Nóri nem hitte el, hogy ez tényleg vele történik. A férje az egyetlen, akit támaszának tartott ma azzal állt elő, hogy Nem szeretlek.
Az egész jelenet olyan abszurd volt, hogy Nóri lefagyott, mint elromlott számítógép, miközben a férje rohangált, pakolta a cuccait, csörgette a kulcsokat. Nyilván, pont ez kellett neki most. Hiszen alig pár hete váratlanul meghalt az édesapja, s neki nemhogy engednék szomorúnak lenni, még az ősz hajú anyjára és a huga Mónira is vigyáznia kellene Móni, 18 évesen, egy súlyos koponyasérülés után, mozgáskorlátozott lett. Ők a szomszéd kisvárosban éltek. Kisfia, Áron, idén szeptemberben kezdte az első osztályt. Júniusban bezárt a cége, azóta munkanélküli lett. És most a férje is
Nóri leült az asztalhoz, fejét a kezébe temette és keserűen sírt.
Jaj Istenem, mihez kezdjek? Most hogy éljek tovább? sóhajtott. Áron! El kell mennem érte az iskolába!
A mindennapi kötelességek elvonszolták végül a szobából.
Anya, sírtál?
Nem, Áronka, nem.
A nagypapi miatt sírsz? Anya, nagyon hiányzik!
Nekem is, kisfiam. De erősnek kell lennünk. Nagypapa is mindig az volt. Most már jó helyen van a Jóistennél, pihenhet végre, ami életében sosem sikerült neki.
Hol van apa?
Apa?… Szerintem megint elutazott munkába. Na mesélj, mi volt az iskolában?
Hát, élni kell tovább. Nem szeret jó, ezt nem tudja megoldani. Hiszen erőltetni nem lehet. Már elnézett valamit ebben a nagy hajszában.
Amíg Áron evett és játszott az apró katonáival, Nóri gépen nézelődött, amit a férje hátrahagyott. Soha, de tényleg soha nem kutakodott korábban. Belépni egyszerű volt, a bal felső sarokban ott vigyorgott a postafiók. Vili nem tudta még törölni az utolsó levelet. Őszintén szólva, tele van szerelmes üzenetekkel csak már nem neki. Akit tíz évig aranylányának hívott nyolc éven át harcoltak a gyermekért, s végül a mi anyánknak is szólította.
Most minden véget ért. Ehhez valahogy hozzá kellene szokni.
De előbb munkát kéne találni! Senkit sem érdekel már, hogy diplomás. A munkaügyi központban kapott pár ezer forintos segély nem oldott meg semmit.
Mi történt? Miért vált nulláról idegen emberré az a korrekt, gondoskodó, felelősségteljes férj? Egyszerű magyarázata volt: biztos bekattant. A közös ház amit évek óta építenek nincs kész. Szerencsére van tető a fejük felett, egy szoba lakható.
Munkát akarok, szinte üvölteni tudnék! mondta magában Nóri, de sírni se volt idő.
Napokig próbált állást keresni. Semmi eredmény! Az első osztályos gyerek és a friss egyedüllét a lehetőségeit minimálisra csökkentették. Egy este csengett a telefon, a keresztkomája, Róbert volt az.
Nóri, visszajött a férjed?
Nem.
Na, raktárosnak eljönnél?
Ez most komoly?
Komoly! Tudom, nincs kedved viccelődni Vili után. Rendelkezésedre áll ebédszünet, amikor elmehetsz Áronért vagy intézhetsz napközit. 250 ezer a fizu. Kevés, persze, de több, mint a semmi. Holnap hozunk nektek egy zsák krumplit, hagymát meg egy kiscsirkét.
Róbert, három tyúkom van otthon, azok tartanak minket kajával, a tojásokkal.
Azokat ne vágjátok le, ki tudja, mennyi tojást tojnak még!
Köszönöm. Hogy van Gabi?
Szuper. Gabi bírja. Igazi hős.
Keresztkomája mindig ilyen volt. Felesége, Gabika, átesett már kemón és műtéten, mégsem panaszkodott soha, pedig most minden teher az ő vállán. Sosem volt panaszkodó. Nóri felsóhajtott: van remény. Hála Istennek. Ő mindig segít. Köszönet neked, keresztkomám!
Az új munka nem volt bonyolult, s a szünetekben magára maradva, tudott sírni, gondolkodni: mi történt?
