Elválnak tegnap, holnap költözik mondja a fiú a folyosóban.
Zsuzsanna bácsi, nézze meg ezeket az árakat! mutatja Valéria Tóth az áruházi kirakatba. Egy kiló paradicsomért háromszáz forintot kérnek! Ez már reggel felé történelem!
Az élet már csak katasztrófa szűri Zsuzsanna, miközben a vállára csatolja a táskát. Régen nyugdíjjal el tudtuk élni, most már a határon kapkodunk.
Egyedül él? A fiú sem segít?
A fiúval élek. Antal mindig elfoglalt, sokat dolgozik. Pénzt hoz, de otthon alig látja.
Legalább így sóhajt Valéria. A fiam is elköltözött, a netet csak ünnepek alkalmával látom.
Elbúcsúznak, Zsuzsanna pedig a lakás felé tart. A vásárlás után a keze és a lába fáj, a hatvannégy éves test már gyakrabban adja a magát.
A lakás csendjével köszöntik. Antal hiányzik, mint szokott. Zsuzsanna bontja ki a vásárlásokat, felteszi a vízforralót, az ablak mellé ül egy csésze teával, és nézi a szürke őszi udvart.
Élete nyugodt, rendezett. Férje halála óta tizenöt éve él egyedül, megtanulta, hogyan birkózzon meg magával. Felnevelte a fiát, adta neki a tanulást, segítette a lábára állni.
Antal harmincöt éves, programozó egy nagy budapesti cégnél, jól keres. Ők ketten egy háromszobás lakásban élnek, amelyet Zsuzsanna férje a gyárból kapott. A fiú egy szobát, Zsuzsanna egy másikat, a harmadik a nappali. Mindenki a saját életét élte, csak a vacsorákon találkoztak, és még azt sem mindig.
Zsuzsanna nem panaszkodik. Antal jó fiú, pénzt hoz, nem iszik, nem színlel. A szerelmi élete azonban bonyolult: egyszer-egyszer jön egy lány, de semmi komoly.
Anya, ne sürgess, mondja ő, amikor Zsuzsanna óvatosan a házasságról próbál beszélni. Megtalálom, mikor kell.
Úgy tűnik, megtalálta. Az elmúlt hat hónapban gyakrabban marad otthon későn, ritkábban jön haza. Válaszait elkerülve Zsuzsanna látja, hogy a fiú szerelmes.
Bemutatod nekem? kérdezi egyszer.
Bemutatom, anya. Amikor eljön az idő.
Az idő váratlanul eljön. Zsuzsanna a vacsora után mosogat, amikor hallja, ahogy kinyílik az ajtó. Antal hamarabb jön haza, mint szokott.
Anya, otthon vagy? szól fel izgatottan a fiú.
A konyhában vagyok!
Ő a bejárati nyílásban áll, szőrös, szemében tűz. Zsuzsanna azonnal érzi, hogy valami nagy dolog történt.
Anya, kell mondanom valamit.
Mondd csak, hallgatom.
Antal belép a szobába, Zsuzsanna követi. Idegesen jár körbe, szavakat keres.
Elválnak tegnap, holnap költözik szól ki végül, a szobában megállva.
Zsuzsanna leereszkedik egy székre, a körülötte lévő világ megrázkódik.
Mit? tud csak kiáltani.
Házas vagyok. Tegnap elválnunk. Márta holnap ideköltözik.
Antal, viccelsz?
Nem, anya. Tényleg.
Miért nem mondtad?
Hát spontán jött.
Spontán? Egy házasság spontán jön? remeg a hangja.
Anya, ne kezdj. Felnőtt vagyok, saját döntéseimet hozom.
Még sosem láttam azt a Márta!
Holnap meglátod. Jó ember, tetszeni fog.
Zsuzsanna ül, képtelen mozdulni. A sokk olyan erős, hogy a szavak elakadnak a torkában.
Anya, mondd valamit mondja Antal, leül a földön.
