Megtalálod a szerelmedet – Ne siess, minden a maga idejében jön el! Polina különös, régi hagyománnyal bírt: minden évben, szilveszter előtt, ellátogatott egy jósnőhöz. Budapest nyüzsgő forgatagában új jósnőt találni nem volt nehéz. Polina magányos volt. Hiába próbált megismerkedni rendes, udvarias fiatalemberrel, mindhiába: úgy tűnt, a jófiúkat már rég “elvitték a szilveszteri nagytakarításban”… – Idén megtalálod életed párját! – jelentette ki ünnepélyesen a titokzatos, sötét szemű jósnő, miközben kristálygömbjébe nézett. – Hol? Mikor és merre? – türelmetlenkedett Polina. – Minden évben ezt mondják nekem, aztán telik az idő, és semmi. A jósnőt ajánlották neki, mint a legerősebbet a városban. Polina határozottan követelte, hogy mondja meg pontosan, hol találkozik vele, különben nem lesz szívbajos az értékelésekkel… A jósnő a szemét forgatta, érezte, hogy ebből nehezen lesz szabadulás. Tudta, ha most nem talál ki valamit, Polina itt marad záróráig, feltartva a sorsukat kereső várakozókat. – A vonaton fogod megismerni őt! – mondta végül csukott szemmel. – Egy magas, szőke férfit látok, igazi herceget… – Jaj, milyen izgalmas! És melyik vonaton, mikor? – ragyogott fel Polina arca. – Az év utolsó napjaiban, utazz ki a Keleti pályaudvarra, a szíved majd súg, melyik jegyet kérj… – Köszönöm! – örömködött Polina, és már rohant is a taxihoz. A jegypénztárnál elfogyott kicsit a lelkesedése, bámulta a menetrendet: merre vegye a jegyet? – Mondja, hová utazik? – mordult rá a jegykiadó hölgy. – Debrecenbe… December harmincadikán… Fülkés kocsiba, kérem… – dadogta Polina. Már látta is lelki szemei előtt, ahogy a gyéren megtöltött fülkében teázik, és egyszer csak belép Ő, a Nagy Ő… Otthon gyorsan pakolt, indult az esti vonatra. Nem gondolt a következményekre, hogy mit is fog csinálni szilveszterkor idegen városban. Csak remélte, a jósnő jóslata hamarabb beteljesül. Olyan rossz érzés volt, hogy senki sem várja, különösen ünnepekkor, mikor mindenki szeretteivel vásárol, főz, ajándékoz – ő kivétel… Pár óra múlva már teázott a fülkében, pont mint elképzelte, de csak egy idős nénike lépett be, jókora csomaggal… – Jó estét! – köszöntötte a néni, és lehuppant a szemközti ülésre. – Ez biztos az ön helye? – értetlenkedett Polina. – Persze, aranyom, nem tévedtem… Polina rájött, mekkora butaságot csinál, menekülni akart, de a vonat elindult. – Miért akartál leszállni? – érdeklődött a néni, majd elővette a házi pogácsákat, hogy megkínálja. – A lányomhoz utaztam, most sietek haza, a fiamék jönnek, együtt ünneplünk… – Szerencsés lehet… Én lehet, hogy a pályaudvaron töltöm a szilvesztert… – búslakodott Polina. Aztán megnyílt, elmesélte az egészet: jóslat, magány, remény. – Kislányom, ne rohanj, nem kell sietni! Mindenki megtalálja a párját, amikor eljön az idő – intette a néni. Másnapra Debrecenben voltak. Polina segített a néninek leszállni, ő maga tanácstalanul állt. – Gyere velem, drága! – invitálta az asszony. – Díszítsünk együtt fát, készítsünk ünnepi asztalt, családban az ünnep! – Kínos lenne… – hezitált Polina. – Ugyan, az pályaudvaron ücsörögni kellemesebb lenne? – nevetett az asszony. Polina elfogadta, ezen a szélviharos, zord estén jobb otthon ülni, mint kóborolni. Otthon várták: Sanyi, a szőke, sudár fiú, épp segített karácsonyfaállításban. – Sanyi, segítek, de nem vagyok egyedül – árulta el az asszony, majd összeismerkedett Polinával. Polina zavarban volt, másnapra akart hazautazni, de a fiatalok meggyőzték, maradjon még. – Ne siess, Polina, holnap elmegyünk a korcsolyapályára, maradj még! – hívta Sanyi. – Jó, maradok, örömmel! Következő szilvesztert már négyesben ünnepelték: Sanyi, Polina, Sanyi anyja és kis Artúr… Te hiszel a szilveszteri csodákban?

