VÁRVA VÁRT BOLDOGSÁG
A mai nap volt a legboldogabb Viola életében. Sugárzott örömében! Tizenkét év telt el úgy, hogy nem sikerült anyává válnia. Ma viszont csodálatos hírt kapott gyermeke lesz. Van-e ennél szebb hír egy nő számára? Mindenki, aki már megélte az anyaság örömét, ezt igazolhatja.
Viola a fellegekben járt. Szinte percenként megérintette pocakját, és ragyogó mosollyal beszélgetett a kicsivel, aki még csak két és fél hónapos volt a szíve alatt.
Viola és Mihály még egyetemistaként, fiatalon ismerkedtek meg. Együtt tanultak a Budapesti Egyetemen, együtt diplomáztak, és három hónappal később esküvőjük is megtörtént. Nagyon boldogok voltak egymással. Ám fél év házasság után Viola kezdett aggódni. Mihály nyugtatta, mondogatta, hogy minden rendben van, várjanak türelemmel, minden jóra fordul és biztosan lesz gyermekük.
Két további év után Viola kezdte elveszíteni a reményt. Orvoshoz fordult, de komoly bajt nem találtak nála. Mihály megértette Viola állapotát, igyekezett őt kirángatni szomorúságából: sétákra vitte, körülvette gondoskodással, ám Viola napról napra egyre szomorúbb lett. Így telt el tizenkét hosszú év, melyben Viola sosem tapasztalta meg teljes családi boldogságát.
Egyszer aztán, egy meleg júliusi napon, Viola sétálni indult, amíg a férje dolgozott. Elmélyülten, lassú léptekkel haladt, nem vette észre maga körül a világot. Leszegett fejjel teljesen belemerült a saját gondolataiba.
Egyszer csak egészen közelről megszólalt egy vékonyka hang:
Lehet, hogy Te vagy az én anyukám?
Viola hirtelen megállt, mintha villám csapott volna bele. Felemelte a tekintetét, és meglátott egy három éves forma kisfiút a kerítés túloldalán, aki a vasrácsot szorította kis kezeivel, és figyelmesen nézett rá.
Viola hirtelen nem tudta, mihez kezdjen. Végül, erőt véve magán, lassan odalépett hozzá. Ez egy gyermekotthon volt távolabb más gyerekek játszottak az udvaron.
Viola nézte az aranyos fiúcskát, de szavakat nem talált. Gondolatai cikáztak. Érezte, hogy ez a pillanat mindent megváltoztathat számára. Hosszasan figyelte a kisfiút, majd megkérdezte:
Nem emlékszel az anyukádra? Milyen volt ő?
Nem, sose láttam. Ezért állok itt, és várok. Talán felismeri engem, ha elhalad előttem.
Igazad van mondta Viola, boldogan, remélve, hogy talán ő lehet az a várva várt anya.
Hogy hívnak?
A nevem Kristóf.
Viola határozott lett. Már nem volt kétsége afelől, hogy mindent megtesz, hogy örökbe fogadja ezt a fiút. Talán maga a sors vezette ide, ehhez a kerítéshez.
Nekem is volt egy kisfiam évekkel ezelőtt, de elveszítettem mondta szelíden. Őt is Kristófnak hívták, azóta is keresem. Lehetséges, hogy te vagy ő?
A kisfiú vidám lett, és nevetve kiáltotta:
Igen, igen! Te vagy az anyám! Téged ismertem fel! Te vagy az!
Apró kezei átértek a rácson, és Viola, feléje hajolva, szorosan átölelte őt.
Akkor most azonnal bemegyünk az igazgatóhoz, és elmondjuk, hogy megtaláltuk egymást! Hazaviszlek.
Hurrá! kiáltotta a fiú.
Viola a boldogságtól lépett be az otthon épületébe Kristóffal.
Végre Kristófnak is lesz anyukája! mondta a nevelő, szívből örülve nekik.
Elkezdődtek a papírmunkák, bizottsági vizsgálatok, hosszadalmas várakozás Violának mindez szinte ködben zajlott. Kristóf mindent megértett és hitt benne, hogy az anyukája végre érte jött. Viola pedig Mihályt is felkészítette az új családtagra. Együtt berendezték a gyerekszobát, vettek bútort és minden szükséges holmit. Mihály nem mondhatott nemet az örökbefogadásra, amikor látta, mennyi öröm költözött felesége szemébe.
Eljött a várva várt nap is! Kristóf most már hivatalosan is a fiuk. Kéz a kézben mentek haza, sugárzó boldogsággal. Az otthon, mely tizenkét évig csendes volt, megtelt apró léptek zajával és felszabadult Papa, nézd! kiáltásokkal. Viola kinyílt, minden szeretetét Kristófnak adta. Mihály pedig a világ legjobb apja lett.
Az idő telt, Kristóf nőtt és örömet okozott szüleinek. Egy szép reggelen azonban Viola rosszul érezte magát. Mihály aggódva vitte orvoshoz, ahol elképesztő hírt kaptak: Violának gyermeke lesz! Szavakba sem lehetett önteni örömüket.
Izgatottan várták a család új tagját. Eljött a nap, megszületett a teljesen egészséges kislány, Flóra. Így vált teljessé a család.
Viola szívében tudta, hogy Flóra csodája azért jött el, mert egy napon nem ment el egy kerítésnél álló kisfiú mellett. A jóságos tettek mindig meghozzák gyümölcsüket. Az igazi boldogság nem jön terv szerint azokhoz érkezik, akik képesek szívüket feltétel nélküli szeretet előtt megnyitni.
