Bolondoska
Mindenki bolondoskának tartotta Angélát. Már tizenöt éve élt a férjével, Lászlóval. Két gyerekük volt: a tizennégy éves Kincső és a hétéves Zente. László szinte nyilvánosan csalta őt. Először az esküvőjük második napján lépett félre egy pincérnővel, aztán már számon sem lehetett tartani a kalandjait. A barátnők mind próbálták felnyitni Angéla szemét, de ő csak kedvesen mosolygott, és hallgatott.
Angéla könyvelőként dolgozott egy gyerekjáték-gyárban. Fizetése, ahogy ő mondta, igazán szerény volt, viszont a munkamennyiség az egeket verte, hétvégente is bent kellett lennie. Havi és éves záráskor előfordult, hogy éjszaka sem ment haza.
A férje jól keresett. Ennek ellenére Angéla nem volt jó háziasszony hírében. Akárhány forintot kapott, sosem maradt elég élelemre, a hűtő szinte mindig üresen tátongott, s ha mégis főzött, hát leginkább gulyásleves és fasírt tésztával került az asztalra. Így telt a mindennapjuk. Mindenki csodálkozott, hogy László rendszeresen új barátnőt sétáltat a parkban, ráadásul gyakran úgy jött haza, mint aki épp most száradt ki a kocsmában.
Ó, de balga az az Angéla, miért tűri ezt a léhűtőt suttogták a szomszédok.
Amikor Zente betöltötte a tíz évet, László egy nap hazatért, és kijelentette: elválik. Beleszeretett valakibe, és már nem érzi jól magát a családjában.
Ne haragudj Angéla, de beadom a válópert. Hideg vagy, mint a jégmadár. Még csak jó háziasszony sem vagy.
Rendben van, én beleegyezem a válásba válaszolta Angéla higgadtan.
László majdnem leesett a székről a döbbenettől. Veszekedésre, sírásra számított, nem erre a nyugodt elfogadásra.
Akkor kezdj el csomagolni, nem zavarlak. Holnap visszajövök, a kulcsod hagyd a lábtörlő alatt mondta Angéla mosolyogva, de valahogy különösen.
Lászlónak gyanús volt ez a viselkedés, de hamar elsodorta őt az új boldogság gondolata: végre szabad lesz, se gyerek, se feleség, gondolta.
Másnap visszatért az új szerelmével. Benézett a lábtörlő alá kulcs sehol. Ezen kicsit mérges lett.
Sebaj, zárcsere, nem nagy ügy dünnyögte.
Mikor próbálta a saját kulcsát használni, nem tudta kinyitni az ajtót. Csöngetett. Az ajtóban egy hatalmas, izmos férfi állt fürdőköpenyben és papucsban.
Mit szeretnél, barátom? kérdezte a férfi.
Ez… az én lakásom felelte László bizonytalanul.
Erről vitatkozhatnánk, ha tudod igazolni valahogy. Okmányaid vannak? vágta rá a köpenyes.
Lászlónál természetesen nem volt semmilyen papír a lakásról. Próbált a lakcímkártyájára hivatkozni.
Itt a személyim, benne a lakcímem nyújtotta át.
A férfi kedvetlenül lapozta át az igazolványt, majd kicsavarta az arcát és visszaadta.
Mikor néztél bele utoljára ebbe? kérdezte.
László hirtelen rosszat sejtett, gyorsan ellenőrizte a könyvecskét. Két pecsét volt benne: egy bejelentkezés és mellette egy két évvel ezelőtti kijelentkezés!
Hogy történhetett ez? Nem vitázott tovább a nagydarab férfivel. Hívni akarta Angélát, de a telefonja ki volt kapcsolva.
Megpróbálta az üzem bejáratánál megvárni, de ott azt mondták, Angéla már egy éve nem dolgozik náluk. A lányuk Kincső külföldön tanul, de hát Zente biztosan jár még iskolába. De ott is csak csalódás fogadta: Zente már tavaly másik iskolába ment át, s adatot nem adnak ki olyan apának, aki erről sem tud.
Az összeomlott László leült egy padra, fejét a kezébe temette. Hogyan történt ez? A félénk, csendes volt feleség ennyire rászedte? És még hogyan adhatta el a lakást? Majd a bíróságon mindent tisztáz gondolta.
A válóper napján feldúltan és bosszúsan jelent meg. Le akarta leplezni a csaló nőt, mindent visszaszerezni. Aztán a bíróságon minden világossá vált. Eszébe jutott, hogy saját kezűleg írt általános meghatalmazást adott Angélának két éve. Akkor is csak Elizával volt elfoglalva, a lángoló szerelme mindent elhomályosított.
Angéla pedig csak néhány iratot akart aláíratni Kincső továbbtanulása miatt, László pedig a jogászának tanácsára adott egy meghatalmazást. Most önkezével mondott le jogairól, mindenéről. Egyedül maradt, fedél nélkül. Amint Eliza rájött, hogy nincs már lakás, ő is eltűnt.
Na majd jönnek az asszonytól a tartásdíj-papírok, de akkor majd én sem fizetek neki! gondolta keserűen. Ám újabb meglepetés várta: nem tartásdíjas papírt, hanem apai jogviszony-felülvizsgálatról szólót hozott a postás. Kiderült, hogy mindkét gyerek más apától van.
Angéla ugyanis a házasságuk napján látta, ahogy László egy pincérnővel csalja. Valami megpattant benne, bosszút akart állni, és különleges utat választott. Először félrelépéssel válaszolt félrelépésre. Utána elkezdett spórolni: a háztartásra adott pénzt elrakta, a hűtő kongott, viszont a gyerekek rendesen kaptak enni a nagymamánál, ruhát is ott hoztak rájuk. Angéla anyja csak a fejét csóválta:
A bosszú felemészt, tönkreteszi a gyerekeket is.
De Angélát semmi nem tántorította. Megcsináltatta a DNS-teszteket is, pedig tudta ő nélkülük is, kik az apák. Amikor László megtudta mindezt, sokkal inkább megrázta, mint a lakás elvesztése.
A tanulság? Aki megalázza és elnyomja a másikat, ne csodálkozzon, ha egyszer visszakapja talán még nehezebben is. Egy igaz, magyar mondást sose felejts el: Aki szelet vet, vihart arat. Az őszinteség és tisztelet nélkül minden kapcsolat elveszett.