Meg fogod találni a szerencsédet. Nem kell sietni. Mindennek megvan a maga ideje.

Réka furcsa, régi szokással rendelkezett. Minden év végén, szilveszter előtt elment jósnőhöz. Mivel Budapesten lakott, nem volt nehéz új jósnőt találni.

Azért ment mindig, mert Réka magányos volt. Akárhogy próbált megismerkedni egy rendes, tisztességes férfival, mindhiába. Úgy tűnt, minden jófiút már régen “elkapkodtak”

Idén megtalálod a szerencsédet! jelentette ki ünnepélyesen a sötét szemű jósnő, miközben a fénylő kristályt bámulta.

Hol? Hol fogom megtalálni? kérdezte türelmetlenül Réka. Minden évben ezt mondják. Telnek az évek, és még sosem találkoztam vele.

Ajánlották önt nekem, mint a legerősebb jósnőt. Követelem, hogy pontos helyet mondjon! Különben borzasztó hírnevet csinálok magának fenyegetőzött a lány.

A jósnő felhúzta a szemöldökét. Látta, hogy nem lesz könnyű dolga Rékával, hiába próbálja eltávolítani. Tudta, hogy ha most nem füllent neki valamit, a lány estig ott fog ülni, feltartva mindenki sorát.

Vonaton fogsz vele találkozni! mondta csukott szemmel. Most látom is magas, szőke, és nagyon jóképű. Mint egy mesebeli herceg

Nahát! örvendezett Réka. De melyik vonaton, és pontosan mikor?

Szilveszter előtt! nevetgélt tovább a jósnő. Menj ki a Keletibe. A szíved majd megmondja, merre vegyél jegyet

Köszönöm! mosolyodott el boldogan Réka.

Réka kiment a jósnő lépcsőházából, azonnal taxiba pattant, és kihajtott a Keleti pályaudvarra. Az állomáson, a jegypénztár ablakánál már kevesebb lelkesedéssel nézte a menetrendet. Nem tudta eldönteni, hova vegyen jegyet

Mondja! szólt ki ingerülten a pénztáros.

Debrecen Harmincadikára. Fülkés kocsi, hebegte Réka.

Elképzelte, ahogy a kényelmes fülkében ül, teát szürcsöl, és hirtelen nyílik az ajtó, belép Ő, az álomférfi

Otthon gyorsan elkezdett pakolni, hiszen késő este indul a vonata.

Nem gondolt a következményekre, sem arra, mit csinál majd egy idegen városban szilveszterkor. Egyetlen vágya volt, hogy a jóslat minél előbb beteljesüljön.

Hiszen már nagyon rosszul esett magát feleslegesnek érezni. Ez különösen az ünnepeken fájt. Mindenki családostól vásárolt az ünnepi asztalhoz, ajándékokat adott egymásnak. Mindenki, csak ő nem

Pár óra múlva Réka egy fülkében ült teával a kezében. Pont úgy, ahogy elképzelte. Már csak a herceget kellett várni, hogy belépjen az ajtón.

Jó estét kívánok! köszönt egy idős néni, miközben hatalmas bőröndjét tuszkolta be a fülkébe. Hol a másik ülés?

Ott pislogott Réka, a szemközti polcra mutatva. Biztos, hogy jó kocsiban ül, néni?

Nem tévedtem, drágám, mosolygott a nagymama, és lefoglalta a helyét.

Elnézést, engedjen át, mormolta Réka. Végre rájött, milyen butaságot csinál. Engedjen ki! Meggondoltam magam!

Várj, előbb elteszem a táskámat, mondta a nagyi, nem értve, mire készül Réka.

Most már mindegy elindultunk, sóhajtott Réka. Most mit csináljak?

Miért akartál hirtelen leszállni? érdeklődött az asszony.

