Új év sziluettjét a családi nyaralónkban akarjuk ünnepelni. Én jöttem a kulcsokért szólalt meg Máté testvére, Ágnes és közölte:
Miért mennétek a nyaralóba? Otthon ketten is kiválóan megünnepelhetitek az évfordulót. Nálunk viszont hat nagycsalád él: három gyerek, akiket már a szünidőn el kell foglalkoztatni! kiáltotta Rozália, csupán a frusztrációját elrejtve. Tudod, milyen az, ha három gyerekkel élni kell?
Nem ismerem nyugodtan válaszolta Léna. Mátéval még a gyerekek gondolatát sem vetettük fel. Először lakást és stabil állást kell találnunk, aztán jöhet a család.
Hát nem, mi sem mit sem terveztünk! tiltakozott Rozália.
Akkor csak a gyermeksegélyből éltek jegyezte meg Léna. Gergő állásról állásra ugrál, nincs állandóság. Én nem akarok így élni!
Ez a mi ügyünk. Ne számold a másik pénzét! vágott vissza Rozália. Szóval, adod a kulcsokat?
Nem tette határozottan Léna. Már megbeszéltük, hogy barátainkkal ünnepelünk ott.
Akkor egyeztess újra! Ha a kulcsot nem kapom kedvesen, felhívom Mátét, és elmondom, mennyire durva vagyok veled fenyegetve szólalt meg Rozália.
Nyugodtan, csak jöjjön el a szökőkút, amennyi csak akar mosolygott Léna.
Rozália csalódott arccal távozott a lakásból.
***
A nyaraló, amit a menyasszony kíváncsian szemlélte, Léna nagymamájától örökölték. A nagymama már nemzeti kincs egész évben a városban élt a gyermekei felügyelete alatt.
A nyaraló valójában egy igazi falusi ház volt minden kényelemmel. Öt évvel ezelőtt a szülők egy melléképületet építettek, hogy fürdőszobát rakjanak be Valéria néninek, s beépítették a légkondicionálót is.
Nagyanyó, Valéria, makacsul ellenállt a városba költözésnek, de ahogy a tél közeledett, egyre inkább a költözésre gondolt. Határozottan megtiltotta a ház eladását, és felszólította, gondozza a kertet, hogy egyetlen fa se szenvedje meg a fagyot.
Léna megkérte szüleit, bízzanak meg őt a ház felügyeletével. Gyerekként nyáron a nagymama kertjében játszott, és ezek a visszatérő emlékek a legfényesebb színekben ragyogtak.
Mátét meggyőzve, Léna elhatározta, hogy kozmetikai felújítást végez: papírt cserél, mennyezetet fest, lámpákat cserél, és néhány régi bútort modern darabokra cserél.
Pénz és erő felesleges többletbe került, de a végeredmény egy kényelmes menedék lett, ahol bármikor szívesen töltik a hétvégéket. Így a fiatal pár gond nélkül meghívta barátait az újévi összejövetelre.
Ekkor lépett be Rozália, és követelte, hogy Léna adja át neki a házat. Mert Máté fiatalabb, ezért nekem kell alárendelni! harsogta, de Léna nem érti, miért a nagymama háza a vitatéma, és nem érzi magát bűnösnek a szigorú elutasítása miatt.
Rozália dühétől pirosra vált arca, pedig testvérének a munkahelyére akart megjelenni. Máté eleinte értetlenül nézett, miközben testvére betört a részlegébe.
Máté! kiáltotta hangosan, hogy felhívja a kollégák figyelmét. Beszélnünk kell!
Csendet! szaggatta Máté. Itt dolgozók vannak. Talán te még nem érted, mi ez. Menjünk a dohányzóba.
Máté egy cigarettát szíjt, és már előre érezte, hogy a testvére látogatása nem hoz jó hírt.
Mit akarsz? kérdezte röviden.
A nyaraló kulcsait! sikított tovább Rozália.
Melyik nyaraló? zavarodott Máté. Á, a falusi házról beszélsz?
Pont arról bólintott Rozália, száját pici kacsmokká összegyűjtve. Már megterveztem, hogyan ünneplem az új évet! Szóval a feleségedkel kell beszélned, és megkapni a kulcsot.
Még ha tudnék is, nem csinálnék ilyet. Hogy merésztél ilyen követelést? kérdezte Máté felháborodva. Ma már december 25., és az emberek időben szólítanak a terveikről!
Nem tanítasz meg élni, apró részlet! kiáltott a testvér.
Csak öt év különbség van köztünk! Ha gyerekkorban ez feltűnt, most már nem, próbálta megnyugtatni Mátét a testvér. A szünetem véget ért, ideje hazamenni.
Rozália még elégedetlenebben távozott, de nem szándékozott feladni.
***
December 31-én Léna rohanva rohangált a boltokban, míg Máté utolsó munkanapja lassan pereg. Ő biztosította, hogy délután már szabad lesz, és minden időben lesz, de felesége még aggódott.
