. Megesküdtem neki és betartom az eskümet. Mindig küzdeni fogok azért, hogy olyan férfi maradjak, aki nem csalja meg a feleségét, nem rombolja le a családjátTalán sosem fogja megtudni, milyen könnyű lett volna félrelépni de én tudom, hogy a hűség nem a helyzeten múlik, hanem a választáson.
Másnap reggel, még mielőtt kinyitná a szemét, megsimítom a haját. Sóhajt egyet álmában, mosoly húzódik szét az ajkán.
Az éjszakai üzenet már csak halvány emlék, nem is hiányzik. Mert igazából csak most érzem, mennyire itt a helyem. Itt, mellette, ebben az új életben, amit ketten teremtettünk meg.







