SZERELMI KÜLDETÉSEN – Varya, most mi van veled? – kerekedett el Róbert szeme, miközben felesége átnyújtja a rövidnadrágját meg a pólóját. – Semmi. Amíg te itt alszol, minden szerető elkel! – mondta a felesége, lehúzta róla a takarót, mire a hideg futkosott végig Róberten. – Miről beszélsz? – A tegnap esti szavaid után, miszerint közeleg a nap, amikor szeretőt szerzel, döntöttem. Eljött az idő, Robi. Fél hat van: kelj fel, indulj a szerelem hadszínterére! – De hát ez csak vita volt köztünk… Ne haragudj, nem gondoltam komolyan. – Dehogynem, teljesen igazad volt. Én hibáztam, hagytam kihunyni a szenvedély lángját. Már csak hamu maradt, amiben még krumplit se lehet sütni. Ezt most helyrerakjuk. Felkelni! – Kidobsz? – Dehogy dobollak ki, inkább lendületbe hozlak. Innentől minden nap mozogsz, amíg le nem megy a pocakod. Egy szerető nem olyan, mint a feleség – nem fogja elviselni a Michelin-figurát maga mellett. Felkelni, úgy mondom! Mivel felesége hajthatatlannak tűnt, Róbert sóhajtva lekászálódott az ágyról, s nagy nehezen magára húzta a rövidnadrágot. – Emlékeztess, hogy vegyünk neked úszónadrágot. Ezekben a családi gatyákban félek, hogy elfúj a szél a szerelmi fészekből. Tíz perc kocogás után, szigorú „edzői” felügyelettel, Róbert holtfáradtan vánszorgott vissza a házba, és majdnem a padlón maradt. – Hová-hová? – állította meg Varya. – Ágyban akarok meghalni, alvás közben. – Meghalás kizárt, most szeretőt keresünk, nem patológust. Irány a zuhany, minimum naponta kétszer. Nem kíméltél engem, legalább az idegent kíméld a természetes aromádtól. És a fogmosást is duplázzuk! – szólt ki a fürdőből. – A hajadat is alaposan mosd meg, megyünk fotózni. – Miért? – Kell egy normális fotó a társkereső oldalra. Én túl jól ismerlek, nem tudom objektíven lefényképezni az igazi alfahímet. – Varya, nem túlzás ez már? – Ne pazarold a szavaidat! Tartalékold a kedves kis hölgyeknek. Na, kezdjük a válogatást. Róbert kissé felélénkült: szeretett néha csak úgy, ártatlanul böngészni a társkeresőket, de most először tehette hivatalosan. Elkezdett mutogatni a fotókra. – Mi lenne ez? – Viccelsz? Róbert, a szeretőd miatt nekem kellene szégyenkeznem magamért, nem miattad. Na nézd már meg! A régi Suzukink is jobban mutatott eladás előtt. – Akkor legyen inkább ez. – EZ?! Róbert, mégis mit gondoljak majd magamról, ha a férjem egy „csakisvelem” típusra csábul el? Itt ez, nézd! – Elment az eszed? Ilyen nő sose válaszolna nekem… – Jaj, mit láttam meg benned? Tiszta Pinotchio, állandóan bizonytalan. Mivel fogtál meg 15 éven át? – A humorommal? – találgatta Róbert. – Ugyan már! Ha a nevetés tényleg hosszabbítaná az életet, már a mézeshetek alatt özvegy lettem volna. Inkább nézzünk neked normális öltönyt, hátha úgy több eséllyel jársz. – Elég, Varya, kibékülhetnénk inkább? – De hát hol van itt veszekedés? Egy szerető státuszszimbólum, a sikeres magyar férfi jele. És a sikeres férfi felesége is rang, úgyhogy egynél nem is állunk meg! A plázában Varya a legdrágább butikba vezette Róbertet, útközben szinte minden próbababa meztelen lett. – Varya, ez az öltöny annyiba kerül, mint négy téli gumi – tiltakozott Róbert. – Sebaj, gumit