Mit mondjak? Gratuláljak? Még csak most jöttél értesíteni!
Figyelmeztetek. Most.
Miután aláírtátok! Ez nem figyelmeztetés, ez tény!
Sajnálom, így lett.
Feláll, a saját szobájába megy, bezárja az ajtót, leül az ágyra, arca a tenyerébe fogja. Könnyek folynak, de visszatartja a nyögést.
Antal házasságot kötött, anélkül, hogy Zsuzsanna tudott volna róla, anélkül, hogy áldását kérte volna. Holnap egy idegen nő érkezik, és Zsuzsannának mit kellene éreznie? Örülni?
Az egész éjszaka nem tud aludni, forgolódik, gondolkodik, aggodalmaskodik. Ki az a Márta? Miért sietett a házasságra? Talán terhes?
Reggel nehéz fejjel és piros szemekkel kel fel. Antal már munkába ment, egy cetlire írt: Anya, este érkezünk. Kérlek, készíts valamit vacsorára. Szeretlek.
Szeretlek könnyen kimondható, de az ő érzései?
Zsuzsanna automatikusan főzni kezd: elteszi a levest, megsüt köfteket, készít salátát. A kezei maguktól mozognak, fejét pedig gondolatok töltik.
Estére felmos, port töröl, asztalt terít. A ház tiszta és otthonos, csak a lelke macskásan feszül.
Körülbelül nyolc órakor kinyílik az ajtó. Zsuzsanna a konyhában törli a kezét, szíve olyan gyorsan dobog, mintha ki akarna ugrani.
Anya, otthon vagyunk! szól fel Antal vidáman.
A folyosóba lépnek. A fiú egy lány mellett áll: magas, karcsú, hosszú világos hajjal, élénk sminkkel, harmincöt évesnek látszik.
Anya, ő Márta. Márta, ez az anyám, Zsuzsanna.
Jó napot mondja a lány kézfogással.
Jó napot mondja Zsuzsanna hideg kézzel.
Márta drága bőrkabátot, menő farmert, aranyláncot visel. Olyan, mintha egy magazin címlapjáról jött volna.
Antal mondta, hogy vacsorát főzöl. Micsoda kedves! csicsereg Márta, miközben leveti a kabátját.
Antacska. Zsuzsanna összefogta a szemöldökét. Senki sem szólította így a fiát.
Jöjjetek be a konyhába mondja szárazon.
A vacsora alatt Márta folyamatosan beszél, a házasságról, arról, milyen csodálatos Antal, mennyire boldog. Antal szemei szerelmesen ragyognak, minden szót befogva.
Zsuzsanna csendben eszi a levest, időnként bólint. Nem tetszik semmi. Nem tetszik a szemtelen lány, nem tetszik, ahogy a fia rá néz, nem tetszik, hogy minden ilyen hirtelen történt.
Zsuzsanna, szólíthatlak anyukának? kérdezi hirtelen Márta, pislogva.
Ahogy akarsz válaszolja hűvösen Zsuzsanna.
Ó, milyen szerencse! Nincs anyám, régen meghalt. Most egy csodás anyósra lelek!
A vacsora után Antal megmutatja a nőnek a lakást. Zsuzsanna a konyhában marad, a asztalt takarítja, hallja a hangjaikat, Márta nevetését, a lépéseiket.
Ez lesz a hálószoba mondja Antal.
Hol aludik majd az anyám? kérdezi Márta.
Hát, neki van saját szobája.
Á, persze.
Zsuzsanna összeráncolja az ajkát. Márta azt hitte, hogy feladja saját szobáját? Nem úgy van.
Este, amikor a fiatalok a saját szobájukba fektetik magukat, Zsuzsanna a sajátjában fekszik, a falon át hallja a halk beszélgetéseket, a nevetést. Egyedül és keserűen érzi magát.
Reggel korán kel, a szokásos módon a konyhába megy reggelizni. Márta egy órával később jelenik meg, ásít és nyújtózik.
Jó reggelt, édesanyám! cseng a hangja.