Teltek a napok, hetek, hónapok. Egy év múlva Nóri már kezdett enni, aludni, nevetni, örülni Áron sikereinek. A férje árulása csak akkor szúrt bele újra, amikor az eljött, hogy hétvégére elvigye Áront. Nóri nem gördített akadályt, a kapcsolatuk nem lehetett Áron szerencsétlensége. Meg akarta kérdezni: miért voltam rossz? De tudta, nem erről szólt, hanem arról, hogy az ex hirtelen, rajongva más nőt talált magának. Eszébe jutott egy magyar film sora: A szerelem csak az első kanyarig tart, utána kezdődik az élet. Nálad a szerelem és az élet sosem váltak szét. Nála?
Az ősz kellemesen folytatta a nyarakat: meleg volt, zöldek a fák, az utcán vidám gyerekzsivaj, a kertben a színes dáliák és krizantémok ragyogtak. Épp aznap, amikor Nóri felfigyelt Misi hosszú pillantására, kicsit jobban sütött a nap, valamivel hangosabb volt a zene szemből, talán épp itt volt a találkozás ideje két magányosnak a sors forgatókönyve szerint.
Hölgyem, segítsek? Így cipekedni nem élet!
Már megszoktam.
Baj, ha ilyen szép nőnek megszokássá válik a málháskodás.
Ön mindenkinek segít, aki csinos? Itt lesi a vevőket a bolt előtt?
Hát, vártam, vártam, nézegettem, végre megtaláltam a szépséget!
Nevetés egyenesben, de nem lehetett bírni tényleg, potyogtak a könnyei.
Misi vagyok mosolygott, kezet nyújtott, nevetés még a szemében ugrált.
Nóri.
Nórika, Nórika, másé a szíved! Ismeri ezt a slágert?
Nem. De már nem vagyok férjnél.
Komolyan? Ez ám a főnyeremény! Olyan nők, mint maga, csak álomban akadnak, s még szabad is! Minden pasi elvesztette a látását vagy eszét?
Látom, a humorral nincs gondja. És komolysággal?
Az is megvan. Nóri, mit szól ma egy mozihoz, beszélgetéshez?
Sajnos nem lehet. Áronért mennem kell a napközibe.
Nem hiszek a fülemnek! Magának van fia? Alig húsznak néztem ki, milyen napközi?
Harmincöt vagyok.
Én is. Ez ám az egyezés! Tényleg azt hittem, sokkal fiatalabb.
Most már?
Próbálom feldolgozni. Minden férfi fia születéséről álmodik. Maga csak úgy közli, hogy egyedül van. S a gyerek apja? Hol van ő?
Most erről nem beszélnék.
Rendben. Akkor hétvégén. Mehetünk kisfiával gyerekfilmet nézni.
Hétvégén az apjával találkozik.
Nóri, nem akarom kínozni magát. De ha akad szabad pár órája, hívjon. Itt a névjegyem. Gyerekhematológus vagyok, mondja a kártya.
Ennél komolyabb munkát nem ismerek.
Sok szép nőt nem lelek, az is igaz.
Rendben Misi, ha úgy alakul, felhívom.
Várom!
Milyen szép volt ez az ősz! Mintha ajándék lett volna. Napfény simogatta a leveleket, a színek keveredtek, fantasztikus palettát adtak. Meleg, szép napokon bejárták a városi parkokat. S az ő gyengédségük átszakította a múlt sebeit, s őszi táncot jártak a lehulló levelek közt. Olyan óvatosan közeledtek egymáshoz, hogy Nóri is meglepődött: mennyire vonzza ez a különleges férfi. Másfél hónappal a találkozás után Nóri merészkedett elő, s hívta Misit egy teára
Nórika, ne haragudj, nem megyek most hozzád. Nekem fontos ez a mostani érzés, ezt magam akarom helyretenni. Megbízol bennem?
A hétvégén elutaztak a közeli szentendrei tájvédelmi parkba, ahol Misi bérelt egy kis házat, szinte miniatűr kastélyt. Bent tiszta és otthonos volt, de Nóri semmit sem látott, csak Misi óriási, mélybarna szemét, s elveszett benne, belefulladt az ölelésébe. Nem is tudta, hogy a férfi és nő közti intimitás lehet ilyen édes.
Misikém, hol vagyok, mi történik? Mintha meghalnék. Úgy szeretlek. Hogy tudtam nélküled élni? Veled minden annyira jó!
Gyönyörű vagy! Én vagyok a legszerencsésebb!
Pár hónap, s elválni is nehéz lett tőlük.
Nórika, gyere hozzám feleségnek!
Misikém, a hónap vége a válásom.
S azonnal, utána el is veszem. Még ellopja valaki a lányomat!
A lány nem tétel. Magának van gazdája, szerelme. De, Misikém, légyszi, ne legyen felhajtás, csak házasodjunk. S vigyél vissza abba a kis kastélyba, ahol rögtön a feleséged lettem örökre.
