Ne háborgasd a múltat
Gyakran elgondolkodom az életemen, mióta átléptem az ötvenet. Nem mondhatnám, hogy boldog házaséletet éltem, és mindez főleg a férjem, György miatt van. Fiatalon, szerelemből házasodtunk össze, mindketten vonzódtunk egymáshoz. Mégis valamikor megváltozott bennem valami, de hogy pontosan mikor történt a fordulat, nem tudnám megmondani.
Egy Vas megyei faluban éltünk, a feleségem, Ilonka házában, aki György anyja volt. Arra törekedtem, hogy béke legyen otthon, tiszteltem az anyósomat, ő pedig kedvesen viszonyult hozzám. Az én édesanyám a szomszéd faluban lakott a legkisebb fiával, gyakran betegeskedett.
Ilonka, hogy bírod a menyeddel, Sárával? kérdezték kíváncsi falubeliek a kútnál vagy a boltban, néha csak az úton összefutva.
Sáráról csak jót mondhatok, rendes asszony, érti a háztartást, jól gazdálkodik, mindenben segít nekem felelte mindig nyugodtan Ilonka.
Na, majd azt elhisszük! Mikor volt, hogy egy anyós dicséri a menyét? Ki nem hiszünk neked! jött a válasz.
Az ő dolguk legyintett Ilonka, s továbbállt.
Sárának megszületett kislánya, Luca, mindenki örült a családban.
Sára, a Lucácska pont rám hasonlít kereste magát Ilonka a lányunokájában, de Sára csak nevetett, neki mindegy volt, kire is hasonlít a gyereke.
Amikor Luca betöltötte a harmadik életévét, Sára fiút szült. Megint jöttek a boldog teendők. György dolgozott, Sára otthon volt a gyerekekkel, anyós sokat segített. Úgy éltünk, mint a többiek, tán még jobban is, csendesen, nyugalomban; György nem ivott, ahogy a többi férfi. Akadtak olyan feleségek, akik estefelé a kocsma mögött keresték a férjüket. Ott gyűltek össze, annyira berúgtak, hogy alig találtak haza. Aztán az asszonyok húzták őket, szitkozódtak, méltatlankodva mindenre.
Éppen a harmadik gyerekemet vártam, amikor eljutott hozzám a hír: a férjem megcsal. Egy faluban nincs titok, hamar elterjednek a hírek. A szóbeszéd szerint György sokat van együtt a falusi özveggyel, Katalinnal. A szomszéd, Magdolna jött át, hogy elmondja az újságot.
Sára, terhesen hordod Gyuri harmadik gyerekét, de nézd csak, ő… nem kímélte a szavakat hálátlan, más nőkhöz jár.
Magdi, ugye nem? Én észre sem vettem semmi ilyet lepődtem meg.
Hát mikor vennéd? Két gyerek, harmadikkal terhes vagy, házi munka, anyós. Ő meg él, ahogy akar. Az egész falu tudja, Kati nem is titkolja.
Elszomorodtam, anyósom is tudott róla, de inkább hallgatott, sajnálta engem. Nemegyszer összeszólalkozott a fiaival, szidta is, de Gyuri gyorsan lecsillapította.
Mama, mit hallgatsz el, mégis hogyan bizonyíthatnák a pletykák? Csak beszélnek a nők.
Egyszer csak Magdolna rohan hozzám.
Sára, a Gyurikád most ment át Katéhoz, láttam, épp boltba menet jöttem. Mit akarsz még tűrni, egyedül maradnál három gyerekkel? Menj és tépd meg Katit, szemtelen nő az ilyen, terhes vagy, Gyuri úgysem merne kezedre emelni hadarta.
Tudtam, nincs merszem verekedni Katival, ismerem őt hangos, veszekedős lény, a férje részegesen a folyóban veszett, mindig veszekedtek. Kati tud harcolni magáért. Végül mégis elindultam.
Odamegyek, a szemébe nézek, hátha Gyuri végre elismeri a történteket. Mindig azt mondja, pletyka az egész mondtam anyósomnak, aki próbált lebeszélni.
Sára, ne menj terhesen, vigyázz magadra…
Ősz vége volt, már sötétedett. Kati ablakán kopogtam, reméltem, kijön. De bentről szólt ki, kulcsra zárva.
Hát mit keresel itt, miért kopogsz?
Engedj be! Tudom, hogy Gyurikám itt van, a falubeliek mondták kiáltottam.
Most biz sietek is, hogy beengedjelek. Menj haza, ne nevettess! hallottam a kacaját.
Kicsit még toporogtam, aztán hazamentem, tudtam, nem fog kinyitni. Férjem éjfél után jött haza ittasan. Ritkán ivott, akkor is csak alkalmanként. Én nem aludtam.
Hol voltál? Tudom, hogy Katinál jártál, együtt ittatok. Elmentem hozzá, nem engedett be Te is tudod mi folyik szóltam.
Már megint mit fantáziálsz háborgott Gyuri. Nem is voltam ott. Gézával, a sánta haverommal ittunk, csak későn vettük észre, mennyi az idő.
Nem hittem neki, de nem vitatkoztam, késő volt, nem az az asszony vagyok, aki hangosan cirkuszol. Mit tehetnék “aki nem bukik le, az ártatlan”, mondják. Az egész éjjel csak forgolódtam:
Hová megyek két gyerekkel, harmadik úton? S beteges anyám, nála meg már a bátyám a családjával, három gyerekkel oda be se férnénk. Hol lenne a helyem?
