2024. január 5., péntek
Anyám beteg lett az ünnepek előtt, így Klárával a feleségemmel itthon maradtunk Szilveszterre Budapesten. Csendesen, családi körben telt az újév, semmi felfordulás. A barátaink, Eszter és Miklós, eléggé csalódottak voltak, hogy nem tartjuk a szavunkat, és az utolsó pillanatban visszamondtuk a közös vidéki házba utazást. Ki gondolta volna, hogy éppen most, az ünnepekre ágynak esik édesanyám?
Klára egész nap maga alatt volt emiatt, bűntudata volt, hogy így alakult. Január másodikán felhívta Eszter, és panaszkodni kezdett, mennyire nyomorúságosan telt hármuknak az újév egy szűk zuglói lakásban. Klárát újabb hullámként öntötte el a sajnálat.
Hallgatta Eszter szavait:
Képzeld, jött az anyósom 31-én, mert valami baj van a radiátorával! Azt mondta, nálunk lakik, míg a közös képviselet megjavítja a csöveket! Esküszöm, elválok Miklóstól az anyja miatt!
Sajnálom… sóhajtott Klára. Tudom, milyen nehéz neki is a betegség. Bárcsak segíteni tudnék neked…
Tudnál! vágta rá Eszter. Add kölcsön a kulcsot a ti balatoni házotokhoz. Miklóssal odaköltöznénk, hadd maradjon itt az anyós egyedül, legalább a saját idegeit tesztelheti!
Klára elgondolkodott. Sajnálta Esztert, de nem tudta, mit szólna ehhez Vince. Hivatalosan a ház Vince nevén van.
Ezt meg kell beszélnem Vincével… mondta végül.
Természetesen, értem. Megígérem, nagyon óvatosan bánunk majd mindennel nyugtatta Eszter.
Na, meg a hó is betemetheti az utat… Nem hívunk traktorost, szólt Klára.
Semmi baj, van egy Suzuki Vitara, elmegyünk vele mindenhol!
A kazánt már régóta nem ellenőriztük, még mielőtt berendezkednétek, érdemes lenne…
Miklós évekig dolgozott ilyen gépeken hidd el, ha bármi elromlik, még meg is szereli!
Eszter olyan meggyőzően beszélt, hogy Klára végül hajlott arra, miért is ne? Megígérte, hogy visszahívja.
Nálam folytatódott a tanakodás. Klára a barátságunkat emlegette, hogy már régen együtt szerettünk volna az ünnepekre vidékre menni, ha Anyám nem lett volna rosszul…
Ez nem lesz egyszerű. Anyámat se hagyhatjuk itthon jegyeztem meg.
Azért tanácskoztam veled. Én magamtól nemet mondanék, de Eszter annyira panaszkodik… magyarázta Klára.
Végül arra jutottunk, ha tényleg rajtunk múlik Eszter és Miklós házassága, legalább a házat adjuk kölcsön.
De a gondokat majd oldják meg maguk, ne zaklassanak minket, mondtam ki végül.
Eszter boldogan távozott a kulccsal, biztosítva minket: mindenről beszámol majd.
Az út a Balaton-felvidéki házig több mint három óráig tartott, a hely álomszép, messze a fővároshoz képest. De ahogy sejtettük, a nagy havazás miatt a házhoz vezető utat szinte lehetetlen volt megközelíteni még terepjáróval is. Eszterék elakadtak, felhívták Klárát.
Mit csináljunk? kérdőre vontak minket.
Forduljatok vissza. Senki nem takarít utat harmadikán, mindenki ünnepel tanácsolta Klára.
Három órát utaztunk! Balatoncsicsón van egy traktoros, akit Vince ismer, ugye?
Igen, szokott takarítani mondta Klára.
Add meg a számát!
Fél óra múlva újabb hívás:
Nem veszi fel a telefont. Hívd fel Vince-t! Biztos az ismeretlen számokra nem válaszol.
Vince végül rávette a traktorost, aki egy órán belül odament. Egész idő alatt égtem a türelmetlenségtől. Eszter újra és újra hívogatott, mikor jönnek már, mikor érnek már oda. Mi végül lekapcsoltuk a telefonokat, elegünk lett a stresszből.
A házhoz érve csak egyikük, Miklós vállalta, hogy ásót ragad, így sikerült bejutni a házba. A radiátorok nem fűtöttek rendesen, így a kazánnal kellett foglalkozni, Miklós viszont nem boldogult újra telefonált.
