A menyasszony anyja ajándéka: Inkább semmit, mint ezt!
Zsófia és Bence épp megházasodtak. A lagzi zajlott, amikor a vőfély bejelentette: jött az ajándékozás ideje. Először a menyasszony szülei köszöntötték az ifjú párt, majd Bence anyja, Kovácsné Mária lépett elő egy nagy, világoskék csomaggal.
“Mi lehet benne?” suttogta Zsófia izgatottan Bencének.
“Fogalmam sincs. Anyukám titokban tartotta,” válaszolta a vőlegény tanácstalanul.
Másnapra halasztották a csomagok kibontását, amikor lenyugodtak a násznép. Zsófia javasolta, hogy a anyós csomagjával kezdjenek. Lecsavarták a masnit, felemelték a fedelt és megdermedtek a meglepetéstől.
Már régóta feltűnt Zsófiának Bence furcsa szokása: soha nem vett el semmit kérdés nélkül, még egy apróságot sem.
“Megvehetem a maradék csokit?” kérdezte tétován, a tábla utolsó darabját bámulva.
“Persze!” válaszolta Zsófia meglepődve. “Meg se kellett volna kérdezned.”
“Így neveltek,” mosolyodott el kínosan, miközben kibontotta a csomagolást.
Hónapok múlva értette csak meg, honnan ered ez a viselkedés.
Egy nap Bence bemutatta szüleinek: Kovácsné Máriának és Kovács Jánosnak. Eleinte kedvesnek tűnt a menyasszony anyja, de az első benyomás hamar elillant, amikor vacsorához hívták.
Minden vendég előtt két kanál krumpli és egy pici fasírt volt. Bence hamar befejezte, és halkan kért még egy adagot.
“Mindig zabálsz, mint a disznó! Téged lehetetlen betömni!” kiáltotta fel Mária, ami Zsófiát mélységesen felháborította.
Amikor János kért még, Mária boldogan telt tányérral halmozta el. Zsófia zavartan evett tovább, megrökönyödve a saját fiával szembeni undorról.
Később, az esküvő szervezése közben, Mária megmutatta igazi arcát. Minden túl drága volt: a gyűrűk, a vendéglő, a menü.
“Miért kell ennyi pazarlás? Olcsóbban is megoldható!” morogta nyíltan.
Végül Zsófia türelme elpattant.
“Mi intézzük!” vágott vissza. “A mi forintjaink, a mi döntésünk!”
Megbántva Mária hallgatott, és még azzal is fenyegetőzött, hogy nem jön el a lagzira.
Két nappal az esemény előtt János váratlanul megjelent náluk.
“Fiam, segíts a csomaggal,” kérte, és kivezette Bencét a kocsijához.
Önhatalmúlag vett egy mosógépet hogy ne kelljen a szeszélyes feleségére hallgatnia. Bevallotta: hevesen veszekedtek, mert Mária szerint még a saját fiának is túl drága volt az ajándék.
A nagy napon Mária végül megjelent elegáns ruhában, taxival. Udvariasan viselkedett, átadta a csomagot, majd eltűnt a tömegben.
Másnap reggel Zsófia és Bence izgatottan kibontották a csomagot. Az öröm hamar csalódássá vált.
“Törülközők?” dörmögte Zsófia hitetlenül, miközben kihúzott egyet.
“És zoknik,” sóhajtott Bence, két pár puha gyapjúzoknit tartva a kezében. “Apának igaza volt Anyám csak felkapott, ami épp kéznél volt. Hihetetlen, milyen fukar lett. Inkább semmit adott volna.”
De ennél több is volt. Pár nap múlva Mária felhívott hogy kikérdezze, ki mit ajándékozott.
“Na, mesélj már! Zsófi anyja mit adott? Meg a nagybátyja? A barátnői?” faggatta.
Bence nem akart mások ajándékairól beszélni.
“Anyu, ez nem tartozik rád. Zsófia és én elégedettek vagyunk.”
Aztán letette először életében rossz érzés nélkül.
Az élet megtanít: az ajándék mérete nem tükrözi a jótékony szándékot. De a tisztelet és a szeretet apró gesztusokban mutatkozik meg. És ezekből Máriának sajnos már nem maradt.