az után is veszünk majd a patikában, amilyen csak kell: téli-nyári, lehetőleg dupla védelmekkel. Nem kérek idegen csokrokat a házba! – Varya!!! – Mi van? A biztonság mindenek felett. Nem rollert választunk, hanem a derékszögen kívüli szerelmi háromszög harmadik csúcsát. Beszéltél már a főnököddel? – Mivel kapcsolatban? – Hát anyagilag! Két nőből egyet sem lehet normál fizetésből eltartani. Nekem jó lesz a bográcsgulyás, de a szerető mást igényel. Ott recept: egy vacsora, három pohár bor, ötcsillagos hotel – ha spórolsz, gyorsan romlik az alap. Végül Róbert kifogástalanul feszített az új öltönyben, nyakkendőben. – Látod, pont, mint az esküvőnk napján! – törölt könnyet Varya. – Nagyon jól áll önnek – szólt ki egy nő a szomszéd próbafülkéből. – Visszük! Szeretőt keresünk neki – büszkélkedett Varya. – Nem, köszönöm, nekem már három szeretőm is van – vigyorgott a nő. – Ilyet semmiképp se válassz – szólt Varya szigorúan –, nekünk hűséges kell és megbízható, mint egy másik bankkártya, ami biztonsággal átvihető. Gyerünk, illatszerbolt, egy kis parfüm, és mehetsz szerelmet hódítani. Még egy órát bóklásztak a bevásárlóközpontban, mire Varya elégedetten intett: – Kész vagy, Robi, már fénykép sem kell. Menj és ne feledd, amit tanítottam: légy magabiztos, elegáns és kitartó, pont, mint amikor eladtuk a Suzuki Matizt! Varya hazament levest főzni; Róbert elindult szeretőt hódítani, amire egész nap felkészítették. Egy óra múlva megszólalt a kaputelefon. – Jó napot, kedves hölgyem! Itthon van a férje? – A hang ismeretlen volt, mély, rekedtes, szenvedélyes, Varya szíve egyből hevesebben vert. – Ááá… nem, a szeretőjéhez ment. – Esetleg engedjen be, ajánlatom van önnek. A kaputelefon hívója annyira erotikus volt, hogy Varyának kiesett a merőkanál a kezéből. Még hőemelkedése is lett. Háromszor nyomta meg a kapunyitót. Róbert három percen belül egy vörös rózsacsokorral lépett be, és gyengéden oldalba tolta feleségét. A szűk előszobában hirtelen meleg lett. – Sírtál? – lepődött meg Róbert. – Kicsit. Azt hittem, mindent elrontottam, de rájöttem, hogy kellett a tűzhöz a fa. – Akkor… volna kedve ma este egy kellemes, érdekes társasági beszélgetéshez? – kérdezte Róbert, csillogó szemmel (és talán ötven gramm konyakkal). – Meghívlak egy étterembe, ahol elmesélem, milyen gyönyörű is vagy. Igaz történet lesz, de tetszeni fog. – S-s-szeretném – dadogta Varya, belelendülve a játékba. – Csak levesem lekapom a tűzről, meg felteszem a műszempillákat! – Addig rendelek taxit – bólintott Róbert. – Hová megyünk? – kérdezte Varya, arcán buta boldog mosollyal. – Az ötcsillagos étterembe! – Olyan itt nincs, csak a Ötsajtos Pizzéria. – Akkor oda. A szeretőmnek csak a legjobbat! – És a feleséged nem lesz féltékeny? – Igyekezni fogunk, hogy igen legyen – kacsintott Róbert.

SZERELŐ KERESÉSÉBEN

Réka, mi történt veled? bámult az ura, amikor felesége eléje vetett egy rövidnadrágot és egy trikót.
Semmi baj, Tiborom. Amíg te itt horkolsz, az összes szeretőt elhappolják előled! sziszegte asszonya, lerántotta róla a paplant, mire lúdbőrök egész hadserege rontott rá a védtelen Tiborra, aki reszketve próbált menekülni a reggeli hideg elől.