Anyám mindig azt mondta, ha panaszkodtam a férjem hűtlensége miatt:
Tűrj, lányom, elvállaltad a házasságot, szültél, hát viseld a sorsod. Nekem se volt könnyű apáddal! Tudod, mennyi alkoholt ivott, hogy zavart minket, milyen sokszor bújtunk el a szomszédoknál… Az Úr végül elvitte magához, de én tűrtem. Ez női sors. Gyurid legalább nem iszik sokat, nem ver, ezt értékeld!
Bár nem mindenben értettem egyet anyámmal, de éreztem, hogy nincs hová menekülnöm. Anyósom is vigasztalt:
Lányom, hova mennél három gyerekkel? Hamarosan megszületik a harmadik. Csak együtt tudunk szót érteni Gyurival.
A harmadik gyerek ismét kislány, Petra gyengének született, sokat betegeskedett. Megviselt a stressz a terhesség alatt. Idővel megerősödött, anyósom sokat foglalkozott vele.
Sára, hallottad a hírt? újra jött Magdolna, mint a falu szarka, minden pletyka nála gyűlt össze Kati befogadta a Mihályt, mert az asszonya kidobta.
Ha befogadta, úgy legyen, az Úristen törődjön vele feleltem, örülve magamban, hogy talán majd a férjem sem ugrik többet hozzá.
Alig telt el pár hét, Magdi megint jött.
Mihály visszament a feleségéhez, Kati meg megint férfi keresésben van. Vigyázz a Gyurira, könnyen visszahúzhatja a régi szeretet! figyelmeztetett.
Férjemmel lassan újra nyugalom költözött az otthonba, anyósom is örült. De ahol egyszer a férfi vérében fészket rak a kalandvágy, ott nem lehet soha egészen biztosnak lenni.
Hazafelé a boltból találkozott Ilonka régi barátnőjével, Erzsébettel.
Ilonka, kihez hasonlít a Gyurkádat? Sára rendes, csinos asszony, jó anya, te is mindig dicséred. Miért nem elég neki ez?
Erzsi, komolyan mondod, Gyuri megint csapja a szelet?
Úgy ám! Elkényeztetett, mindene megvan, otthon, étel, ruha, anyja, felesége körbeugrálja, mégis a Vikihez jár, aki a menzán dolgozik…
Ilonka nem mondta el Sárának, titokban szidta a fiát, igyekezett ráhatni. De a titok előbb-utóbb kiderül. Sára is tudomást szerzett Gyurci újabb kalandjáról, megint Magdi kotyogta el. A sírás és Sára kérlelése sem segített, Gyuri továbbra is “félrelépett”. A családot nem akarta elhagyni, tudta, képtelen lenne magára hagyni a feleségét és a gyerekeit. Önkényes férj nem volt belőle, inkább kényelmes: otthon család, ellátás, kényelem, az asszony mellett pedig alkalmi szerető.
Ilonka már nyíltan összeszólalkozott fiával, próbált ráhatni, de egy felnőtt férfi nem hallgat az öreganyára. Vajon lehet irányítani felnőtt embereket? Gyuri kiabált a két nőre:
Mama, én mindent megteszek a családért, pénzt hozok haza, ti meg csak vádoltok. Csak a női szóbeszédnek hisztek!
Az évek teltek, gyerekek felnőttek. Luca férjhez ment a megyeszékhelyen, ott tanult, ott maradt a férjével. Fiam, Balázs is egyetemet végzett a nagyvárosban, ott is nősült, helyi lányt vett el.
Legkisebb, Petra még most végzi a gimnáziumot, ő is a megyeszékhelyre készül továbbtanulni. Gyurci megnyugodott. Nem csatangol, munka meg otthon. Térde fáj, háta sajog, egészsége megroggyant. Már teljesen felhagyott az itallal, pedig régen is csak módjával ivott.
Sára, valami rosszat érzek a szívem körül panaszolja olykor. Sára, a térdeim fájnak, nem tudom, izület vagy mi lehet. Talán orvoshoz kéne menni a városba.
Magamat, férjemet nem sajnálom. A lelkem már rég megkövesedett, annyi csalódás és könny után, míg végül megnyugodott.
Az egészsége oda, most ül otthon, panaszkodik gondoltam magamban. Menjen, panaszkodjon a régi szerelmeinek Vigyázzanak most már rá ők.
Ilonka már meghalt, a férje mellé temettük. A házban csend lett. Néha jönnek a gyerekeim, unokáim ilyenkor mindketten örülünk. Apa a gyerekeknek panaszolja a bajait, még engem is vádol, hogy nem ápolom. Luca gyógyszereket hoz, aggódik, forgolódik körülötte, még engem is figyelmeztet:
Anya, ne szidd már apát! Beteg!
Nekem rosszul esik, hogy a lányom az apja oldalán áll.
Lányom, magának köszönheti, viharos ifjúságot élt, most sajnáltatni akarja magát. Engem is tönkretett egészségileg az az idő, csak a ti kedvetekért tűrtem próbáltam védekezni.
A fiam is vigasztalja az apját, amikor hazalátogat. Férfiak megértik egymást.
Mintha a gyerekek nem értenék, mit éltem át. Ha szóba került, hogy apa megcsalt, én meg tűrtem miattuk, sosem maradhattak volna apátlanul csak ezt kaptam vissza:
Anya, ne háborgasd a múltat, ne bántsd apát! mondta Luca, a fiam is csak helyeselt.
Mama, ami volt, elmúlt simogatott meg Balázs.
Bántott kicsit, hogy inkább apjukat mentették, de megértettem őket: ilyen az élet.
Ma már tudom, hogy van, amit jobb elengedni. Mindenki azt hordozza magában, amit megélt, nekem az maradt tanulságul, hogy a sebeimmel megtanultam talpon maradni. Tovább kell lépni, ahogy a magyar ember mondja: “A múltból nem lehet megélni.”