Lesz, ahogy szeretnéd, kedvesem!
A tanúk csak Róbert és Gabika voltak. Anya és Móni táviratban gratuláltak. Hamar elköltöztek a Misi által bérelt kétszobás lakásba, amit kettesben újítottak fel: igazi, bensőséges hely lett. Áron szobáját Misi külön kitalálta már rég ismerős volt neki a fiú. De Áron, akinek mindene az anyja és az apja, nehezen nyílt meg Misi előtt.
Nórika, ne haragudj, de nézzük meg Áron vérét, valahogy sápadt.
Ugyan, Misikém, sokat aggódik. Rossz volt feldolgozni, hogy elváltunk, remélte, talán nem történik meg. Egy cikkben olvastam, hogy a gyereknek a szülők válása akár rosszabb lehet, mint egyikük halála.
Igen, bölcs asszony vagy. Én is átéltem gyerekként a válást, világvége volt. De vérvétel lesz, rendben, kisfiam?
Misi lehajtott fejjel ment haza. Nóri rögtön érezte, baj van.
Nórika, ne ijedj meg. Változás van Áron vérében, megéreztem sajnos. Holnap magammal viszem.
Ez csalás volt, mintha az örömöt valami durván meg kellene fizetni. De ilyen áron? Leukémia. Micsoda szó!
Elkezdődött másfajta élet. Nóri szabadságot vett ki fizetés nélküli alapon, nem tudta elképzelni, hogyan bírná Áron nélküle a szurit, infúziókat, vizsgálatokat. Fogta Áron kezét: Kitartás, kisfiam! Te vagy a legerősebb barátom! Mi mindig együtt voltunk és együtt leszünk!
Ha Nórinak már nem volt ereje, Misi elzavarta pihenni, maga vigyázott a gyerekre. Aludni nem nagyon lehetett inkább bámulta a plafont.
A volt férj hívta, hogy költözzön ki a befejezetlen házból.
Én majd foglalkozom a fiammal. Jöjjön hozzám az igazi otthonába.
Jobban tennéd, ha meglátogatnád!
Most nem tudom. Elutazom.
Misi megölelte Nóri vállát:
Ne aggódj, Nórika, mindent megkeresünk magunknak. Fő az újrakezdés!
Mégis dühös vagyok. Sok pénzt kerestem. Mindet a házba fektettem. Ez kell most, hogy ki akarnak lakoltatni?
Ne törődj vele. Minden erődet Áronba fektesd. Én elintézek mindent. A család a mindenem.
És a vérkép?
Dolgozunk rajta. Rossz még.
Csendben sírt. Áron nem tudhatja, hogy baj van.
Misi bácsi, mi van a véremmel?
Tudod, a vérben vannak piros és fehér hajók. Most csatáznak.
És ki nyer?
Még a fehérek.
S mi lesz utána?
Segíts a pirosaknak.
Anya, vigyetek el innen! Elfáradtam.
Én is gondoltam, hogy elviszünk a kis kastélyunkba. Szép idő van. Sétálunk az erdőben.
A tavasz ezernyi virággal borította a kertet, erdőt. Bolyongtak hármasban, örültek minden levélnek, szálnak, de volt, amikor Áron magába zárkózott.
Mi van, kisfiam, rosszul vagy?
Ne zavarj, anya. Épp tengeri csatát vívok.
Az apró vakáció gyorsan véget ért. Áron egészségesebbnek nézett ki, pirosabbak lettek az arcai.
Anya, hol van apa?
Dolgozik, fiam.
Már megint? Mindegy.
Visszatérve a klinikára új vérvétel jött. A laborvezető maga jött jelenteni.
Dr. Mihály, merre vitte a fiát?
Ide, a folyópartra, a tájvédelmi parkba. Miért?
Minden rendben. Remisszió! Tiszta vér!
Misi ugrálva rohant a szobába.
Áron, mit csináltál otthon? Jobb vagy! Ne sírj, Nóri. Gyógyul. Mi volt az erő titka?
Papa, emlékszel a hajós mesére? Mindig a pirosokkal nyertem meg a tengeri csatát.
Nagy megrázkódtatás, válás, újrakezdés, anyai és testvéri felelősség, elveszített apa, első osztályos kisfiú, munkahely megszűnés, férj távozása… Natasha nehéz pillanataiban végül egy váratlan találkozás: szerelem a doktorral, akitől új reményt kap – de ekkor kiderül, hogy kisfia, Aléska súlyosan beteg, mégis együtt, az összetartás, bizalom és szeretet erejével gyógyulás és boldogság felé indulnak egy magyar kisvárosban.