Miről beszélsz, Réka?
Azok után, amit tegnap mondtál, hogy már nincs messze a nap, mikor szeretőt tartasz, döntöttem. Most jött el az óra, Tibikém. Fél hat: felkelés, indulás a csábítás frontvonalára!
Ne már, csak vicceltem! Veszekedtünk, már elfelejtetted? Bocsánat, nem volt igazam.
Nem-nem, jól mondtad. Az én hibám. Hagytam, hogy a szenvedély lángja elfogyjon kettőnk közt. Az egész benzint magamra locsoltam. Most csak a hamu maradt, amiben már nem lehet megsülni, még krumplit sem sütnél benne. De majd most! Gyerünk föl!
Kilöksz otthonról?
Inkább beszorítalak. Minden nap mozogsz majd, míg a zsír le nem csorog rólad! A szerető nem feleség, nem bírja elviselni melletted a Michelin-gumiembert. Indulás, amikor mondom!
Tibor tudta, asszonya úgysem tágít, ezért szó nélkül kicsusszant az ágyból, s bűnbánóan magára erőltette a rövidnadrágot, még a kockás alsónadrágja fölött.
Emlékeztess, hogy vegyünk neked fürdőnadrágot, el ne repülj a hitvesi ágyból ebben az ejtőernyőben.
Tíz perc körözkör az udvaron, Réka szigorú szemével a fitnesz-edzők haragját idézve, Tibor holtan rogyott be a házba, majd a földön húzta végig magát az ágyig.
Hova kúszol?
Ágyon szeretnék méltósággal elhalálozni hősi álmomban.
Most nem lehet meghalni, szeretőt keresünk, nem halottkémeket. Irány a zuhany! Minimum kétszer naponta tisztálkodsz! Engem nem kíméltél az illataiddal, legalább idegen nőt ne mérgezz! Fogat is reggel-este kell mosni! hangzott át a fürdőajtón túl. Mosd meg jól a fejedet, ma fotóstúdióba megyünk!
Miiért?
Tisztes képet csinálunk neked a randioldalra. Én nem tudlak rendesen lefotózni, mert ismerlek, mint a rossz pénzt; nekem mindig a sörtől pocakos tésztakirályt látom benned, de mi most igazi alfahímet örökítünk meg.
Réka, most már elég lesz, ugye?
Kár szóval fecsérelni az energiád, tartogasd azt a leendő leánykák fülének. Gyerünk, nézzünk szét a kínálatban!
Tibor egész kicsit felvidult: imádta néha titokban rábámulni a nőkre a társkereső lapokon, hát most legálisan, következmények nélkül tehette. Mutogatni kezdette az ujjaival:
Esetleg ez legyen?
Ugye viccelsz?
Mi a baj vele?
Tibor, amikor meglátom a szeretődet, nekem magam miatt kelljen szégyenkeznem, ne miattad! Nézz már magadra! A régi Polskink eladás előtt jobban festett, mint ez az asszonyka. Ki lehetne írni: “Esélyes homlokfal-leválás, óvatosan bánni vele!”
Akkor inkább amaz.
AZT akartad mondani? Jaj, Tibor, hogy fogok a szomszédok szemébe nézni, ha a férjem egy ilyen “akárkivelt” csal meg?! Nézd, itt egy tökéletes példány!
Megőrültél? Ilyen rám sosem nézne
Jézusom Hová tűnt belőled a magabiztosság, Tibi? Mivel fogtál be engem tizenöt évvel ezelőtt?
Talán a humorommal? próbált nevetni Tibor.
Legyünk őszinték: ha tényleg a nevetés hosszabbítaná az életet, már a nászutat is özvegyen töltöttem volna! Nem kísértem a sorsot tovább, inkább szerzünk neked egy rendes öltönyt, s ráharap majd rád a nagyvad.
Elég, Réka, béküljünk ki!
