Bocsánat, hogy így alakult.
Tibi, tényleg mindent becsomagoltál? Megnézzem még egyszer? kiáltottam, és megálltam a zárt fürdőszoba ajtaja előtt.
Lili, hagyd már! Minden megvan egy egész bőrönd, láttad válaszolta a zuhogó víz mögül. De a hangzása remegett. Vagy csak képzeltem?
A bőröndöt láttam. De azt, amit beleraktál azt nem motyogtam, és félreléptem.
Lili, csinálj nekem egy kávét! Erőset. Tej nélkül tette hozzá nyugodt hangon, miközben elzárta a vizet.
Bementem a konyhába, szó nélkül elővettem a kávéskannát, feltöltöttem vízzel, beleöntöttem a darált kávét, egy csipet sót ahogy szerette. Van kávégépünk, de Tibi imádja a főzött kávémat. »Olyan gondoskodó vagy«, mondta tegnap éjjel is, amikor későn ért haza a munkából, és látta, hogy ahogy a nagymamám szokta óvatosan becsomagoltam a vacsoráját egy kendőbe, hogy meleg maradjon.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban maradt később állítólag a munka miatt. Karrier, és ilyesmi. Előléptetésre készül. És én? Én csak álltam mellette. Főztem, vasaltam, tűrtem.
Isteni illata van ennek az isteni italnak! mondta Tibi, amikor bejött a konyhába, és a homlokáról fésülte a nedves haját. Leült az asztalhoz, és megfogta a csészét.
Lili, ma jön egy csomag rendeltem új ülésvédőt a kocsiba. Fogadd át, légyszíves. Utánvétel mondta, miközben egy kanál cukrot kevert a kávéjába.
Persze. Mint mindig ültem le vele szemben.
Rosszkor jön ez az üzleti út sóhajtott. De nem mondhatom le. Érted egy lehetőség, talán az egyetlen. Részlegvezető nem vicc.
Igen, persze Nem gondoltam volna, hogy ilyen pozícióért utazgatni kell.
A főnök kedve. Mindegy, még van fél órám, gyorsan dolgozok a telefonomról.
Felállt, és átment a szomszéd szobába. A csészéjét itthagyta. Na és? Nem haragszom nagyon feszült.
Megfogtam a csészéjét, amikor a telefonom rezgett egy üzenet. Kinyitottam.
»Lili, Tibi hazudik. Nem üzleti útra megy. Zsófival repül Olaszországba. Állítsd még meg, amíg lehet.«
Márta. Az öccse.
Valami bekattant a fejemben. Ő Zsófival? Ez nem lehet igaz. Tréfa? De Márta nem az a fajta, aki ilyeneket viccből ír. És soha nem hazudna.
A szemem előtt minden elmosódott. A levegő nehézzé vált, mint a beton. Alig lélegztem. Erőmön felálltam, vizet töltöttem magamnak és visszazuhantam a székre.
Sírtam volna. Kiabáltam volna. Összetörtem volna mindent. De a fejemben csak egy kérdés motoszkált: »Miért?«
Öklömbe szorítottam a dühömet. Rohantam volna hozzá, felpofozom, lehúzom a álarcát. De nem tettem. Nem érdemelte meg.
Hadd menjen. Én majd meglepetést készítek neki. Nem veszekedés tett.
Kinyitottam az internetbankot. A közös számlán 18 millió forint. Meglepő, de még itt is gyorsabb volt: 5 millió hiányzott. Az én pénzem, egyébként. Az én munkámból, a projektjeimből, az éjszakázásaimból. És ő elherdálta a megtakarításaimat egy nyaralásra a régi szerelmével.
Zsófiról tudtam. Tibi mesélt róla, Márta is megemlítette egyszer. Iskolai sztár, egy hercegnő. Kétszer hagyta cserben először egy idősebbért, aztán egy »nagy lehetőségű srácért«. És most visszajött. Tibi megint bedől neki. És hazudik.
Bárcsak őszinte lett volna: »Lili, mást szeretek. Sajnálom.« Fájna, igen. De nem így, mocskosan. Ehelyett mint egy patkány. Kivette a pénzt, az üzleti útról dumált, pakolt
Na jó. A maradékot is kiveszem. Ma. Minden fillért. Aztán válás. A cuccai? Futár a szüleihez.
Ránéztem a naptáramra holnap délben egy fontos online prezentáció. Ha jól megy, szabadságot veszek ki. Nem Olaszország, nem. Portugália talán. Vagy oda, ahol ő még sosem járt.
Lili, indulok, jobb, ha korábban elmegyek jött be a konyhába, tökéletesen öltözve, nyakkendővel.
Szia. Jó útat nyögtem ki, görcsösen szorongatva a csészét.
Mi ez a hang?
Képzelődés.
Hiányozni fogsz
Kétlem, hogy lesz rá időd.
Nem kisérsz ki az ajtóig?
Inkább elmosogatok.
Jó, akkor megyek.
Viszlát.
Becsapódott az ajtó. Tibinek fogalma sem volt, hogy örökre távozott. Holnap kicserélem a zárakat.
Leültem egy székre. Könnyek törtek fel belőlem. Keserűek. Csalódásból, megaláztatásból. Áruló.
Még egy üzenet Mártától:
»Lili, hogy vagy?«
Letöröltem a könnyeimet, és felhívtam.
Márta, honnan tudod?
Zsófi egyik barátnője mondta. Visszajött Tibihez. Megint bedől neki. Lili, sajnálom, hogy így
Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Nem állítottam meg. Hadd menjen.
Egy idióta. Harmadszor is cserben fogja hagyni.
Az ő döntése. Márta, ne mondd meg, hogy tudom.
Amúgy sem tenném. Elegem van belőle!
Köszönöm. Maradjunk kapcsolatban. Akkor is, ha elválnék.
Persze, Lili. Légy erős.
Újra kinyitottam az internetbankot. Még 1,5 millió hiányzik. Gyorsan! Nem. Megnyugodtam. Átutalom a maradékot anyukámnak. A saját anyukámnak. Nincs többé joga hozzá.
Anyu, küldök 17 milliót. A maradékot már kivette.
Mi történt,
