Az exmenyem megjelent a karácsonyi vacsorán, és mindannyian lefagytunk.
Amikor este 20:47-kor megszólalt a csengő december 31-én, mindenki a családban úgy nézett egymásra, mintha tűzriadót hallottunk volna. Anyukám elejtette a fakanalat a bablevesbe. Apukám félbeszakította a Mennyből az angyalt a refrénnél. Én pedig majdnem megfulladtam a bejglitől.
Kit várunk még egyáltalán? kérdezte anyu, fejben gyorsan átfutva, ki van már itt.
Az öcsém, Gábor felnézett a kanapéról, ahol épp építőkockákat tornyozott a négyéves kislányával, Zsanett-tel. Látszott, hogy egy pillanat alatt elfehéredik.
Nem hiszem el motyogta.
De el kellett hinni, mert amikor kinyitottuk az ajtót, ott állt Edina az exmenyem fél éve egyik kezében egy tál francia salátával, a másikban egy üveg Egri Bikavérrel.
Család! kiáltotta ragyogó mosollyal. Boldog új évet!
Olyan csend lett, hogy a sonkavágó késsel is fel lehetett volna hasítani.
Edina kezdtem óvatosan, keresgélve a megfelelő szavakat. Hát, nem úgy volt, hogy?
Hogy elváltam Gábortól? fejezte be helyettem, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Persze, hogy elváltam. De TŐLE váltam el, nem tőletek. Mi most Gáborral ünneplünk? Ugyan már. Ez a családdal van.
Anyukám áldott legyen a diplomatikus lelke reagált először.
Hát végülis van benne logika.
Anya! háborgott Gábor.
Edina néni! kiáltott Zsanett, és egyből odarohant, hogy átölelje.
Na, ott mind megéreztük, hogy ebből ma már nincs visszaút.
Ez volt életem legfurcsábban harmonikus, mégis totálisan szürreális vacsorája. Edina a megszokott helyére ült, segített tálalni a töltött káposztát, és olyan természetességgel nyújtotta oda a sót Gábornak, hogy mindenkinek leesett az álla.
Kérsz még krumplipürét? kérdezte Gábortól.
Igen, köszi válaszolta ő, teljesen zavarodottan.
Még mindig úgy horkolsz, mint egy traktor?
Edina, kérlek
Az új barátnődnek tudnia kell róla. Fontos.
NINCS új barátnőm!
Akkor még várni kell ezzel, látom.
Apám a lábamra lépett az asztal alatt, miközben fuldoklott a nevetéstől. Anyám pedig úgy tett, mintha hirtelen elképesztően érdekes lenne a vörösbor a poharában.
De igazán meghökkentő az volt, amikor ajándékozásra került a sor. Edina ugyanis mindenkinek hozott valamit, még Gábornak is neki egy A meditáció és dühkezelés kézikönyve című könyvet.
Néha nagyon rá tudsz feszülni a szelektív hulladékgyűjtés témájára magyarázta gyengéden, miközben Gábor kicsomagolta az ajándékot, látványosan összeharapva a fogait.
Aztán végképp minden ellenállás szertefoszlott, amikor Zsanett elaludt a kanapén az anyja ölében a feje, a lábai az apja combján. Edina és Gábor összenéztek olyan pillantást váltottak, amit csak két ember ért, akik valaha fontosak voltak egymásnak.
Te akkor is a családhoz tartozol suttogta anyu, a kezét Edina kezére téve. Akármi is volt, vagy lesz, ez nem változik.
Ahogy mosogattam vacsora után, azon agyaltam, mennyire tökéletesen defektes, és mégis mennyire a miénk ez a család.
Gábor bejött a konyhába, Zsanettet átkarolva, hogy kivigye a kocsihoz.
Hazaviszlek mondta Edinának egy sóhajjal, amiben már csak beletörődés volt.
Micsoda lovag! Látod, miért mentem hozzád feleségül?
Látod, miért váltam el tőled?
De mindketten nevettek. Na, szerinted ebből mi lesz jövőre?