Ugyan hol látsz te itt veszekedést? Szeretőre vadászni illő egy sikeres magyarnak! Az ilyen férj mellett nőnek is rang ügyelni. Talán ne is álljunk meg egy szeretőnél.
A WestEnd közepén Réka a legdrágább butik felé vonszolta Tibort, útközben lemeztelenítve minden próbababát.
Réka, ez a zakó meg nadrág egy garnitúra téli guminál is többet ér! nyögött Tibor, amikor betuszkolta a próbafülkébe.
Az se baj, gumit kapsz, amilyet akarsz, patikában. Téli, nyári, duplán védő. Nekem ki van zárva, hogy idegen virágcsokrok landoljanak idebenn.
Réka!!
Mi van, Réka?! A biztonság mindenek felett. Most nem rollert veszünk, hanem egy derékszöget igazítunk a szánalmas háromszögünkben. Egyébként már hívtad a főnököd?
Miért is kéne?
Anyagilag, nyilván! Két nőt akarsz fenntartani ily fizuban? Nekem még jó a lebbencsleves, de ez a szerető-képlet: egy vacsora, három pohár bor, öt csillagos szálló ha valamin spórolni próbálsz, szétcsúszik az alap.
Tibor végre beöltözött, és megigazította a nyakkendőt.
Jól nézel ki, mint az esküvőnk napján, törölgette a szemét Réka.
Ez nagyon jól áll önnek, súgta a szomszéd fülkéből egy nő.
Elvinné ön is? kérdezte Réka Ő most szeretőt keres!
Köszönöm, már nekem is van szeretőm, vigyorgott a nő, mindjárt három is!
Olyat Tibikém ne is próbálj, szigorított Réka nekünk biztos, megbízható kell, mint a másik bankban tartott tartalék-forint, amit biztonságos odatenni. Jöhet a parfüméria! Meglocsolunk, és indulhatsz is a mélyvízbe!
Még egy órát kóvályogtak a plázában, míg Réka végre megnyugodott.
Na, Tibor, most már megvagy. Fotó sem kell. Menj, és tartsd szem előtt, amit tanítottam: légy rámenős, úrias, öntelt, pont mint mikor eladtuk a Polskit.
Réka hazakullogott krumplilevest főzni, Tibor pedig felkészült, hogy meghódítsa azt a nőt, akire egész nap készítették fel ilyen ádáz kitartással.
Egy óra múlva a Réka lakásában megszólalt a kaputelefon.
Jó napot kívánok, kedves kisasszony. Az ura otthon van? valami ismeretlen hang kérdezte. Bársonyosan, forrón, vággyal, amitől azonnal szikra gyúlt Réka szívében, még a sípoló hangszóró is érzéki lett tőle.
Ajaj! csúszott ki a száján, ahogy a merőkanál a földre esett. Nincs, épp a szeretőjéhez ment.
Beengedne, ajánlanék valamit.
A buja hanghordozástól Rékát hol forróság, hol hideg rázta, már-már teát főzött volna, inkább háromszor lenyomta a kapucsengőt. Tibor három perc múlva piros arccal, virágcsokorral az ajtóban állt. Finoman oldalba tolta Rékát, az előszoba hirtelen fülledtté vált.
Sírtál? kérdezte Tibor a feleség piros szemét nézve.
Kicsit. Most már tudom, hogy a fa is kell a tűzhöz.
Akkor, engedélyezed, hogy egy bájos és izgalmas társaságban, történetekkel szórakoztassalak? a Tibor szemében állati vágy izzott, meg még úgy öt cent Várda. Étterembe hívlak, ahol csodás elbeszéléssel mesélem el szépséged krónikáit. Ez nem fikció, ez magyar valóság!
I-g-e-n suttogta Réka, játékkal teli hangon, csak levesem le a levest a tűzről és kifestem a pillám.
Addig rendelek taxit bólintott Tibor.
Hová menjünk? kérdezte Réka, hülye mosollyal.