Jó reggelt morgol Zsuzsanna.
Hát te már reggelire is gondoskodsz? Milyen kedves!
Mindig reggelizek.
Én reggelente csak kávét iszom.
Antal nagyot reggelizik.
Nem lesz gond, megszokja mondja könnyedén Márta, miközben kávét tölt magának.
Zsuzsanna a serpenyőben fordítja a túrós csuszktésztát. Megszokja ez a lány már tervezi a fia szokásait változtatni.
Antal jelenik meg, leül az asztalhoz. Zsuzsanna ráteszi a tányérra a csuszktésztát, teát önt.
Köszönöm, anya mosolyog.
Antacska, tényleg ezt fogod enni? szúrja Márta. Ennyi kalória!
Mindig így reggelizem.
Én inkább figyelnék az alakra.
Antal a feleségre, aztán az anyára néz. Zsuzsanna elfordul, hogy ne mutassa meg, mennyire fáj.
Reggel után Márta elkezd rakni. Hoz három hatalmas bőröndöt, rengeteg dobozt. A fiú szobájában helyezi el, szekrénybe teszi.
Antacska, hol tároljam a sminkemet? Kevés hely van!
Nem tudom, majd megtalálunk.
Kérjük anyát, hogy a fürdőszobabeli polcot szabadítsa fel.
Zsuzsanna, miközben elhalad, megáll.
Nincs szabad polc a fürdőszobában.
Hogy nincs? néz ki a szobából Márta. Ott egy egész szekrény van!
Ott vannak a dolgaim.
Tudnád eltolni egy kicsit?
Nem tudom.
Márta szomorúan néz Antalra.
Anya, kérlek, szabadíts fel egy polcot kérdezi a fiú.
Zsuzsanna csendben elmegy a fürdőszobába, átrendezi a táskáit, felszabadít egy polcot, visszatér és becsukja a szobát. Újra könnyek tömítik a szemét. Úgy érzi, idegen a saját otthonában.
Egy hét után Márta már berendezkedett. Bútorokat cserél, képeket akaszt.
Zsuzsanna, átrendezzük a kanapét? javasolja. Így kényelmesebb lesz!
A kanapé már húsz éve ezen a helyen áll.
De a változás jó!
Nem akarok változást.
Jaj, ne! Antacska, mondd anyának, hogy ez jobb lesz!
Antal igyekszik mindkettőnek megfelelni. Végül a kanapét áthelyezik. Zsuzsanna csak belép a saját szobájába.
Márta nem szeret főzni. Bejön a kész ételhez, eszik, piszkos edényeket hagy. Zsuzsanna csendben takarít utána.
Anya, olyan vagy, mint egy házimunka gépe! csodálkozik Márta. Én egyáltalán nem tudok főzni.
Meg lehet tanulni.
Miért? Te már ilyen jól főzöl!
Zsuzsanna érzi, hogy a vőlegényi csak őt használja. Nem akar dolgozni, mindent rá hárít.
Egy este Márta a kanapén lóg, tévét néz.
Márta, menj el a boltba, kérlek. Nehéz nekem.
Ó, Zsuzsanna, ma fáradt vagyok! Kérdezzük Antacska?
Antal dolgozik.
Akkor te magad menj! Mindig jársz.
Zsuzsanna bevett egy táskát, elindul. A könnyek újra nyomják a száját, a boltba sem akar menni a vőlegény. Lassan felmászik a lépcsőn, a táska húzza a karját, a mellkasában lüktet. Egy szinten áll meg, levegőt vesz.
Otthon Márta még a kanapén hever, Antal még nem jött.
Visszatértek! Mit hoztatok?
Zsuzsanna szótlanul a konyhába megy, kibontja aVégül Zsuzsanna, Antal és Márta egyetértettek, hogy a ház közös otthon maradjon, ahol mindenki tisztelettel és szeretettel osztozik a teret, és így a csendes, meleg családi élet továbbra is békésen folytatódik.
