Ha még egyszer szemétnek nevezed a főztemet, az utcán fogsz enni! mondta Júlia a anyósának.
Júlia a karórájára pillantott fél hét volt. György hamarosan hazaér a munkából, míg Piroska néni már a nappaliban ült, lapozgatott egy magazint, és időnként haragos pillantásokat vetett a konyha felé. Az őszi alkony leereszkedett Budapestre, és a lakásban egyre hidegebb lett.
Júlia bekapcsolta a tűzhelyet, és ráhelyezte a serpenyőt. Ma csirkepaprikást készített, körettel és friss zöldségsalátával semmi különleges, de tápláló és finom. Öt éve, mióta György felesége lett, megtanult gyorsan és egyszerűen főzni, hiszen a fodrászszalonban töltött napok után kevés idő maradt gasztronómiai csodákra.
Megint süt valamit hangzott a nappaliból. Az egész lakásban áll a szag.
Júlia szótlanul fordította a húsokat. Piroska néni hat hónapja költözött hozzájuk, miután eladta a külső kerületben lévő egy szobás lakását. Hivatalosan azért, hogy segítsen a hitelben, de valójában nem adott egy forintot sem, minden pénzét egy szanatóriumi utazásra és egy új bútorra költötte a szobájába.
A kulcs zörgött a zárban, és György belépett a hallba. Gyárban dolgozott mérnökként, mindig fáradtan, de jó kedvvel ért haza.
Szia, drágám csókolta meg György Júliát az arcán. Hogy vagy? Jó illat van.
A vacsora majdnem kész mosolygott Júlia a férjére. Menj, mosakozz, mindjárt tálalok.
György elment a fürdőszobába, Piroska néni pedig megjelent a konyhában. Az anyós magas, határozott nő volt, rövid hajjal, és szokása volt mindent nyersen kimondani, nem törődve mások érzéseivel.
Györgynek rendes ételre van szüksége, nem ilyen félig kész vacakra rázta a fejét Piroska néni, a serpenyőre nézve. Keményen dolgozik, te meg mit adsz neki? Valami félkész holmit?
Júlia letette a tányérokat az asztalra. Szalvéta, evőeszközök, kenyér. Minden a szokott helyén. Fél éve, mióta együtt éltek az anyóssal, már megszokta a folyamatos megjegyzéseket, és megtanulta figyelmen kívül hagyni őket.
Anyu, mit beszélsz? lépett ki György a fürdőszobából, és leült az asztalhoz. Júlia remekül főz.
Te csak azt hiszed, mert nem tudod, hogyan kell igazi házias ételt készíteni húzta fel a szemöldökét Piroska néni. Az én anyósom, nyugodjon békében, tíz embert is meg tudott etetni egyetlen levesből. De ez
Júlia feltálalta a csirkepaprikást körettel. György vett egy falatot.
Nagyon finom, köszönöm.
Piroska néni gyanakodva megvizsgálta az adagját, letört egy kis darabot, megrágta, és összehúzta a homlokát.
Miféle szemét ez?!
A szavak levegőben lógtak. Júlia megfagyott a salátástál a kezében, és mereven nézett az anyósára. Piroska néni tovább rágott, mintha semmi sem történt volna.
György letette a villát, és zavartan nézett először a feleségére, aztán az anyjára. Olyan csend lett, hogy hallani lehetett a falon lógó óra ketyegését.
Júlia lassan letette a salátástálat az asztalra. Feltáp