Két órán keresztül magyaráztam neki, hogy működik az öreg gépezet.
Ilyet még nem láttam ez valami antik darab, mondta Miklós.
A lényeg, hogy működik! vágtam rá egyre türelmetlenebbül.
Persze, a gondok nem szűntek meg. Eszter minden aprósággal hívta Klárát: “Hol van a serpenyő?”, “Miért fázunk még mindig?”
Este felé kikapcsoltuk a mobilokat, hogy pihenhessünk. Reggelre vagy harminc nem fogadott hívás várt minket.
Klára idegesen visszahívta Esztert.
Hol voltatok? roppant neki.
Aludtunk
Baj volt a szaunánál, füstszag lett, majdnem megégtünk!
Komolyan?
Igen! Miért nem mondtátok, hogy van záródugó a kéményen? Szerencse, hogy Miklós rájött.
Bocsánat, nem gondoltam, hogy az első nap már szaunáztok…
Persze, vendégségben vagyunk, mindent kipróbálunk! Meg sem találtuk a grillt.
Az elromlott, mentegetőzött Klára.
Akkor miért nem szóltatok?! Hogy sütünk így húsokat? háborgott Eszter.
Eszter, most komolyan, ezek nem szállodai szolgáltatások. Számomra sok minden bőven elég volt, csak ne égessétek le a házat! vágta el a hívást feleségem.
Átadtam Klárának, hogy nyugodtan mondja meg: akinek grillre van szüksége, menjen le a faluba, ott árulnak eldobhatókat.
Ezután Eszter jóval kevesebbet zaklatott minket. Talán leesett neki, hogy kezd elegünk lenni ebből.
Másnap Vince vetette fel, kéne érdeklődni, mi újság.
Eszter inkább üzenetben jelzett: “Minden rendben.”
Vége lett a téli szünetnek, Anyám jobban lett. Klára rábeszélt, hogy menjek le a kulcsokért, vegyem át a házat, nézzek szét, milyen állapotban hagyták.
Másnap elintéztem, majd hazaértem, de nagyon rossz hangulatban voltam, Klára nem értette, mi történt.
Eszter később áthívta, a szomszéd utcában lakott.
Végre nyugtom van, az anyós visszaköltözött! mesélte.
Klára megígérte, átugrik.
Ott Eszter átnyújtott egy listát:
Mindent összeírtam mondta.
Mi ez?
Amit nálatok vettünk az ottlét alatt: traktoros díja, elektromos hólapát, új grill, szén, gyújtós, grillrács, három égő, és illóolaj a szaunába.
Ezt miért mutatod?
Minden itt maradt nálatok, használjátok egészséggel!
Köszönöm… értetlenkedett Klára.
Úgy gondoljuk, logikus felezni a költségeket!
Ugye viccelsz? húzta fel Klára a szemöldökét.
Komolyan mondom! Ha lett volna grill, nem vettünk volna újat! Hólapátot is azért szereztünk be, mert nem volt használható. Meg a traktoros is le kellett hívnunk, ültünk kocsiban, ment a benzin. Szaunához sem volt illóolaj. Mindent venni kellett!
Eszter, ez túlzás. Ez nem szálloda, nem tartunk készleten szaunaolajat vagy grillkészletet. Az elektromos lapátot, grillt, illóolajat és minden egyebet vihettek magatokkal. Amit szükségesnek éreztetek, azt saját belátásotok szerint vettétek. A traktoros miatt sem fizetek, saját felelősségből mentetek le. Az égőket kifizetem, mondta Klára, és 1.500 forintot utalt Eszternek. Majd szó nélkül távozott, és többé nem reagált az üzenetekre. Az összes nálunk maradt dolgot összecsomagoltuk, futárral visszaküldtük.
Anyám helyrejött, így újra vidékre járhatunk hétvégente. Eszterékkel már nincs közös program, a barátság szépen elhalt. Többé nem adjuk kölcsön a házat, talán furcsának tartottak minket, de így jártunk jól.
Azt hittem, segítek, de ha valaki annyira hálátlan, jobb, ha megtanulja: néha az a legjobb segítség, ha nem segítesz. Azóta óvatosabb vagyok, kit engedek be az otthonunkba. Ez volt a nagy tanulság idén.