Szerencsére minden a terv szerint alakul, és hat órakor a fiatalok megérkeznek a faluba. Kicsit nehéz volt betölteni a házat, de kilenc órára a vendégek már összegyűlnek, hogy asztalt terítsenek, nyársat sütnek, és búcsút mondjanak az évnek.
Máté, úgy tűnik, valaki érkezett jegyezte Léna. Valószínűleg Irén és Péter előbb jöttek, hogy segítsenek. Ők a legpontosabbak nálunk! mosolygott.
Megköszöntem nekik a csomagokat válaszolta Máté.
Persze, örült Léna, érzelmei szabadon áramlottak. Végre úgy telik az új év, ahogy mindig is álmodta: a szabadban, kedves barátok között.
Máté gyorsan felkapta a dzsekit, és kiment a udvarra. Amikor kinyitotta a kaput, megdöbbent.
Szia, testvér! kiáltotta Rozália, és mindkét arcát csókolta. Boldog új évet!
Máté csak lassan talált vissza a valóságba, amíg Gergő a kocsiból csomagokat húzott ki, Rozália pedig a buli részleteiről beszélt, de Máté már csak a testvérének jelenlétével küzdött.
Végül a fejét rázva ezt mondta:
Mit csináltok itt? Már egy héttel ezelőtt egyeztettünk!
Tudod, felhúzta a szemöldökét Rozália. Ez a te döntésed, én csak nem mondtam, hogy beleegyezek.
Máté, miért ragadtatok be? szólt be Léna, mikor meglátta a házat. Rozália? kérdezte meglepődve a férj testvére felé.
Igen! nyilatkozta a testvér. Nem minden megy úgy, ahogy te szeretnéd, gúnyosan tette hozzá Rozália.
Mikor Gergő az első csomagokkal akarta betenni a házba, Máté szorosan megfogta a kezét.
Nem mész be mondta durván.
Rozália, miközben a gyerekek övét lazította, azonnal Mátéra vetett haragot fordult.
Engedd el Gergőt azonnal! kiáltott.
Nem engedem. Gyűjtődjünk és menjetek el most! emelte a hangját Máté.
Mit mondtál? kérdezte Rozália csípős hangon, miközben a testvérét bántotta.
Mit hallottál!
Nem megyünk sehova válaszolta szemtelenül a nő. Egy egész autó gyerekünk van.
Szeretem a unokatestvéreket, de ma máshol fogják ünnepelni az új évet magyarázta Máté. Nem léphetnek be, adta hozzá fenyegetően.
Hívod a rendőrséget? szarkasztikusan kérdezte Rozália.
Nem hívnám, ha nem lenne karácsony előtti este közbelépett Léna. Jobban mennétek, ha békén hagynátok, különben a barátnőm egy bokszoló férfival jön, ő biztosan nem engedi őket át. kacagott.
Azt gyanítod, hogy fenyegetsz? folytatta Rozália.
Nem, de valóban fenyegetek. Menjetek! parancsolta Léna.
Mátéval együtt becsukták a kaput, nem engedve be a nem kívánt vendégeket. Rozália és Gergőnek csak hazafelé indulni maradt, útközben Rozália Gergőt alaposan megveregetett.
Nem tudtad már eltolni? kiáltotta. Mi a fura!
Végül hazatértek, ahol már évek óta éltek. Ott élt még Rozália anyja, Éva Lászlóné, aki már öt éve nem beszélt a fiával a házassága óta.
Most én sem fogok beszélni Mátéval mondta Éva Lászlóné, miközben kabátját a sarokra dobta.
Mi? kérdezte Éva Lászlóné szűk szemekkel.
Kizárták a nyaralóból. Tudod mi ez? szólalt meg a nő. Ez még rosszabb! A felesége is akarta a rendőrséget, mintha tolvajok lennénk.
Ezért nem beszélek vele. Emlékszel, amikor el akartam költözni hozzájuk, és ők ellenálltak? Azt mondták, egy szobás lakás nem elég, gondoljunk a gyerekeinkre!
Ó, ne beszélj, anya! Lilla tönkretette Mátét.
A gyerekek közben szerteszét szórták a házat, míg Rozália és Éva Lászlóné pezsgőt kortyolgattak, és az Élet csodái című filmet nézték, miközben Gergő a konyhában kavarogott.
Léna és Máté végre megérkeztek a vendégekkel, és készülődtek az ünnepre. A körülöttük lévő nevetés, boldog arcok mindent átjártak. Léna halkan odahúzta Mihályt a zsúfolt tömegből, és suttogta:
Azt kell elmondanom.
Kihúzta a terhességi ultrahang képet.
Tényleg? nézte meglepődve Mihály. Gyermekünk lesz?
Igen bólogatta Léna.
Máté átölelte feleségét, csókolta, és mosolyogva kiáltotta:
Ez a legszebb ajándék!