Ötcsillagos étterembe!
Itt nálunk ilyen nincs, csak öt sajtféle pizzéria!
Az lesz a mi hattyúdalunk. A szeretőmnek csak a legjobbat!
S a feleséged nem lesz féltékeny?
Mindent megteszünk, hogy az legyen! villant egy huncut kacsintás Tibor szemében.

Rate article
News 24 Justall
SZERELMI KÜLDETÉSEN – Varya, most mi van veled? – kerekedett el Róbert szeme, miközben felesége átnyújtja a rövidnadrágját meg a pólóját. – Semmi. Amíg te itt alszol, minden szerető elkel! – mondta a felesége, lehúzta róla a takarót, mire a hideg futkosott végig Róberten. – Miről beszélsz? – A tegnap esti szavaid után, miszerint közeleg a nap, amikor szeretőt szerzel, döntöttem. Eljött az idő, Robi. Fél hat van: kelj fel, indulj a szerelem hadszínterére! – De hát ez csak vita volt köztünk… Ne haragudj, nem gondoltam komolyan. – Dehogynem, teljesen igazad volt. Én hibáztam, hagytam kihunyni a szenvedély lángját. Már csak hamu maradt, amiben még krumplit se lehet sütni. Ezt most helyrerakjuk. Felkelni! – Kidobsz? – Dehogy dobollak ki, inkább lendületbe hozlak. Innentől minden nap mozogsz, amíg le nem megy a pocakod. Egy szerető nem olyan, mint a feleség – nem fogja elviselni a Michelin-figurát maga mellett. Felkelni, úgy mondom! Mivel felesége hajthatatlannak tűnt, Róbert sóhajtva lekászálódott az ágyról, s nagy nehezen magára húzta a rövidnadrágot. – Emlékeztess, hogy vegyünk neked úszónadrágot. Ezekben a családi gatyákban félek, hogy elfúj a szél a szerelmi fészekből. Tíz perc kocogás után, szigorú „edzői” felügyelettel, Róbert holtfáradtan vánszorgott vissza a házba, és majdnem a padlón maradt. – Hová-hová? – állította meg Varya. – Ágyban akarok meghalni, alvás közben. – Meghalás kizárt, most szeretőt keresünk, nem patológust. Irány a zuhany, minimum naponta kétszer. Nem kíméltél engem, legalább az idegent kíméld a természetes aromádtól. És a fogmosást is duplázzuk! – szólt ki a fürdőből. – A hajadat is alaposan mosd meg, megyünk fotózni. – Miért? – Kell egy normális fotó a társkereső oldalra. Én túl jól ismerlek, nem tudom objektíven lefényképezni az igazi alfahímet. – Varya, nem túlzás ez már? – Ne pazarold a szavaidat! Tartalékold a kedves kis hölgyeknek. Na, kezdjük a válogatást. Róbert kissé felélénkült: szeretett néha csak úgy, ártatlanul böngészni a társkeresőket, de most először tehette hivatalosan. Elkezdett mutogatni a fotókra. – Mi lenne ez? – Viccelsz? Róbert, a szeretőd miatt nekem kellene szégyenkeznem magamért, nem miattad. Na nézd már meg! A régi Suzukink is jobban mutatott eladás előtt. – Akkor legyen inkább ez. – EZ?! Róbert, mégis mit gondoljak majd magamról, ha a férjem egy „csakisvelem” típusra csábul el? Itt ez, nézd! – Elment az eszed? Ilyen nő sose válaszolna nekem… – Jaj, mit láttam meg benned? Tiszta Pinotchio, állandóan bizonytalan. Mivel fogtál meg 15 éven át? – A humorommal? – találgatta Róbert. – Ugyan már! Ha a nevetés tényleg hosszabbítaná az életet, már a mézeshetek alatt özvegy lettem volna. Inkább nézzünk neked normális öltönyt, hátha úgy több eséllyel jársz. – Elég, Varya, kibékülhetnénk inkább? – De hát hol van itt veszekedés? Egy