Réka nem válaszolt, inkább az ablak felé fordult. Megértette, hogy a néni nem hibás semmiben, saját magának köszönheti a bajait.

Közben Kató néni elővett pár friss, házi túrós batyut, és megkínálta Rékát.

A lányomhoz mentem látogatóba, mesélte Kató néni. Most sietek haza, jön a fiam és a menyasszonya, együtt ünnepeljük a szilvesztert.

Milyen szerencsés Én biztosan a pályaudvaron várom az újévet… jegyezte meg szomorúan Réka.

Szépen-lassan Réka elmondta a néninek az igazat a jósnőkről és a kalandjáról.

Te kis bolond! Minek jársz ilyen csalókhoz? csóválta a fejét Kató néni. Meg fogod találni a szerencsédet. Nem kell sietni. Mindennek megvan a maga ideje

Másnap Réka leszállt Debrecenben, ahol még sosem járt korábban. Segített a néninek kiszállni a vonatból, és ott maradt tanácstalanul.

Köszönöm, Réka! Boldog új évet kívánok! búcsúzott Kató néni.

Magának is! mosolygott szomorúan Réka.

Az asszony nézte a lányt, nem tudta, mivel vigasztalhatná. Érezte, hogy a pályaudvaron ünnepelni nem túl jó évkezdés.

Réka, gyere velem haza, ajánlotta Kató néni váratlanul. Feldíszítjük a fenyőt, terítünk ünnepi asztalt

Jaj, az kínos lenne zavartan húzódozott Réka.

A pályaudvaron ülni kevésbé kínos? kacsintott Kató néni. Menjünk, nem vita.

Réka végül elfogadta a meghívást. Kató néni jól mondta: odakint hóvihar tombolt, így nem volt értelme a pályaudvaron maradni.

Marci és Csenge már otthon vannak, mosolygott Kató néni.

Marci látta az ablakból, ahogy édesanyja érkezett a taxival. Kint várta már a lift előtt, hogy elvegye a táskát.

Szia, Marci. Ma nem egyedül jöttem, vendéget is hoztam. Réka, ő Kató néni régi barátnőjének lánya, kacsintott Kató néni Rékára.

Szuper! köszönt Marci. Fáradj be, Réka.

Réka ránézett a magas, szőke, jóképű fiúra, és elpirult. Pontosan ilyen férfit képzelt korábban a vonaton. Hát a sors ismét tréfát űz vele

Hol van Csenge? tudakolta Kató néni.

Anya, Csenge már nincs és nem is lesz. Nem szeretnék erről beszélni. Rendben? zárta le Marci.

Rendben… bizonytalanodott el Kató néni.

Este mindenki az asztalnál ült, búcsúztatták az óévet.

Réka, meddig maradsz nálunk? kérdezte Marci mosolyogva, miközben salátát rakott a tányérjára.

Reggel már indulok, mondta bánatosan Réka.

Nagyon nem szeretett volna ilyen gyorsan távozni ebből a kedves otthonból. Mintha mindig ismerte volna már Kató nénit és Marcit.

Nem értem, miért kell mindig rohanni? dohogott Kató néni. Réka, vendégeskedj még egy kicsit!

Tényleg, maradj velünk! Van egy szuper műjégpályánk, holnap este kimehetnénk! Ne siess annyira, kérte Marci.

Meggyőztetek, mosolygott Réka. Örömmel maradok.

A következő szilvesztert már négyen ünnepelték: Kató néni, Marci, Réka és a kis Ádám

Önök hisznek a szilveszteri csodákban?

Nekem ekkor világossá vált: bármilyen nehéznek és magányosnak tűnik is az út, türelemmel minden eljön, csak nem szabad erőltetni. A sors ismeri a maga időzítését, nekünk csak bízni kell benne.