szerető státuszszimbólum, a sikeres magyar férfi jele. És a sikeres férfi felesége is rang, úgyhogy egynél nem is állunk meg! A plázában Varya a legdrágább butikba vezette Róbertet, útközben szinte minden próbababa meztelen lett. – Varya, ez az öltöny annyiba kerül, mint négy téli gumi – tiltakozott Róbert. – Sebaj, gumit az után is veszünk majd a patikában, amilyen csak kell: téli-nyári, lehetőleg dupla védelmekkel. Nem kérek idegen csokrokat a házba! – Varya!!! – Mi van? A biztonság mindenek felett. Nem rollert választunk, hanem a derékszögen kívüli szerelmi háromszög harmadik csúcsát. Beszéltél már a főnököddel? – Mivel kapcsolatban? – Hát anyagilag! Két nőből egyet sem lehet normál fizetésből eltartani. Nekem jó lesz a bográcsgulyás, de a szerető mást igényel. Ott recept: egy vacsora, három pohár bor, ötcsillagos hotel – ha spórolsz, gyorsan romlik az alap. Végül Róbert kifogástalanul feszített az új öltönyben, nyakkendőben. – Látod, pont, mint az esküvőnk napján! – törölt könnyet Varya. – Nagyon jól áll önnek – szólt ki egy nő a szomszéd próbafülkéből. – Visszük! Szeretőt keresünk neki – büszkélkedett Varya. – Nem, köszönöm, nekem már három szeretőm is van – vigyorgott a nő. – Ilyet semmiképp se válassz – szólt Varya szigorúan –, nekünk hűséges kell és megbízható, mint egy másik bankkártya, ami biztonsággal átvihető. Gyerünk, illatszerbolt, egy kis parfüm, és mehetsz szerelmet hódítani. Még egy órát bóklásztak a bevásárlóközpontban, mire Varya elégedetten intett: – Kész vagy, Robi, már fénykép sem kell. Menj és ne feledd, amit tanítottam: légy magabiztos, elegáns és kitartó, pont, mint amikor eladtuk a Suzuki Matizt! Varya hazament levest főzni; Róbert elindult szeretőt hódítani, amire egész nap felkészítették. Egy óra múlva megszólalt a kaputelefon. – Jó napot, kedves hölgyem! Itthon van a férje? – A hang ismeretlen volt, mély, rekedtes, szenvedélyes, Varya szíve egyből hevesebben vert. – Ááá… nem, a szeretőjéhez ment. – Esetleg engedjen be, ajánlatom van önnek. A kaputelefon hívója annyira erotikus volt, hogy Varyának kiesett a merőkanál a kezéből. Még hőemelkedése is lett. Háromszor nyomta meg a kapunyitót. Róbert három percen belül egy vörös rózsacsokorral lépett be, és gyengéden oldalba tolta feleségét. A szűk előszobában hirtelen meleg lett. – Sírtál? – lepődött meg Róbert. – Kicsit. Azt hittem, mindent elrontottam, de rájöttem, hogy kellett a tűzhöz a fa. – Akkor… volna kedve ma este egy kellemes, érdekes társasági beszélgetéshez? – kérdezte Róbert, csillogó szemmel (és talán ötven gramm konyakkal). – Meghívlak egy étterembe, ahol elmesélem, milyen gyönyörű is vagy. Igaz történet lesz, de tetszeni fog. – S-s-szeretném – dadogta Varya, belelendülve a játékba. – Csak levesem lekapom a tűzről, meg felteszem a műszempillákat! – Addig rendelek taxit – bólintott Róbert. – Hová megyünk? – kérdezte Varya, arcán buta boldog mosollyal. – Az ötcsillagos étterembe! – Olyan itt nincs, csak a Ötsajtos Pizzéria. – Akkor oda. A szeretőmnek csak a legjobbat! – És a feleséged nem lesz féltékeny? – Igyekezni fogunk, hogy igen legyen – kacsintott Róbert.