Rate article
News 24 Justall
Megtalálod a szerelmedet – Ne siess, minden a maga idejében jön el! Polina különös, régi hagyománnyal bírt: minden évben, szilveszter előtt, ellátogatott egy jósnőhöz. Budapest nyüzsgő forgatagában új jósnőt találni nem volt nehéz. Polina magányos volt. Hiába próbált megismerkedni rendes, udvarias fiatalemberrel, mindhiába: úgy tűnt, a jófiúkat már rég “elvitték a szilveszteri nagytakarításban”… – Idén megtalálod életed párját! – jelentette ki ünnepélyesen a titokzatos, sötét szemű jósnő, miközben kristálygömbjébe nézett. – Hol? Mikor és merre? – türelmetlenkedett Polina. – Minden évben ezt mondják nekem, aztán telik az idő, és semmi. A jósnőt ajánlották neki, mint a legerősebbet a városban. Polina határozottan követelte, hogy mondja meg pontosan, hol találkozik vele, különben nem lesz szívbajos az értékelésekkel… A jósnő a szemét forgatta, érezte, hogy ebből nehezen lesz szabadulás. Tudta, ha most nem talál ki valamit, Polina itt marad záróráig, feltartva a sorsukat kereső várakozókat. – A vonaton fogod megismerni őt! – mondta végül csukott szemmel. – Egy magas, szőke férfit látok, igazi herceget… – Jaj, milyen izgalmas! És melyik vonaton, mikor? – ragyogott fel Polina arca. – Az év utolsó napjaiban, utazz ki a Keleti pályaudvarra, a szíved majd súg, melyik jegyet kérj… – Köszönöm! – örömködött Polina, és már rohant is a taxihoz. A jegypénztárnál elfogyott kicsit a lelkesedése, bámulta a menetrendet: merre vegye a jegyet? – Mondja, hová utazik? – mordult rá a jegykiadó hölgy. – Debrecenbe… December harmincadikán… Fülkés kocsiba, kérem… – dadogta Polina. Már látta is lelki szemei előtt, ahogy a gyéren megtöltött fülkében teázik, és egyszer csak belép Ő, a Nagy Ő… Otthon gyorsan pakolt, indult az esti vonatra. Nem gondolt a következményekre, hogy mit is fog csinálni szilveszterkor idegen városban. Csak remélte, a jósnő jóslata hamarabb beteljesül. Olyan rossz érzés volt, hogy senki sem várja, különösen ünnepekkor, mikor mindenki szeretteivel vásárol, főz, ajándékoz – ő kivétel… Pár óra múlva már teázott a fülkében, pont mint elképzelte, de csak egy idős nénike lépett be, jókora csomaggal… – Jó estét! – köszöntötte a néni, és lehuppant a szemközti ülésre. – Ez biztos az ön helye? – értetlenkedett Polina. – Persze, aranyom, nem tévedtem… Polina rájött, mekkora butaságot csinál, menekülni akart, de a vonat elindult. – Miért akartál leszállni? – érdeklődött a néni, majd elővette a házi pogácsákat, hogy megkínálja. – A lányomhoz utaztam, most sietek haza, a fiamék jönnek, együtt ünneplünk… – Szerencsés lehet… Én lehet, hogy a pályaudvaron töltöm a szilvesztert… – búslakodott Polina. Aztán megnyílt, elmesélte az egészet: jóslat, magány, remény. – Kislányom, ne rohanj, nem kell sietni! Mindenki megtalálja a párját, amikor eljön az idő – intette a néni. Másnapra Debrecenben voltak. Polina segített a néninek leszállni, ő maga tanácstalanul állt. – Gyere velem, drága! – invitálta az asszony. – Díszítsünk együtt fát, készítsünk ünnepi asztalt, családban az ünnep! – Kínos lenne… – hezitált Polina. – Ugyan, az pályaudvaron ücsörögni kellemesebb lenne? – nevetett az asszony. Polina elfogadta, ezen a szélviharos, zord estén jobb otthon ülni, mint kóborolni. Otthon várták: Sanyi, a szőke, sudár fiú, épp segített karácsonyfaállításban. – Sanyi, segítek, de nem vagyok egyedül – árulta el az asszony, majd összeismerkedett Polinával. Polina zavarban volt, másnapra akart hazautazni, de a fiatalok meggyőzték, maradjon még. – Ne siess, Polina, holnap elmegyünk a korcsolyapályára, maradj még! – hívta Sanyi. – Jó, maradok, örömmel! Következő szilvesztert már négyesben ünnepelték: Sanyi, Polina, Sanyi anyja és kis Artúr… Te hiszel a szilveszteri csodákban?